Az Éjszaka urai egy gyenge gengszter-zsarufilm, ami néhol nagyon eredeti akar lenni, de ez nem sikerül neki. Kár érte, pedig az első fél óra nekem bejött, jó volt a zene, a hangulat. Aztán sajnos beindult a sztori, ami igencsak kiszámíthatónak és unalmasnak mondható. Őszintén szólva én már az elejétől fogva ellenérzéseket tápláltam ebbe a család egyik fele rendőr, a másik meg bűnözőkkel haverkodik alapötlettel, mert rohadtul átmehet az egész nyáladzásba, és sajnálatos módon ez így is lett.

Van egy maffiózók kezében lévő szórakozóhely, amit Bobby Green (Joaquin Phoenix) vezet, akinek apja (Robert Duvall) és bátyja (Mark Wahlberg) a rend becsületes őre. Idővel a testvérpár érdekei ellentétesek lesznek egymással, így Bobbynak döntenie kell, hogy melyik oldalt választja.

A sztori ugye elég gyér, de nem is ez a legnagyobb baj a filmmel. Az első félóra jó volt, a következő fél órában már kezdett süllyedni a színvonal, és az utolsó 40-45 perc teljes unalomba fulladt. A fő probléma a filmmel a gyenge történet mellett a pocsék színészvezetés: Duvall még csak-csak elment, de Phoenix a folyamatos suttogásával teljesen kiborított, Eva Mendes észrevehetetlen volt, Marky Mark meg csak egyszerűen szarul játszott. Mondjuk az biztos, hogy hülye szerepet írtak neki, hiszen egyik pillanatban még a legnagyobb badass, aki mindenkinek a fejét leordítja, aztán meg anyámasszonykatonája, aki fegyvert sem mer fogni a kezébe. Ezt nem is igazán értettem.

Élvezetes vagy emlékezetes dolog nem igazán történt a filmben, amiben lett volna potenciál (autós üldözés, utolsó harc) az is jellegtelen volt. Nálam a bilit Joaquin suttogása és a buta forgatókönyv (gyufás rész milyen rossz volt) borította ki, ezért az utolsó fél órában már a gonosz szovjet gengsztereknek drukkoltam, hogy mészárolják már le ezt a gyépés családot.

Mindezek alapján 4/10 a vége (a film elejének köszönhetően), ami több lehetett volna, ha nincs az a botrányos befejező mondat, amit kétszer is visszatekertem, hogy ez most komoly-e. A film nagy pozitívuma Eva Mendes külseje, ezért a tovább mögé beraktam egy jól sikerült képet a hölgyről.

Úgy látom elég sokan elmondták már a véleményüket a műsorral kapcsolatban, szóval alább csak pár észrevétel, ami hirtelen az eszembe jutott az egészről:

1. Lui bemutatott egy bűvésztrükköt, amit Zita el is baszott rendesen, de persze nem derült ki, hogy most melyik volt a hülye.
2. A hülyegyerek próbálja ráerőltetni akaratát a vendégekre, de ehhez még tanulnia kell, a Star Wars meg rohadt snassz volt.
3. Szemüveges csávó legalább jó megfigyelő-képességekkel rendelkezik, mondjuk nem éri el Hans, az okos ló szintjét.
4. Kitalálom mit rajzolsz fiatalember trükkjét ha jól emlékszem már Columbo is megcáfolta a sorozat egyik részében.
5. Kígyós rocker pedig egy tök általános trükkel operál, aminek tényleg semmi köze a parapszichológiához (márha egyáltalán van ilyen).
6. Műsorvezető nem igazán tud folyékonyan beszélni, de majd úgyis belejön.
7. Sztárvendégek: Medveczky nyaka brutális, Csányi normális volt, Zita még mindig butuska.
8. Uri Geller a maga módján szimpatikus, bár kétség kívül egy kókler (arra azért kíváncsi lennék, hogy ő mennyire hiszi ezt el magának).
9. Az óra újraindulása simán lehetséges.
10. A felkonferáló szövegek rettenetesek voltak.
11. A műsor rohadt hosszú, de ha olyan a hangulatod, jókat lehet röhögni.
12. A következő részt kihagyom.

Kérdezhetné Cameron Diaz, aki 1994-ben, élete első szerepében valami elképesztő jól nézett ki. Igen a Maszkról van szó, és saját tapasztalatból mondom, a korabeli kissrácok vágyainak netovábbja volt Tina, Stanley Ipkiss nője. Itt van róla mindjárt két kép is. Lehet nosztalgiázni!

Előzetesen kétféle kritikát hallottam a Parfümmel kapcsolatban: az egyik istenítette, hogy mekkora remekmű, a másik meg csak a könyv silány adaptációnak tekintette. Én inkább az első vélemény felé húzok, ez persze annak is köszönhető, hogy nem olvastam a könyvet.

Az törénet Jean-Baptiste Grenouille (Ben Whishaw) életét mutatja be, aki ritka tehetséggel születik: tökéletes szaglásának köszönhetően a létező összes illatot felismeri. Kitartásának köszönhetően megismerkedik a parfümkészítés technikájával, amit emberek illatának a megörzésére használ fel. Ám a kiszemelt női alanyok már nem lelkesednek ennyire az ötletért, így Jean-Baptiste gyilkossá válik.

A sztori nekem nagyon bejött, ötletesnek és érdekesnek találtam. A főhőst megtestesítő színész végig rohadt jól játszott, a testtartása és a mimikája egy az egyben egy őrülté. A film központi eleme az illat és a szag, és ezt filmen megjeleníteni egyáltalán nem könnyű, ennek ellenére Tom Tykwer rendezőnek ez szinte hibátlanul sikerült (a gyomorforgató képeknek köszönhetően). Szintén a film szerves részét képzi a 18. századi franciaországi helyszín és a korabeli parfümkészítés kultúrája. Ennek bemutatása pedig iszonyat érdekesre sikeredett, kicsit a Kapitány és katona jutott az eszembe, hiszen ott is maga a hajózás játszotta a főszerepet.

Visszatérve a színészekre, a Whishaw mellett Dustin Hoffman és Alan Rickman is említést érdemel, mindketten kitűnően játszottak. A színészek mellett a helyszíneket is nagyszerűen választották ki, a 18. századi Párizs és a vidéki kisváros egyaránt látványos volt. Negatívumként elmondható, hogy a 140 perces játékidőt én egy kicsit sokalltam, egy 15 percet azért simán ki lehetett volna vágni belőle. A befejezés abszolút meglepő volt, ilyen szürreális végre egyáltalán nem számítottam.

Nem is ragozom tovább, jó film volt a Parfüm, egy 8/10-et mindenképpen megérdemel (a jó osztályzat természetesen a halálesetek magas számának is betudható). Az HBO-n elvileg még műsoron van, szóval aki eddig nem nézte meg a filmet, annak itt a remek alkalom.

Végre valahára, fejlécet kapott a blog! Már régóta érett a dolog, és ma este 9:17-kor megtörtént. Tudom, nem túl nagy szám, de amíg nem készítek jobbat, addig ez is megteszi. Ja igen, a fejléc nem jöhetett volna létre Tarantino és Harvey Keitel nélkül, szóval ezúton is köszönet nekik.