A tegnapi gyengélkedésem miatt csak este 7-re mentem ki a harmadik napon a Szigetre.  A gyógysör melletti üldögélés annyira jól esett, hogy az előre betervezett Transglobal Underground megtekintése sajnos elmaradt. A felerősödő szélnek és a hihetetlen mennyiségű pornak köszönhetően minden eddiginél durvább allergiás roham jött rám, amit még az előző estéről felszedett megfázás is tetézett. Így indultam el Sex Pistolsra, amitől elég sokat vártam. A koncert azonban inkább csalódás volt, pontosabba nem egészen erre számítottam. A nagyszínpad előtt nem is voltak túl sokan (bal oldalt középen annyira lengén álltak az emberek, hogy már-már fáztam), így az előlről áradó rajongói hangulat nem ragadt meg a hátsó fertályon. Johnny Rotten (akinél undorítóbb embert rég nem láttam) próbálta feldobni a hangulatot, de annyira nem jött össze neki.

A produkció viszont a minimáldíszlet ellenére nagyon profi volt, és ahhoz képest, hogy a Sex Pistols a 70-es évek végére volt érvényes, elég jól működött az együttes még most is. Rottennék és a közönség is belejött a végére, így a koncert második fele már sokkal jobb volt. A legnagyobb hiba a fellépéssel kapcsolatban az volt, hogy a nagyszínpadra tették a leghíresebb punkegyüttest. Mert egy jóval kisebb méretű, esetleg zárt helyen valószínűleg a hangulat is jobb lett volna. Annak ellenére, hogy érzésem szerint Rotten nem különösebben élvezte a koncertet, kétszer is visszajött az együttes.

A Sex Pistols után Apocalyptica következett, amit már több éve meg akartam nézni. A Hammer World sátor totál megtelt, a koncert elejei hangosítási problémák is elmúltak a második számra, szóval minden adott volt egy fantasztikus élményhez. Egyedül az én hangulatom hiányzott, és bármennyire is élvezetes volt az első 5 szám, egyszerűen haza kívánkoztam. Így 25 perc után le is léptem, hogy a mai napon, 12 óra alvás után megújúlt erővel legyek jelen.