Én is beszállok a buliba, a mai napon blogunk egyedüli kiküldött tudósítója neander kolléga, de a tegnapiról én is szösszenek párat. (A többi napon mindketten kint leszünk - ráérő időnkől és állpotunktól függően eztán is igyekszünk minél több szubjektív virtuláis morzsát szórni erre éhes olvasóink elé.)
 
A Magyar dal napja hosszú volt. Kegyetlenül hosszú, és a szervezők szívtelenül minden időpontra tettek érdekes fellépőket. Az elején elég kevesen voltak, de sötétedésre zsúfolásig telt a nézőtér, amit elöl nem éppen kedélyes együttlét jellemzett a Szigetes törzsközönség fiatalok és a nézzükmegaszörényit hiperaktív nyugdíjasok között (egy tekintélyes méretű asszonyság például ellentmondást nem tűrőn rákényszerített egy pólót egy addig zavarbaejtően félmeztelen izomtiborra). Amúgy voltak kiemelkedően jó műsorok (A társulatosok Szörényistül remekül énekeltek, többek között Nagy Feró, Geszti és Fenyő Miki is nagyszerű hangulatot teremtett, Zorán mint befejező szereplő pedig nagyon kellemes szájízzel engedett minket utunkra), voltak érdekes, néhol emlékezetes "átzenélések" (például Presser a Quimbyben és Ákos mellett, Babos Gyula világhírű jazzgitáros Zorán kíséretében, Karácsony János az öreg rockerek közt, és Kalapács mint Omega-slágerek énekese), de voltak eléggé mellétrafált produkciók (Gerendás Péter egyszálgitározása, amire ha tíz ember figyelt, akik közül öten talán látták is, mivel a színpad sarkába ült le, vagy épp a Szörényi-Bródy produkció, ahol Szörényi énekelt egy akusztikus gitárral, Bródy pedig egy furulyával viaskodott változó sikerrel), és voltak ciki, gáz, illetve vérgáz fellépések (elsőre példa lehet Katona Klári éneklése, bár aki kicsit is követi az énekesnő produkcióját, az nem lepődhetett meg azon, hogy az egykor csillogó-villogó hangú és szépségű Lárikán az idő múlása sajnos nemcsak utóbbi megfakulását okozta. A gáz kategóriába nálam a musicalegyveleg került, ahol a korábban már méltatott puskáspeti vezetésével, a jobb sorsra érdemes pongrácdoktorral [Gazdag Tibor], és kegyetlenül rossz hangosítással borzolták a nézők idegeit. A vérgáz fogalma pedig Szigettől függetlenül is összeforrott már Pataky Attis és az Edda nevével, ezért kár is lenne külön ecsetelnem a "fellépésüket".)

Összességében jól sült el az egész kezdeményezés, örömteli, hogy a Magyar dal napján mindenki talált számára tetsző műsorszámokat. Remélem, a jövőben is marad a színvonal, még ha a megvalósítás változik is.