Kritika: Aliens vs. Predator 2.

A Ragadozó 2 óta mindenki a szerette volna a két lényt egy filmben látni. Az álom három éve teljesült az AvP 1-ben. A rajongók legszívesebben okádtak volna (vagy tényleg okádtak is) a filmtől, hogy szentségtörés, meg az univerzum lerombolása, stb. Én is láttam az összes Alien és Predator filmet, kifejezetten tetszettek is, ennek ellenére nem tartottam az AvP1-et a nagy elődök megcsúfolásának. Persze, a sztori szar volt, a színészi játék sem volt túl jó, de végre láthattuk egymással csatázni a két szörnyet, ami azért, valljuk be, elég hatásos volt. Minimális elvárásokkal tehát teljesen élvezhető volt az első film, szóval a folytatásra is hasonló elvárásokkal ültem be.

A történet ott folytatódik, hogy az űrhajó felszáll az első részből ismert Predatorral, akibe ugye belepetéztek, ennek ellenére az anya Alien lekaszabolta (ez azért hatalmas hiba, főleg az Alien 3 függvényében). A kis Predalien gyorsan kikel, aztán 3 perc múlva kurva nagy lesz, és elkezd zabálni, emiatt az űrhajó visszazuhan a Földre, mégpedig egy 5-6 ezer fős amerikai kisváros mellé. Egy ultraerős Predator azonban megtudja ezt, és egyedül gyorsan a helyszínre utazik, hogy eltűntesse az űrhajó és az Alienek nyomát. Az Alienek persze bejutnak a városba, a Predator meg megy utánuk, és elkezdődik a mészárlás.

A sztori tehát most is elég gyenge, de még ez a legkisebb baj, hiszen az Aliens vs. Predator 2. kétségtelenül szar film. Az előzetes elvárások csak azt határozzák meg, hogy a kurva szar és a szimplán rossz közötti skálán hol helyezkedik el. Az elvárásaim tényleg alacsonyak voltak, de a trailer alapján azért azt elvártam volna, hogy egy rahedli ember halálát mutassák, a két szörny kíméletlen csatája mellett. Nem hittem volna, de az előzetesben bemutatott halálokon kívül nem látunk sokkal többet a filmben, az Alien és a Predator harca pedig végig annyira sötét, hogy igazából semmit sem lehet kivenni belőle. Az AvP2-nek csak ezt a két egyszerű dolgot kellett volna maradéktalanul teljesítenie, de sajnos ez nem sikerült, ami azért eléggé elszomorító. Mert ha a rendező Strause testvérek ezt jól megoldják, akkor a néző simán túltehette volna magát a rettenetes történeten, a petéző pókszerű izék borzalmas CGI megjelenítésén, az emberi szereplők kötelező bemutatásán, a fél óra alatt teljesen kifejlődő Alieneken, meg hasonló, idegesítő dolgokon. De hát ennyi sem sikerült.

Ha teljesen B filmként állunk hozzá az AvP2-höz, akkor pozitívumként elmondható, hogy az első 5 perc, amíg a vadászó apuka és kisfia rátalálnak a lezuhant űrhajóra, jó volt, ahogy a film második felében elhangzó pár poén is. Egyébként onnantól kezdve, hogy a csapat összejön a fegyverboltban, sokkal jobb lett a film, még pár meglepő halált is láthatunk. A hétköznapi emberek bemutatása azonban rettenetes volt, a színészi játék nulla, a romantikus szál pedig teljesen érthetetlen. Szerintem a helyszínek is rosszak voltak, a készítők nem tudták eldönteni, hogy akkor most legyen az erdő, mint anno a Predator 1-ben, vagy inkább az Aliens-re hajazó kórház. A helyszínek mellett a hangzás is rossz volt: a robbanások annyira hangosak volta, hogy rezonált az egész terem, ehhez képest a párbeszédek meg nagyon halkak voltak. Mondjuk lehet, hogy csak a mozi hangrendszerét állították be szarul. Amúgy a film szinkronos volt, ami a Halál a Ragadozó ellen 2. bemondásán kívül egyáltalán nem volt zavaró.

Tényleg próbáltam szeretni az AvP2-t, azonban 4/10-nél többet egyszerűen nem tudok adni. Annyi mindent csesztek el, pedig tök jó lehetett volna. Az AvP2 egyetlen erénye, hogy megtekintése után felértékelődik az AvP1, ahol még volt némi izgalom, látványos akció, hangulatos helyszín, Bishop és Spud személyében pedig ismerős színész.

Ha tetszett a kritika és szereted a filmeket, feltétlen kövesd be Totál Plán nevű filmes YouTube csatornámat!

Ha pedig napi filmes érdekességre vágysz, Instagramon is megtalálsz!

Címkék: kritika, 4/10, 00s