Rosszul csináljuk a fesztivált (Casting minden kritika)
Volt szerencsém ma látni a Casting minden című magyarfilmet. Én szeretem a magyar filmeket. Legalábbis szeretni akarom, de nehéz, nagyon nehéz... Manapság sikk kritizálni a magyar közönségfilmeket, sajnálom, hogy én is ezt fogom tenni most. Általában tényleg igyekszem toleráns lenni, pl. a Csudafilmet is minimum vállalható munkának tartom, a friss Kalandorok pedig már-már a régi idők színvonalát idézi, de most minden pozitív előítéletem elégtelen volt.
A sztorit igen röviden össze lehet foglalni: megasztár félig a színfalak mögülről, fő hangsúllyal Oláh Ibolyán, akinek énektanár kell (Kern), meg önbizalom.
Nem tudom, mi lett volna, ha hagyják Kernnek, hogy maga kivitelezze az ötletét (a terveit túl öregesnek találták, így jöhetett a képbe az überfiatalos Tímár Péter), de ez így egy Csináljuk a fesztivált-ba oltott szánalmas erőlködés lett, hogy minél több friss "sztárt" (csoda, hogy Korda György nem szerepel...) és fiatalos poént, utalást nyomorgassanak az amúgy lassan csordogáló, kedves történetbe (ami nyilván Kerntől származik). Ennek az lett az eredménye, hogy Kern András enerváltan, már-már azt mondanám, néhol kifejezetten rosszul játssza az amúgy hozzá passzoló szerepet (nem akarok bálványt döntögetni, Kern amúgy is az egyik kedvenc színészem - hajlok arra, hogy ez nem elsősorban az ő hibája). Oláh Ibolya nem rossz ahhoz képest, hogy nem színész, számomra a mélypont Puskás "Peti", aki színésznek itt kevés volt, emellett én a hangjáért sem voltam oda (nemigen tudom megindokolni, nem volt hamis, még jellegtelennek sem mondható, de amikor az LGT Szeress nagyon-ját nyávogta, komoly késztetést éreztem a terem elhagyására). Emellett nem tudom, hogy ez a Szente Vajk színész vagy énekes, de hogy semmi hangja nincs, az fix... Oroszlán Szonjáról elég annyi, hogy ugyanazt és ugyanúgy játssza, mint bármely más közönségfilmben, ahol láthattuk, szegény nem tudom, hogy fog kikászálódni ebből a skatulyából...
Színészi teljesítmény tekintetében ketten emelhetők ki pozitív előjellel: jó volt Szacsvay Lászlót látni, főleg hogy nyúlfarknyi szerepeit a lehető legjobban oldotta meg, a valamelyest ülő poénok kisebbik fele tőle származik, a nagyobbik pedig Reviczky Gábortól, aki összvissz max. öt percnyi szerepével egyszerűen mindenkit lemosott a színről. Persze hálás volt a szerep - az egyik énekes apját alakította, aki politikus (Lovasnak hívták - micsoda rejtett utalás, muhaha), és mindent megtesz lánya sikeréért - de ez nem kisebbíti érdemeit, kimagaslott a filmből. Még egy örömteli vonás megjegyezhető: elég kevés az arcunkba nyomott reklám (bár azért az gáz, mikor az összes szereplő egymás után elmondja, hogy mennyire kurvajó az a póluspalasz hotel).