Tegnap még a csütörtökinél is nyugisabb napot tartottam, azonban az élvezeti érték talán még nagyobb is volt egy felejthetetlen Szalóki Ági koncert miatt.

Előtte még a szokásos napi betevő standup-comedyt néztem meg, ezúttal Dombóvári István és Kőhalmi Zoltán lépett fel - előbbi is kitett magáért, de a fő fellépő természetesen Kőhalmi volt, akinek a műsorát annak ellenére is végig lehet nevetni, hogy a többségét már hallhattuk a rádióban, vagy tavaly ugyanitt. Egyébként most is bizonyította, hogy rögtönözni is jól tud, minden történésre reagált, alig akadtak olyan másodpercek, amikor a tömött sátor ne kacagott volna.
Eztán lassú menetben megindultam a művésznegyed felé, és a szokásos lángos magamévá tétele után a színházsátornál kötöttem ki, ahol az ötletes nevű Tünet Együttes lépett fel, amely (háromfős) "társulat" azonban nem elsősorban zenei produkciót mutatott be: kétfős improvizatív tánckoreográfiát láthattunk, amelyhez a harmadik tag produkálta a zenét egy elektromos gitárral, és az erősítőhöz kötött egyéb kütyükkel. Általában vagyok annyira sznob, hogy ne valljam be, ha valamilyen "magasművészeti" performansz nem tetszik, most kivételt teszek - nem igazán értettem, hogy ettől nekünk miért lesz jó, nem sokat mondott nekem az előadás.

Este kilenc után, pár perc csúszással végre kezdődött a jazz színpadon Szalóki Ági Karády-estje, és a tegnapinál jóval nagyobb számban helyet foglaló (többnyire a földön ülő) közönség fantasztikus produkciót láthatott. Szalóki nemcsak azt bizonyította, hogy csodálatos hangja és színpadi megjelenése van, hanem azt is, hogy megnyerő személyiség. A nagyszerű zenészek kíséretében egyáltalán nem hatottak avíttnak a dalok, minden úgy szólt, ahogy szólnia kellett, a ráadás-dalnál pedig rájöttem, mi is motoszkált végig bennem, ugyanis az egy portugál fado volt - nos Szalóki hangja, és a dalok interpretációi Karády dalaiban is kifejezték a fado életérzését. Csodálatos koncert volt.

Ebből felocsúdva, a színpad környékén sétálva az MR2 színpadhoz tévedtem, ahol a Vad fruttik játszottak, az utolsó pár szám tanúsága szerint nem is rosszul: fülbemászó dallamok, jó énekhang, jó vokál, csak épp a szövegek tűntek számomra színvonaltalannak (de mondom, csak az utolsó pár szám alapján alakítottam véleményt), egy népszerű, és jól zenélő fiatal zenekar talán többre hivatott annál, hogy arról szóljon a dal, hogy szól a dal...
Amiért mindebbe belenéztem, az a programban meghirdetett Sebő-koncert volt, amire várnom kellett, de hiába tettem, mert elmaradt, így helyette visszanéztem a jazz színpadhoz Harcsa Veronika koncertjére, aki angolul énekelt - erőteljesebb és pörgősebb produkció volt Szalóki Ágiénál, de nem fogott meg annyira, hogy végig ottmaradjak.