Áldott dolog ez a letöltés, az biztos. Végre nem kell várni több hónapot (esetleg egy évet), hogy végre megnézhessünk egy olyan filmet, amit Amerikában már hónapok óta bemutattak. Ilyen film a Grindhouse is. A tengerentúlon már április elején bemutatták, nekünk még május végéig várni kell, és akkor is csak a fél filmet láthatjuk, a másik felét meg csak egy hónap múlva. De az internet csodájának köszönhetően bármikor le lehet tölteni, egyben az egészet. Természetesen én is így tettem, és a hétvégén meg is néztem a filmet, a két részt egyben, ahogy az eredetileg ki lett találva.

Planet Terror

Haladjunk sorrendben, ezért lássuk először Rodriguez részét. A Planet Terror a Zs kategória hőskorát idézi: akció, fegyverek, katonák, jócsajok, zombik, hullák. A történetvezetés is tökre olyan, mint egy 80-as évekbeli akciófilmmé: az elején összefüggéstelen jelenetek, majd összeáll a kép, a szereplők egymásra találnak (előtte persze elhullanak páran), és indulhat a menekülés a zombik elől. Teljesen jogos a kérdés, hogy mégis mi teszi különlegessé Rodriguez filmjét? Elsőroban az, hogy az egész egy vicc, önmaga paródiája. A képminőség silány, az egész színzajos, az éjszakai jelenetekben semmit sem lehet látni, iszonyatosan sok a füst meg a vér, a vászon előtt elsétáló emberek feje belelóg a képbe, egyes jelenetek véletlenül kimaradnak, egyszóval olyan (lehet) az egész mintha egy grindehouse-ban volnánk. Nekem kifejezetten a film+-on este 11 után kezdődő Dolph Lundgren fimek jutottak eszembe. A felsoroltakon kívül Bruce Willis és Quentin Tarantino vendégszereplése, a black eyed peace énekesnőjének (talán Fergie?) holtteste, illetve a főszereplő táncosnőnek a szó szerint géppuskalába teszi felejthetetlenné a filmet.

Már jóideje lehetett tudni, hogy a két mozi mellé kapunk pár kamu előzetest is, merthogy ez is hozzátartozott annó a grindhouse-okhoz. A Planet Terrort megelőző fake trailer címe Machete, ami egyben a főhős neve is, akit Danny Trejo alakít. Ez egy tipikus bosszúsztori, amiben Machete a nevével azonos fegyverrel harcol az igazságáért. Nekem kifejezetten tetszett a sztori, Trejonak pedig iszonyú jó feje van. Először úgy gondoltam, hogy Rodriguez jobban tette volna, ha ezt az ötletet viszi filmre a zombik helyett, de aztán megváltozott a véleményem, szóval jó hogy minden maradt az eredeti elképzelések szerint.

A két film között további három előzetes van. Az első a második világháborúba kalauzol el minket, egészen pontosan a 13-as haláltáborba, ahol Hitler ördögi tervével ismerkedhetünk meg, amivel meg kívánja változtatni a háború végkimenetelét. Az előzetes címe sokatmondó: Werewolf women of the SS. Ez a kamufilm a legnagyobb poén, főleg Nicolas Cage mindenkit felülmúló alakítása Fu Manchu szerepében.

A második az előzővel szemben egy ijesztegetős horror, elhagyatott ház, benne undorító, gyilkos hajlamú emberek. A címe: Don't. Az előzetes egész jól van összevágva, ennek ellenére ezt sem lehet egy pillanatig sem komolyan venni. Ennek kitűnő bizonyitéka a narrátor utolsó mondata: If you are thinking of seeing this film alone: DON'T!

Az utolsó tréler a legrémisztőbb: diákkaszabolósdi hálaadás napján (a film címe is Thanksgiving). Ebben az előzetesben tényleg brutális jelenetek vannak, amik egyben kifejezetten ötletesek is. Itt is van egy vendégsztár, Tim Robbins személyében aki, a különös gyilkosságok után nyomozó detektívet alakítja. Ha mindegyik trélerből készülne film, ezt az utolsót tuti, hogy nem nézném meg.

 A második nagyfilm a Tarantino által rendezett Halálbiztos. Tarantino mozija egyszóval hibátlan. Tényleg csak elismerően lehet róla beszélni. Annak ellenére, hogy az egész ötlet egy poénnak indult, és a 70-es 80-as évek B kategóriáját hivatott parodizálni, ennél tarantinosabb film még nem készült. Akció minimális (igaz, a végén az autós jelenet nagyon ott van), inkább a párbeszédek töltik ki a játékidőt. Tarantino a Kill Bill óta teljesen odavan a női főhősökért, és ebbena  filmjében is nőkre osztotta a főbb szerepeket. Annak ellenére, hogy Kurt Russel szerepel a stáblista elején, és az ő nagy visszatéréséről beszélt az egész filmvilág, egyáltalán nem ő játsza itt a főszerepet. A főszereplők egytől egyik nők, akik folyamatosan csak beszélnek. Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy Tarantino átment Almodovarba, le kell szögezni, annak ellenére, hogy csupa jócsaj beszélgetését hallgatjuk több, mint egy órán át, a témákat tekintve igazából nem nők, hanem férfiak beszélnek. Szinte az összes szöveg, amit a szájukba adott Tarantino, igazi férfitémák: autó, film, zene, jó sok fuck-kal megtűzdelve. Kurt Russel csak a történet fő szálát képviseli, ám az tény, hogy Stuntman Mike karakteréből a legtöbbet hozza ki. Végre mégegyegyszer úgy tündököl, ahogy Snake Plisskenként tette egykoriban.

A bejegyzés címe tehát nem teljesen igaz. Míg Rodriguez munkája valóban megfelel a ZS kategória kereteinek, Tarantino Halálbiztosa egy-két jelenetet leszámítva mindvégig "kategórián felüli" marad. A több mint három órás játékidő minden perce élvezetes, összességében tehát 10/10-es film a Grindhouse. Minden B kategória rajongójának erősen ajánlott!

Death Proof

A kamu előzetesek

Már szombaton megvettem az Ember gyermekét DVD-n, de csak tegnap tudtam időt szakítani rá, hogy megnézzem. Még novembereben láttam a filmet, akkor iszonyatosan tetszett, és most, másodszorra sem kellett csalódnom benne.

A film története az, hogy 2009 után a nők valami miatt meddővé válnak, és nem születnek gyerekek. Ennek következtében kilátástalanná válik a jövő, az emberek megdöntik a demokratikus rendszereket, minden mindegy alapon írtják egymást, hiszen úgyis kihal az emberiség, akkor meg már hadd csináljon mindenki azt, amit akar. A világ összes országában anarchia uralkodik, egyedül Nagy-Britannia tartja magát, úgy ahogy. A történet 2027-ben játszódik, Clive Owen alakítja az antihős Theot, akinek a szemszögéből látjuk a jövőbeli világot. A film cselekménye akkor indul be, amikor megjelenik Theo volt nője, Julian (Julianne Moore), és azt kéri tőle, hogy segítsen egy bevándorlón, akinek a a tengerpartig kell eljutnia.

A filmbeli események igazán izgalmasak, a technikai megoldások forradalmiak (hosszú, vágások nélküli kameramozgás), meglepően fordulatos a történet, szóval igazán jó kis moziról van szó. Ami viszont még érdekesebbé és elgondolkodtatóbbá teszi az Ember gyermekét, az az elképzelt, utopisztikus jövő. Ebben a kétségtelenül borzalmas jövőben az ember céltalansága, kilátástalansága mellett a bevándorlókhoz való viszonyulás jelenti a fő problémát. Ezek a mai világban szintén hatalmas jelentősséggel bírnak. Gondoljunk csak Amerikára, ahol politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális szempontból is mekkora gondot jelent a bevándorlás. A filmben, az Angliába vágyó menekülteket nem tekintik embereknek, elkülönített városokba zárják őket, szabadon legyilkolhatnak bárkit közülük. Persze ma nem ez a helyzet, de például a liberális szellemű országok (Hollandia, Belgium, Franciaország) is korlátozza a bevándorlást, feltételekhez kötik az állampolgárság megszerzését, mindenáron próbálják az illegálisan ott tartózkodók számát a minimálisra csökketeni.

2027-ben az emberek céltalanná válnak, hiszen nincsen gyermekek, nincsen kinek átadni az évezredek alatt felhalmozott tudást, az emberiség számára nincs jövő. Erre a kilátástalanságra utal az a filmbeli jelenet is, amikor Theo az unokatesójával beszélget, aki próbálja megmenteni az ezeréves szobrokat, festményeket, Theo pedig megkérdezi, hogy minek, hiszen száz év múlva már senki sem fog gyönyörködni bennük. A mai világban az önmeghatározás is jóval nehezebbé vált, az embernek sokkal nehezebb a tradicionális utat követnie, mint elődeinek. Ez mind mind a globalizáció következménye.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy mindenért a globalizáció a felelős, isten ments. Csak minden új, világot érintő változásnak, trendnek a kézzelfogható hasznai mellett megvannak a hátulütői. A filmben is ezek a problémák játszanak meghatározó szerepet, a cselekményben egyfajta díszletként szolgálnak. 

Manapság egyre inkább trend lett a globalizációt és a modern kapitalizmust fikázni. A kritikusoknak az a legfőbb érvük, hogy minden csak a hatalmon lévőknek jó, a nép meg szenved. A DVD extra lemezén is van egy kisfilm ezzel kapcsolatban, amiben több filozófus, szociológus meg közgazdász is felszólal. Ők szépen elmondják, hogy milyen szar ma élni, és, hogy mennyire súlyosak ezek a problémák, meg egyébként is globális felmelegedés, és 100-200 év múlva kihal az emberiség. Az okos emberek (éppúgy, mint a kapitalizmust és a globalizációt kritizálók többsége) szerint az egyetlen megoldás az lenne, ha leállítanánk mindent, és akkor a probléma megszűnne. Ez kb megegyezik a green peace-sek programjával, akik az embert írtanák ki legelőször az összes faj közül, így megmenekülne a természet.

Én jónak tartom, hogy vannak emberek, akik figyelnek a minket érintő problémákra, és fel is hívják rájuk a figyelmünket, de ezt az egész felhajtást hatalmas túlzásnak tartom. A kritikusok többsége pont azt nem fogja fel, hogy a változások nem egyik pillanatról a másikra következnek be, hanem egy folyamat részeként valósulnak meg. Az 50-es években sokkal nagyobb mértékű volt a környezet károsítása, mint most. A pazarló gazdaságra csak a 70-es években figyeltek fel (az olajválsággal kapcsolatban), azóta viszont sokkal kisebb mértékű a pazarlás. Ezt bizonyítja az is, hogy a nyugati országokban a 70-es évektől kezdve kezdték leépíteni a jóléti szerkezetet, hiszen azt már nem tudták szinten tartani. Az, hogy a jelenben a gazdasági hatalmak nem tesznek semmit sem a Földért, egy baromság.

A kisfilmen megszólaló okosemberek szerint nincs jövő, már nem lehet semmit sem tenni a pusztulás ellen. Lehet, hogy igazuk van, én ennek ellenére feltétlen bízok a jövőben és persze az emberben is, és remélhetőleg ötven év múlva majd mindenki jót fog röhögni azon, amit ma gondolnak a jövőről.

Amióta Chuck Norrist iszonyat felkapták, hogy milyen vicces (mikor nem volt az?), sztenderd poén lett, hogy ő legyőzhetetlen. Ez így nem teljesen igaz. Van aki még nála is erősebb. Gondolom sokan tudják, kire gondolok, akik mégsem, azok itt megnézhetik az igazi verhetetlent.

Tegnap este végre megnéztem a Rocky sorozat utolsó részét, Rocky Balboát. Röviden annyit, hogy jó volt.

Az ötödik rész után senki nem gondolta volna, hogy Stallone mégegyszer magára ölti kedvenc szerepét, de mégis megtette, hiszen úgy érezte, hogy a bejező rész nem zárta le elég jól a történetet. Az egyértelmű volt, hogy újra bokszolnia kell Rockynak, de hát mégis, milyen apropóból tegye ezt? Hihetetlen csavarosan a rák végez Rocky egyetlen igaz szerelmével, Adriannel, és hát a főhősünk ezt nehezen tudja feldolgozni. Pont erről szól a film első fele, hogy az Olasz Csődőr a múltban él, és nem tudja magát túltenni a dolgokon, plusz még a fiával is vannak problémái. A film e része végülis nem lett rossz, szépen lejött az egész, mondjuk engem a zene halálra idegesített. Aztán jön a hihetetlen fordulat, a számítógép szerint Rocky fénykorában leverte volna a mostani verhetetlen bajnokot, Mason Dixont. Ez persze beindítja "The Line" menedzsereinek a fantáziáját, hogy milyen jó lenne egy közös meccs, mert sok pénzt hozna, meg hát a népszerűség sem ártana szegény fiúnak. És lesz közös meccs, ahol aztán minden úgy történik, ahogy azt már a film előtt lehetett gondolni. A film második fele már inkább a bunyóról szól, emellett Rocky kibékül fiával, aki felmond munkahelyén, és apja mellé áll.

Érdekes, hogy Stallone úgy gondolta a forgatókönyv írása közben, hogy minél több régi szereplőt vissza kell hoznia, mert hát anélkül nem az igazi. Mellékes, hogy az összes fontosabb szereplőt már megölte az előző részekben, így újra kellett nézni a régi részeket, hogy valakiket azért csak találjon. Így csatlakozott a csapatba kicsi Marie, akit az első részben Rocky hazakísért, és Spider Rico. Hogy ki az a Spider Rico? Jó kérdés, vele bunyózott Balboa az első rész legelején. Hát fantasztikus, hogy ő is itt van. Persze azért maradt még tényleg fontos visszatérő szerplő, mint például Paulie (Burt Young) vagy eredetileg Apollo Creed edzője, Duke (Tony Burton).

Tényleg nem sok mindent lehet hozzáfűzni az egészhez, az ember azt kapta, amit várt, igazi Rocky hangulatot, amit a negyedik epizódtól kezdve hiányolt mindenki. Stallone kellő öniróniával játszott, a cselekmény folydogált, és hát az erdeti zenére történő edzés felejthetetlen (a szürke mackónaci, a tehén bokszolása és a lépcsőnfutás). Mondjuk Stallone 60 évesen kidagadó erekkel elég undorítóan néz ki, meg hát tényleg iszonyat idős, de a meccs ennek ellenére reálisra sikerült. Számomra kicsit túl reálisra is, hiszen az ütések hangja túl tompa volt. Mint a valóságban.

A filmhez csináltak egy alternatív befejezést is, szerintem jó, hogy az eredeti elképzelés maradt meg végül. Ez így rockysabb. Arra a kérdésre, hogy Stallone meg Rocky tényleg egy ember lenne, itt lehet választ kapni.

Gondolom elég sokan hallottak Révész Máriusz ötletéről, és többen olvashatták a vele készült interjút is. Az egésszel kapcsolatban jópár kérdés merül fel (pl. Révész fiacskája után ki szavazna? anyu? apu? vagy mindketten?), de mindez nem túl érdekes. Ami érdekes, az az, hogy hogyan hívják Máriusz húgát? Ez egy olyan subbás random kínzó kérdés. Mivel én az életben ki nem találtam volna, ezért segítek egy kicsit: E-vel kezdődik a neve, és ezen a listán nincs rajta.