Ha már Neander kolléga írt (kicsit szőrösszívűen) a Popdarálóról, szót érdemel a másik új műsor, a Beugró is, amiről meg én írok kritikus szemléletben. Nem volt rossz, de sokkal jobbat vártam.

Persze, tudjuk, hogy átvett formuláról van szó, de akkor is örömtelinek ígérkezett, hogy valódi színészi teljesítményt igénylő műsor kerül képernyőre. Viszont épp itt a formátum veszélye: nem lehet alibizni, a rossz teljesítnény nagyban rontja az egész produkciót, mivel az a négy színész (Pokorny Lia, Rudolf Péter, Kálloy-Molnár Péter és Szabó Győző) humoros rögtönzéseire épül.

A feladat nemcsak a formátum miatt nem újszerű: az összes színésziskolában kihagyhatatlanok a rögtönzéses szituációgyakorlatok, így nem az ismeretlenbe ugrottak fejest a vállalkozó színészek. Egy-egy sikeres rögtönzött jelenethez (mert ne feledjük, itt elsősorban nem magukat szórakoztatják, hanem a nézőket) tudás, tehetség, és nem kevés humorérzék kell.

Térjünk a műsorra: a jelenetek nagyon rövidek voltak (nem tudom, eleve maximum két percig tartott-e egy-egy menet, vagy megvágták), és ahhoz képest annyira nem záporoztak a poénok, pedig itt semmi más cél nincs, mint a nevettetés: nincs sztori, nincs üzenet, csak a gegekre kiélezett rögtönzések. Rudolf Péter zseniális volt, és Szabó Győző is elég jól eltalálta a műsor lényegét, de Kálloy-Molnár Péter szereplése szerintem igencsak szürkére sikeredett: többnyire még untermannként sem sikerült illeszkednie a jelenetekbe, Pokorny Lia meg olyan semmilyen volt, nem nyújtott emlékezeteset sem pozitív, sem negatív értelemben. Valahogy a félórás adás után az volt a véleményem, hogy jobban sikerült a színészeknek önmagukat és egymást szórakoztatni, mint a közönséget.

Pedig a műsorban van kraft, talán érdemes volna fiatal, tehetséges színészeket is bevonni, mert elsősorban nekem éppen az ifjonti hév, a "csináljunk bátran mindenből poént" mentalitás hiányzott.

Mindezek ellenére a műsort jövő héten is nézni fogom - Rudolf Péter miatt önmagában is érdemes.