Szerda este egy csepeli iskolában brutális kegyetlenséggel megöltek, sőt kivégeztek két embert. Két ártatlan embert, akik nem követtek el semmit. Mindez miért történt? 3-4 millió forintért. Harmadnyi lakás, középkategóriás autó, nagycsaládos amerikai körutazás kerül ennyibe. Nem nagy összeg, mégis, valaki úgy érezte, hogy ennyi már elég egy kettősgyilkossághoz. És tényleg, felmerül a kérdés, vajon mi visz rá valakit, hogy holmi 3-4 millióért gyilkoljon, elvegye mások életét? Felfoghatatlan az egész, különösen a körülmények tükrében. Mert az csak még bosszantóbb, hogy a két tanár egy istenverte lúzernek köszönheti halálát, aki mindent elcseszett, amit csak lehetett.

Hiszen csak egy igazi szerencsétlen képes arra, hogy a gyilkosság és önmaga megsebesítése után vérestalpú bakancsával végigsétáljon a folyosón, egészen szerverszobáig, aminek az ajtaját berúgja. És gondolom a nyomokat észre sem vette. Mindez persze szöges ellentétben áll a vallomásával, le sem tagadhatná bűnösségét. Az csak a pláne, hogy az egyik holttest zsebéből előkerül egy diktafon, ami rögzítette az eseményeket. A Maffiózók óta tudjuk, hogy ha valaki emberölésre vetemedik, készüljön fel mindenre. Holttestek átkutatása alap. Azt pedig könnyedén el tudom képzelni, milyen fejet vágott a gazdaságis fószer, mikor megtudta, hogy azt a Duna-parti szakasz, ahol állítólag bedobta a vízbe a szervert, 20 centis jégréteg borítja. Most komolyan, ezek nem gondolkodnak előre?

Szomorú, de olyan ez, mint egy eddig meg nem filmesített Coen film. Ott is és itt is átlagosnak tűnő emberek követnek el visszafordíthatatlan tetteket ártatlanokkal szemben. És miért? Pénzért. Akár 3-4 millió forintért is. Fekete komédia elevenedik meg a szemünk előtt, ahol a gondnokhoz hasonló szerencsétlenek játsszák a főszerepet. Vegyük csak a Véresen egyszerűt, a Fargot, Az ember, aki ott sem voltat, vagy a Nem vénnek való vidéket. Mindegyik filmben a bűn elkövetése után indul el a megállíthatatlan lavina, ami bizony olyanokat is magával sodor, akik csak rosszkor voltak rossz helyen. Mint például a fiatal tanár, akit az igazgató csak másodikként hívott el a találkozóra, mivel az első kiszemeltje épp nem ért rá. Ennyin múlik egy emberélet. Elszomorító, megdöbbentő, ugyanakkor nevetséges dolog ez. Az ember csak ül és nem hiszi el, hogy történnek, és akár saját magával is történhetnek ilyen események. Igen, ez az ember, az ilyenek miatt vagyunk különbek az állatnál. Tessék mindenkinek büszkén feállni és szépen kihúzni magát. És lehet-e mindezek ellen tenni valamit? Nem, semmit. Csak nyugtázni a dolgot, esetleg kínunkban nevetni.