Ha egyszer csinálnék egy listát, amin a legjobb filmes jeleneteket rangsorolnám, tuti bekerülne a klozet (eredetileg commode) sztori a Reservoir Dogsból. Annyira király, ahogy Mr. Orange elmeséli a tök kamu történetet, minden részlet megvan, meg a négy zsaru a németjuhásszal, úristen. Amikor meg Tim Roth benyomja a kézszárítót, az nagyon üt. Tarantino zseniálisan írta meg ezt a részt, meg az egész forgatókönyvet. Tim Roth egy isten a filmben, meg Michael Madsen is, nem hiába, ez élete szerepe. És Nice Guy Eddie, meg Mr. White, meg Steve Buscemi... Gyakorlatilag az egész gárdát fel lehetne sorolni. Az is poén, hogy egy nő sem szerepel a filmben, kivéve azt, aki lelövi Mr. Orange-ot. Amúgy ez a nő ugyanaz, akit a Ponyvaregényben Marsellus Wallace lelő, miután Butch áthajtott rajta a kocsijával.

Az is marha nagyot dob a filmen, hogy vannak közös kapcsolódási pontok Tarantino többi filmjével. Pl. Mr. White ex-nője az az Alabama, aki a Tiszta románcban szerepel; Mr. Blonde felügyelőtisztje pedig egy bizonyos Seymour Scagnetti, akit Tom Sizemore Jack keresztnévvel testesít meg a Született gyilkosokban. És persze ott van a Vic Vega-Vincent Vega kapocs is. Kicsit olyan, mint Kevin Smith első három filmje, ahol folyamatosan utalnak egymásra a szereplők.

A Kutyaszorítóban 10/10-es klasszikus, az biztos. Mondjuk azt nem mondanám, hogy jobb, mint a Ponyvaregény, mert eléggé különbözik a két film. A Ponyvaregényt már láttam vagy 10-szer, mégis rohadtul tudom élvezem. Erről jut eszembe, mekora év volt már 1994? Ponyvaregény, Forrest Gump, Remény rabjai. Az elmúlt 10 évben nem született három ennyire jó film, mint akkor egy év alatt.

Majdnem egy évvel ezelőtt mutatták be hazai mozikban a 300-at, akkor gyorsan meg is néztem, és egész jó véleménnyel voltam róla. Ma, valamivel több, mint három órája ismét megnéztem a filmet, kíváncsi voltam, így, egy évvel később hogyan fog tetszeni. A következő bekezdésben a tavalyi véleményemet olvashatjátok, utána pedig az ideit.

A film hihetetlenül látványos. De tényleg. Iszonyat jól megcsinálták, szóval ezzel nem lehet senkinek gondja, eltekintve két apróságtól: az egyik, hogy minden akciójelenetben legalább 20-szor lassítottak, ami szép meg jól néz ki, de marha unalmas lett a végére. Ennél számomra idegesítőbb volt a másik apróság, ami a digitális trükkökkel kapcsolatos: az oké, hogy a tájképet számítógéppel készítették, de hogy az összes jelenetben - a fáktól elkezdve a havon át a tereptárgyakig – tényleg mindenhol látható a számítógép alkotta világ… hát nem tudom. Meg szerintem a színészeknek sem lehet annyira jó bluscreen előtt játszani végig. Ennek ellenére a film száztizenvalahány perce egyáltalán nem unalmas, a csatajelenetek gyönyörűek, ennél jobbat eddig még nem tettek le az asztalra. A történet egyébként szépen fel van építve, a narrátor eléggé fantasysan mesél (ehhez hozzá lehet szokni), Leonidász király harcba vonulása mellett felesége és a spártai politika kapott még nagyobb szerepet (e nélkül túl rövid lett volna a film). A király és a királyné közös jeleneteit látva a feministák örülhettek, hiszen látványosan Gorgó királynő sugallja a férfiállatnak, hogy mit is kéne tennie. Szóval szegény férfiak életük árán is harcolnak, a nők meg csak uralkodnak.

Tavaly ugye teljesen oda voltam a látványért meg a képi világért, most azonban nem mondhatnám, hogy nagy hatással voltak rám a trükkök meg az akciók. Jó, persze ez biztos azért is van, mert már láttam a filmet, meg akkor moziban popcornnal a kezemben ültem, most meg csokival az lcd tv előtt. A látvány természetesen így is ütött, csak nem akkorát, mint gondoltam. Az igazán nagy baj azonban nem ez volt, hanem az, hogy újranézve bizony többször unalmasnak találtam a filmet. Eddig nem tűnt fel, de az első 45 perc gyakorlatilag komolyabb akció nélkül telt el, ami azért elég hosszú idő. Emellett sokszor elmosolyodtam, hogy milyen hülyén is néz ki ez a lassítósdi (pl. az orákulum tánca), plusz a folyamatos hasizom mutatás is elég gáz volt.

A DVD hibájaként hozható fel a hangzás is, mivel a párbeszédek rohadt halkak voltak, viszont ha pl. leesett valami a földre, beleremegett az egész szoba, olyan hangos volt. (És nem én állítottam be rosszul a hangrendszert, a Gyűrűk ura vagy a Star Wars 3. ugyanilyen beállításokkal tökéletesen szól.) Így folyamatosan hangosíthattam meg halkíthattam a készüléken, hogy élvezni tudjam a filmet. Ez persze a DVD hibája, mert a film amúgy tényleg jól szól. Ja igen, szinkron is került a DVD-re, Gerard Butler Kőszegi Ákos hangján szólal meg, ami végülis nem olyan rossz, de az eredeti sokkal jobb.

Tavaly még nem pontoztam a filmeket, de ahogy emlékszem legalább 7/10 adtam volna a 300-ra, most azonban csak 5/10-et. Így utólag már sajnálom, hogy újranéztem, jobb lett volna, ha csak a régi élmény marad meg.

A South Parkkal kapcsolatban két örök kérdés van,: az egyik, hogy a sorozat eleje, közepe, vagy vége a legjobb, a másik,  hogy szinkronnal vagy anélkül az igazi? Nekem nincs különösebben kedvenc évadom, függetlenül attól, hogy régi részt nézek HBO szinkronnal, vagy újat eredetiben (mivel a 9. évadtól kezdve a szinkron rettenetes) elég jól el tudok szórakozni. A sorozat ugye folyamatosan változik, ennek ellenére szerintem a színvonal nem különösebben ingadozik. Ez egészen a 11. évadig volt igaz, ott valahogy elég sok gyenge rész és erőltetett paródia készült el (mondjuk az Élő hajléktalanok éjszakája nagyon jó volt). Szentségtörő módon nekem az Imaginationland sem jött be különösebben. Reménykedtem, hogy a 12. évad első része kellően ütős lesz, de sajnos csalódnom kellett. Végignézve az évadnyitók listáját, ki lehet jelenteni, hogy talán ez az eddigi legrosszabb első rész.

A sztori röviden annyi, hogy Cartmant mandulaműtét közben véletlenül megfertőzik a HIV vírussal, aki ettől (érthető módon) teljesen kiborul. A környezetében élő emberek persze nagyon sajnálják, kivéve Kyle-t, aki csak röhögni tud az egészen, és ezzel alá is írja saját végrendeletét.

Az epizódban tehát az Aids kerül előtérbe, és vannak kifejezetten jó poénok (pl. az Aids milyen retro, mert most a rák a trendi, meg Kyle és Cartman szokásos ellentéte), ennek ellenére valahogy összeszedetlennek éreztem a történetet. Ha jobban kidolgozzák az ötletet simán kijöhetett volna egy duplarész, és akkor nem kellett volna az utolsó 2 percbe sűríteni a lezárást. Mondom, valahogy nem volt olyan kerek a történet, ahogy az a legtöbb résznél szokott lenni. Ha egy átlagos South Park epizód 7/10, akkor ez legyen 4/10. A sorozat következő epizódja szerdán jön ki, remélem az jobb lesz.

Will Ferrell filmjei közül jónéhányat ki lehetne válogatni, amikben egy, a valódi jellemével totál ellentétes karaktert személyesít meg. Ilyen volt a Ron Burgundy legendájában, mint szexi és profi hírolvasó, az Ünneprontók ünnepében egy igazi szexisten, akire buknak a nők, vagy legutóbb a Jégi dicsőségeinkben profi jégtáncos, aki egyben a nők rajongásának tárgya is. A Taplógázban Ricky Bobby-t, a tehetséges Nascar versenyzőt alakítja, aki minden versenyt megnyer.

Persze nem volt ez mindig így, hiszen kiskorában igazi lúzer volt, felnőttként is csak a boxutcából nézi a futamokat, ám egy véletlen folytán beleülhet csapata autójába, ahol aztán bizonyít. Nem telik sok bele, siker siker hátán, lesz szép szőke asszony, két elkényeztetett hülyegyerek, meg persze sok-sok pénz. Sőt, legjobb barátja, Cal Naughton Jr. (John C. Reilly) a csapattársa lesz, egymást (magyarul Ricky Bobby-t) segítve a versenyeken. Az istálló tulajdonosa (Greg Germann) azonban mindent elkövet, hogy találjon egy jobb versenyzőt Bobbynál, így kerül a képbe a francia kihívó, Jean Girard (Sacha Baron Cohen). Miután Bobby veszít, élete tönkre megy, mindenki elhagyja, ám ekkor visszatér az egykor gyereknevelés elől elmenekült apa (Gary Cole), hogy egyszer végre segítsen egyetlen fián.

A Taplógáz tehát hasonló kaliberű film, mint a Ron Burgundy, a Diszkópatkányok, vagy a Jégi dicsőségünk. Akiknek tetszettek az imént felsorolt filmek, azok ebben sem fognak csalódni. A poénok nagy része a hatalmas túlzásokból ered, amik elsősorban az amerikaiakat és az amerikai gondolkodást, kultúrát gúnyolja ki. Az egész film igazából 100 percnyi faszság, pár nagyon jó poénnal (tolókocsis, vagy imádkozós jelenetek) és vicces szöveggel (gáz és fék), kitűnő színészekkel (Ferrell, Reilly, Cohen mind frenetikus), de fetrengős röhögés nélkül (legalábbis részemről). Egyáltalán nem rossz film a Taplógáz, csak hát Ferrell többi filmje jobb. Mondjuk egyik sem ilyen látványos, az biztos.

Nálam ez 6/10-hez volt elég, de azért egy próbát mindenképpen megér, mert jól el lehet rajta szórakozni. Az HBO pénteken 22.45-kor játsza, a szinkron pedig ne vegye el előre senkinek sem a kedvét, hisezn egész jóra sikerült, pl. Scherer Péter Cohen hangjaként meglepően jó.