Kritika: Kung fu panda

Gondolkodtam, mit is írhatnék, majd újraolvastam a Horton-kritikámat - még szerencse, mert majdnem ugyanazokat írtam volna.
Remélem nem lesz tendencia, hogy az animációs filmekből kikerülnek a felnőttek számára is (illetve főleg számukra) érthető poénok, de ebben a filmben sem volt semmi emlékezetes vicc, a humorforrás szinte mindig az ügyetlenségből fakadó esés-kelés. Szóval lássuk szokás szerint viszonylag röviden a lényeget!

Sztori: Adva van egy übercuki pandamaci, aki azonban meglehetősen tohonya és haspók. Hősünk, Po (Jack Black adta a hangját az angol verzióban, mi Gáspár Andrást hallhatjuk pandaként, őt sem érheti kritika) megkapja a sorstól az esélyt, hogy régi álmát valóra váltsa: kung fu harcosként megmentse a világot. Ehhez ki kell tanulja a kung fu minden csínját-bínját a bölcs Shifu mestertől (Dustin Hoffmann - Tahi Tóth László) és a némileg csalódott Őrjöngő Ötöstől, akik úgy gondolták, maguk szállhatnak szembe a fő- (és egyetlen) gonosz Tai Lunggal (Ian McShane magyar hangja a nála majd' 20 évvel fiatalabb Kőszegi Ákos). A történet egyszerű, sablonos, de egy mesefilmnél ez inkább elvárás, mint hátrány  - a jók nagyon jók, a gonosz végletekig rossz, pandamacinknak pedig fel kell készülnie a nagy összecsapásra [csak nekem sejlett fel a Rocky? kár, hogy a párhuzamból adódó lehetőségeket nemigen használta ki a film], ami halmozottan hátrányos testfelépítése miatt nem egyszerű.

Ami jó volt: A szinkront (Speier Dávid munkája) és a magyar hangokat meg kell említeni, bár a gyerekfilmeknél még inkább elvárás a jó magyar változat - ez itt abszolúte teljesül.
Csodaszép a képi világ (bár semmi korszakalkotó újítás nincs, csak a szokásos), és a film eléri a célját: csak úgy ömlik belőle a cukiság, és bármilyen cinikusan utalok is erre, tényleg aranyos kis film, és az elengedhetetlen erkölcsi tanulság sem túl szájbarágós: fogadd el magad és önmegvalósíts.

Ami kevésbé: Elképesztő jók voltak az akciójelenetek, talán kicsit túlságosan is egy gyerekfilmhez mérten. Nem akarok álszenteskedni, de mivel tényleg semmi kikacsintás nem volt az idősebb korosztályoknak, kicsit érthetetlennek találtam, miért kell ennyire hangsúlyozni az akciókat. Emellett már utaltam rá, hogy semmi újszerű nincs a filmben, kevés az igazán jó poén, szóval nem egy maradandó alkotás.

Ítélet: 6/10
Nem rossz szórakozás - ha van gyermek, vagy gyermeteg lelkű társaság, akivel meg lehet nézni, akkor nem kell feszengve kibúvót keresni, de ha csak kellemes időtöltésre vágyunk egy animációs film megtekintésével, akkor inkább vegyük elő, és nézzük meg újra a Shreket.

Címkék: kritika, 6/10, 00s