Kritika: X-Men kezdetek: Farkas (X-Men Origins: Wolverine)

A hollywoodi producerek nagyon is jó lóra tettek az X-Men univerzumot illetően, hiszen a rengeteg szereplő közül gyakorlatilag bárki köré könnyedén tudnak egy eredettörténetet kanyarítani. Az eredeti trilógia kritikai és az anyagi sikerét látva egyértelmű volt, hogy valamilyen módon folytatják majd a sorozatot. Az X-Men Origins névre hallgató franchise első darabjára a 2006-os lezárást követően csupán három évet kellett várni, és a tesztalany az univerzum talán legnépszerűbb alakja, Wolverine, vagy magyarul Farkas/Rozsomák lett (ki hogy szereti jobban).

A történet Logan gyerekkorának rövid bemutatását és a háborúkat felelevenítő nagyszerű főcímet követően a 70-es években kezdődik el: a vietnámi háborúban elkövetett gyilkosságok miatt Logant és testvérét, Viktort halálra ítélik, ám mindketten túlélik a kivégzést. Erre figyel fel az egyik nagyfejű vezető is, nevezetesen Stryker ezredes, aki egy elitcsapatot toboroz a különleges képességű mutánsokból. Bátyja fékevesztett, őrült viselkedését látva Logan kilép a csapatból és megpróbál eddigi életében először normális életet élni. Eltelik jópár év, míg valamikor a 90-es  évek elején Stryker meg nem jelenik a Kanada eldugott faipari vidékén otthonra és szeretőre talált Logannél. Nem sokkal ezután Viktor is tiszteletét teszi nála, ám párharcuk előtt még megöli öccse asszonykáját. Ennek hatására határozza el Farkas, hogy részt vesz Stryker kísérletében, melynek során adamantiummal szilárdítják meg testét, és hosszú idő után ismét szabadjára engedi ösztöneit.

Már az eredeti X-Men trilógiában is Wolverine volt a főszereplő, és a karakter népszerűségét figyelembe véve nem meglepő, hogy a producerek is az ő történetét képzelték el először a nagyvásznon. A kitűnő alapanyag azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a Wolverine filmre egyértelműen rá lehessen aggatni a jó jelzőt. Pedig a karakter végtelenül izgalmas, motivációi, bátyjával való kapcsolata kifejezetten érdekes. Szóval egy húsbamarkoló lélektani drámát is ki lehetett volna rajzolni, melynek főszereplője egy szinte halhatatlan, alig öregedő férfi, aki normális életet szeretne élni, de sehogy sem tudja elnyomni ösztöneit. Ehhez képest PG-13 besorolásba kényszerített akciófilmet kapunk, amibe túl sok minden van belezsúfolva, és túlontúl a robbanásokra, illetve verekedésekre van kihegyezve. Látványosnak látványos, de a végeredmény inkább hasonlít egy rajzfilm filmváltozatához, mint az X-Men világához illő egyedi feldolgozáshoz.

Ez például abban is kiütközik, hogy míg az eredeti X-Men filmekben a legtöbb karakter egy, maximum két képesség birtokosa, addig a Wolverine-ban mindenki gyorsan fut, nagyokat ugrik, kikerüli a golyókat, stb. A képességek ábrázolása a korábbi reálissal szemben túlzó, de ez a jelző úgy általában az egész filmre ráillik. A testvérpár közötti feszültség nem igazán élhető át, ahogy Logan bosszúszomja sem, de Stryker motivációjának bemutatása is elnagyolt lett. Pedig a színészek közül senki nem nevezhető rossz választásnak, Liev Scheiber megállja helyét Kardfogként, Hugh Jackman most is nagyszerű. Sajnos a film az élvezetes akciókon kívül nem szolgál emlékezetes momentumokkal, a történet meg ilyen formában pusztán gyorstalpalónak felel meg. Ugyan egy percig sem fogunk unatkozni a látottakon, és ha kicsit kikapcsoljuk az agyunkat még élvezni is fogjuk a filmet, azonban mindez a potenciált látva elég sovány. 6/10

Ha tetszett a kritika és szereted a filmeket, feltétlen kövesd be Totál Plán nevű filmes YouTube csatornámat!

Ha pedig napi filmes érdekességre vágysz, Instagramon is megtalálsz!

Címkék: kritika, 6/10, 00s