Kritika: 28 héttel később

Nemrég kultfilmnek neveztem a 28 nappal későbbet. Sajnos ez a folytatásról már nem mondható el.

A történet röviden annyi, hogy 28 héttel az események után elvileg egész Nagy-Britanniában lezajlott a fertőzés, már nincsenek zombik, szóval lehet hazamenni. Az amerikai hadsereg vezetésével megkezdik a visszatelepítést, London egyik kerületét már megtisztították, ide jönnek haza a menekültek. A menekültek között van két gyerek is, akik apjukkal kezdenek új életet Londonban. A város tehát elvileg biztonságos, de mindig van egy kis hibaszázalék, és ez most sincs másképp: a kor ismét felüti a fejét, és vörös kód ide vagy oda, a katonák nem tudják kezelni a helyzetet. Elkezdődik a mészárlás.

A 28 héttel később tipikus folytatás: az első rész sikereit lovagolja meg, a jellemző dolgokat emeli át, csak mindenből sokkal többet. Konkrétan: az előző részhez képest a zombik és a halottak száma exponenciálisan növekszik, ahogy a bemutatott akciók mennyisége is, plussz még kapunk egy töküres Londont, megint. Folytatás lévén a filmnek tehát vannak az előző részhez képest pozitívumai és negatívumai is.

Először a pozitív dolgokról: a film eleje iszonyat jó. Teljesen új szereplőket kapunk: egy férjet és feleséget, akik egy vidéki házban élnek még négy emberrel, miközben Spanyolországban lévő gyerekeikért aggódnak. Természetesen a házat megtámadják a zombik, és a nagy menekülésben számomra teljesen váratlan esemény történik: a feleség segítséget kér Dontól, a férjétől, ám Don ott hagyja szerelmét, és inkább a saját bőrét menti. Ahogy rávágja a nőre az ajtót, az nagyon üt. A zene nagyon passzol a jelenethez (a legutóbb említett In the House - In a Heartbeat), kár hogy még háromszor leadják a kb másfél óra alatt. Az akciók jók voltak, az ember elvárásait maximálisan teljesítették (a helikopteres jelenet nagyon kemény volt, ahogy az is, ahogy a lövészek lazán belelőttek a tömegbe). A Dont alakító színész (Begbie a Trainspottingból) jó választásnak bizonyult, a feje tökéletesen beleillik a film környezetébe. A gyerekeket alakító színészekkel sem volt probléma, hiszen szerepük semmi extrát nem követelt meg tőlük.

A történet azonban már neccesnek bizonyult. Nekem nem volt azzal bajom, hogy visszatelepülnek Londonba, annak ellenére, hogy még mindig lehet fertőzés, mert hát tényleg kurva sok érték van ott, amit lehet hasznosítani. Azonban ahogy a vírus ismét megjelenik, hát az szerintem elég szar húzás volt, nekem nem igazán tetszett. A zombik megjelenése után következő akciók teljesen kiszámíthatóak voltak, előre lehetett tudni, hogy kivel mi fog történni. A film persze folytatásesélyesen ér véget, ami nem is baj, mert a 28 hónappal későbből egy jó forgatókönyvvel nagyon sokat ki lehet majd hozni. Nem bánnám, ha elkészülni.

A negatívumokat tekintve, ami engem igazán zavart a filmben, az az eredetiség hiánya. Az első 5 perces jelenetet leszámítva semmi meglepőt nem kapunk. Azokat a dolgokat ismétlik, amik a 28 nappal későbben újszerűek és jók voltak: a kameramozgás, a zombik elleni akciók, a zene. Az oké, hogy ez egy folytatás és az előző rész hangulatát meg kell őrizni, de azért lehettek volna kreatívabbak a készítők. Például a brutális szemkinyomás (ami az előző részben nagyon ütött) ismétlése teljesen értelmetlen volt. A 28 nappal később több volt, mint egy egyszerű zombifilm, lélektanilag hatott a nézőre, gondolkodásra késztette az embert. A 28 héttel később ehhez képest "csak" egy zombifilm, ami csak a stílus rajongóinak szól.

Összességében 7/10-et adok a 28 héttel későbbre. Az átlagos zombifilmek közül kiemelkedik, ám mint folytatás csak egy erős közepes.

Címkék: kritika, 7/10, 00s