Breaking bad - 3 rész, 5 csillag

Sokat gondolkoztam, mivel kéne kezdenem a Breaking bad ismertetését, mert vegyes érzelmeim voltak a sorozattal kapcsolatban, egészen addig, mígnem tegnap este elkezdtem behozni lemaradásomat, és megnéztem a harmadik részt is. A színvonal egyértelműen emelkedett (erről még lesz szó lentebb), így a legjobbnak az tűnik, ha csak annyit írok: aki teheti, nézzen bele, és adjon néhány résznyi esélyt a sorozatnak, mert nem mindennapi élményt nyújt. Aggasztó véleményeket olvastam azonban a negyedik rész minőségéről - kommentben ígérem ejtek majd szót róla, miután sikerül időt kerítenem megnézni. Megpróbálok minél kevesebb spoilert ellőni - az ne olvasson tovább, aki az alapszitut (ami az első rész első kb. 10 percéből derül ki) is a sorozatból akarja megismerni.
 

Alaphelyzet

Adott egy középiskolai kémiatanár, akinek az élete elég kiábrándító: felesége lekezeli, rokonai kutyába sem veszik, fia pedig mozgássérült, és nem tartozik a legnépszerűbbek közé (értsd: szénné szívatják apja és a botjai miatt). Mellékállásban hősünk egy benzinkút mindenese (értsd: ami alantas munka csak van, vele végeztetik el), szóval korántsem irigylésre méltó életet él, egyetlen örömforrása a kémia, amelyről igazi átéléssel tud beszélni - bár ezt tanítványai meglehetősen kevéssé értékelik.
Egy átlagos napon azonban egyszer csak rosszabbul lesz a szokásosnál, és az orvosok megállapítják, hogy tüdőrákos. A kártyavár, amit kisszerű élete köré épített, ekkor összeomlik, kilép a benzinkúttól, és a kiesett pénzt, úgy dönt, drogkészítéssel pótolja. Persze mindez nem ilyen egyszerű, már az alaphelyzet kibontása során új konfliktusok alakulnak ki, és lépésről lépésre követhetjük a főhős jellemfejlődését (bár talán ez esetben szerencsésebb volna jellemváltozásról beszélni), és új életének új bonyodalmait.
 

Negatívumok

Ezekkel kezdem, mert ebből van kevesebb, de az eleve negatívum, hogy az első két rész után ezt nem pont így gondoltam. Kicsit lassú volt a sztori, és a több történetszál és helyszín miatt személy szerint nem tudtam a főhős belső feszültségét igazán átérezni (noha a történetszálak nyilván épp ezt hivatottak segíteni: kapunk egy kicsit az otthoni életéből, a suliból, a benzinkútból, és újdonsült "munkájából" is), ez a második rész vége felé megszűnt, akkor szippantott be igazán a világába a sorozat. Az első két részben zavart még, hogy nem (vagy nem jól) használták ki a helyzetből adódó rengeteg forrást a fekete humor alkalmazására (félreértés ne essék, nem vígjátékot akarok, de adott esetben a drámaiságot is erősítheti, ha a nézőn átszalad egy-egy keserű félmosoly - ahogy az a harmadik részben esetemben működött is). És persze negatívumként szólni kell a cenzúráról, amivel a sorozatot sújtották - nagyon bosszantó, de az élvezeti értéken szerencsére nem ront sokat.
 

Pozitívumok

Először is: fantasztikus a szereplőgárda!
Bryan Cranston alakítja a főhőst, akiről egy másodpercig sem jut eszünkbe, hogy nem egy lepukkant kémiatanár. Elképesztő hitelesen hozza a szerepét a legelső képkockától - szerintem nagyon megérdemelne egy Emmyt mindezért. De nemcsak ő játszik kiemelkedően, látszik, hogy gondos odafigyeléssel válogatták a szereplőket. A leggyengébb láncszem talán a kémiatanár feleségét játszó Anna Gunn, de ő is minimum erős közepesen alakítja szerepét.
Ezen kívül az írók a jellemábrázolás terén tökéletes munkát végeztek - jobb nem is lehetne: folyamatosan bomlanak ki a főhős kisszerűsége, a kitörés lehetősége, és az erkölcstelen útra térés utáni önmarcangolás miatti belső ellentétek, amit a kitűnő színészi játék még drámaibbá tesz. (Megjegyzem, hogy érdemes elolvasni a sorozatjunkie.hu kritikáját is, mert ez ügyben ők nem ilyen elragadtatottak.)
Külön pirospontot érdemel, hogy a sorozatban valós társadalmi problémák jelennek meg (mozgássérült gyerek, szegénység, drog, előítéletek), az empatikus megközelítés a figyelemfelkeltés mellett a feldolgozást is segítheti.
Végül a harmadik részre az izgalmas történések sora is beindult - nem mondom, hogy akcióözönöket zúdítanak ránk, de végre egyensúlyba került a lélektani sík a cselekménnyel, amely így elképesztő erővel hat a nézőre (legalábbis rám) - a harmadik részben már nem tudtam kivonni magam a sztori sodrásából és a főhős belső tragédiájából adódó két szinten zajló drámából.
 

Összkép, jövő

Sajnos kétlem, hogy egy ilyen sorozat sokáig életben tud maradni, mert bár az alaphelyzet némileg hasonló a Dexteréhez (szimpatikus bűnöző, akinek a lelkivilágát is megismerjük), de annyival sötétebb és komorabb a kivitelezés, hogy egy nehéz nap után Joe és Mary nem biztos, hogy pont erre vágynak kikapcsolódás gyanánt.
Ettől még mindenkinek ajánlom, aki nem ijed meg attól, hogy időnként el szabad gondolkozni a látottakon. Drukkoljunk együtt, hogy ne essen a színvonal a későbbiekben sem!
 
Címkék: kritika, sorozat, 10/10