"Ki lehet az az eszeveszett idióta, aki ezért a filmért kiadott 105 millió dollárt?" - merült fel bennem a kérdés valahol a 17. perc környékén, amikor úgy tűnt, hogy már vagy egy órája nézem az I. e. 10000-et. Oké, az emberek szeretik a mesét, a fantasy-k is a virágkorukat élik, de hiába a köntös, ha a történet az elfogadható szint küszöbét sem éri el. Mert Emmerich filmje nem a kitalált környezeten és lényeken bukik el, hanem az érdektelen és még az adott világ realitását is figyelmen kívül hagyó történeten.

Van egy falu a messzi északon, ahol raszta vademberek élnek. Egy napon találnak egy kékszemű kislányt, Evoletet, akinek láttán a sámánanyó transzba esik, és elregéli, hogy a közösség napjai meg vannak számlálva. Az utolsó vadászat után, ahol is a szakállas raszta, egy a sok közül emberke D'Leh elnyeri a fehér lándzsát (azaz a vadászok vezére lesz), lovasok támadnak a falura, elrabolva jópár legényt és leányt, köztük a mágikus kékszeműt is. Uccu neki, Tic-tac vezér, Azerbajdzsán fővárosa, és D'Leh a rivális Karennel kiegészülve a horda nyomába ered. Hófedte hegyeken, esőerdőn, szavannán, sivatagon keresztül tart az utuk, ami közben segítőik is akadnak, úgy mint Nakudu, Moha, Tudu, Lulu stb. Az elvetemült fekete népcsoportok gyorsan vezérüknek is választják az egyetlen angolul tudó fehérgyereket, nem sejtve, hogy, mennyi problémájuk lesz még ebből pár ezer év múlva.

Az első pillanattól kitalálható történet, mindamellett, hogy banális, rohadt unalmas is. "Majd az akció és a látvány biztos pótolja a sztori hiányosságait" - gondolhatnánk, de sajnos mindez csak halvány remény marad. Mert hát akciók terén eléggé szűkölködik a film, a látványt pedig a rettenetes CGI teszi teljesen tönkre. A kardfogú tigris, az óriás húsevő madarak, a mamutok egytől egyig borzalmasak. A rabszolgák által épített templomok szintén gagyik, a jelmezek dettó.

Mivel színészi játékról értelmetlen lenne beszélni, a szapulást be is fejezem, és meghozom az érdemjegyet, amit Emmerich és filmje kap tőlem: 2/10. Azért ilyen jó, mert végig tudtam nézni, és a kardfogú még meg is nevettetett. Igazából csak azt sajnálom, hogy a 105 milliót nem afrikai éhezőknek adták, azzal garantáltan mindenki jobban járt volna (na jó, a film elkészítésében részt vett kb. 1000 embert leszámítva).