A fények kialszanak, mindenki elcsendesül, sötét, gomolygó felhők jelennek meg a vásznon, miközben két szó tűnik elő: Az esemény. 3 percnyi borús égbolt, az unalomszint a felhőkkel együtt az egekben, és még el sem kezdődött a film. Aztán belecsapunk a lecsóba, hiszen 9 óra 58 perckor a Central Parkban valami különleges dolog történik: a szabadidejüket töltő emberek egyik pillanatról a másikra elkezdenek furcsán viselkedni, majd hirtelen öngyilkosok lesznek.

Az alapötlet, bár kétség kívül hatalmas marhaság, egész jónak ígérkezik. A varázsa azonban egészen odáig tart, amíg meg nem jelenik Amerika farokkirálya, alias Marky Mark, egy középiskolai biológiatanárként, és elkezd poénkodni. Már ekkor megszakadt bennem valami, és még nem sejtettem, hogy mi következik. Mert ami ez után jön, az a szánalom legmélyebb bugyra. Az ember el sem hiszi, hogy ugyanaz az ember készítette ezt a valamit, mint a Hatodik érzéket vagy a Sebezhetetlent. M. Night Shyamalan rendezői pályafutása mélypontján. Hiába kiáltották ki egykor tehetségesnek, most száz százalékig kiderült, hogy ő csak egy one hit wonder volt, és valószínűleg az is marad.

Mert amikor Mark Wahlberg feleségével és barátaival Világok harca-szerűen elkezd menekülni az szinte leírhatatlan. A film első órájában egy épkézláb jelenettel sem találkozhatunk, az egészről ordít a B kategória. Wahlberg és a feleségét játszó Zooey Deschanel színészi alakítása kimerül az bambuló-ámuló pofavágásban, de a mellékszereplők sem nyújtanak ennél jobb teljesítményt. A csavaros történet pótolhatná a színészi hiányosságokat, de itt olyan konkrétan nincs. Még Jelek vagy Falu szintű fordulat sem kerül elő, ami azért elég kiábrándító, főleg Shyamalantól. Az egymást követő jelenetek összefüggéstelenek, a dialógok pocsékok, ezek láttán és hallatán nehéz eldönteni, hogy most sírjunk vagy nevessünk.

Fél óra elteltével, miután realizáltam, hogy itt nincs remény, mindenfajta elvárásomat félretettem, és próbáltam a Film+ késő esti fantasztikus filmjeihez hasonlóan Az esemény apró szépségeit észrevenni. És így már elviselhető volt a horrorisztikus elemeket is felvonultató kotyvassz. Nem csoda, hogy Shyamalan is azt nyilatkozta, hogy legújabb műve Grindhouse-szerű tisztelgés a hasonló stílusú, Stephen King-féle tévéfilmek előtt. Ezt még el is hinném, ha nem a saját szememmel látnám a Souht Parkból ismert jelenetet, melyben a lakosság menekül a globális felmelegedés elől. Mert ezt még viccből sem tenné be épeszű ember a filmjébe.

Az esemény legnagyobb erénye, hogy a megtekintés után egy nappal már alig emlékszik rá az ember. 3/10 a végeredmény, ennél jobb pedig csak 5 házipálinka és a Kis Vuk megtekintése után lehet.