Kritika: ZseniKém - Az ügynök haláli (Get smart)

Akit nem rettentett el a magyar cím, amelyet inkább le sem írok többet, és adott egy esélyt a filmnek, az igazán jól szórakozhatott, ugyanis a Get smart nem nyolcéveseknek szóló agyatlankodás, hanem egy remekül felépített vígjáték, amelyet az ilyesmire fogékonyak bármely életkorban értékelhetnek. A magam részéről nem is emlékszem, találkoztam-e hasonlóan színvonalas Bond- (illetve kémfilm-) paródiával (nem számítva a Sheep in the big city - minden idők legalulértékeltebb vicces rajzfilmsorozatának - egyik epizódját, illetve meg kell említeni a film alapjául szolgáló sorozatot, amit sajnos nem ismerek): az akciók nagyon szépek, látszik, hogy nem spóroltak a pénzzel, emellett szinte végig mosolyogni lehet a filmen, noha földön fetrengős poénból nincs olyan sok, és a karakterek is roppant szerethetők. És persze van romantikus szál is, de mindez együtt olyan jól van elosztva, hogy a 110 perc pillanatoknak tűnik.

A sztori: Hősünk, Maxwell Smart ügynök (Steve Carell) túl jól végzi aktakukac munkáját, ezért (bár az alkalmasságit leteszi) nem léphet a titkos ügynökök vágyott és körülrajongott világába. Egy szerencsétlen közjáték miatt (a főellenség KAOS terroristacsoport lelpelzi az ügynököket) azonban egyszerre megadatik a lehetőség, hogy a vonzó 99-es ügynökkel karöltve (Anne Hathaway - ki-ki eldöntheti, valójában mennyire vonzó) megmentse a világot, és indulhatnak a látványos akciók, a vicces megmozdulások, és persze a Carell-filmekből már-már kihagyhatatlan kínos-feszengős közjátékok, de ezek mellett a cselekmény is halad. Egy szó mint száz, remekül fel van építve a film.

A színészek: Steve Carell tökéleteset alakít, hamar meg lehet feledkezni az Office bosszantó főnökéről, a női főszereplőt sem érheti kritika (a film szempontjából talán nem is baj, hogy nem egy klasszikus bombanő játszotta a szerepet), de mellettük kisebb szerepekben feltűnik Bill Murray, Alan Arkin és James Caan (sőt, a Hősökből ismert Masi Oka is megjelenik az ügyeletes geek szerepében) - egyiküknek sem kellett megszakadni a nagy feladatoktól, de ettől még üdítő volt látni őket a filmben.

Ítélet: 8/10
Kifejezetten örültem, hogy a főhős figuráját nem vették teljesen balfékre (szerintem ettől is lett olyan jó a film): a szerencsétlenkedéseit kiegyensúlyozza az ötletessége, ezért végig drukkolhatunk neki. Ez a hozzáállás az egész filmet jellemzi: nem bohóckodás, kevés a túlerőltetett, vagy túl hosszúra nyújtott poén, ezért a film élvezetes, kellő hangsúlyt kap a cselekmény is, amellyel a néző jól együtt tud élni, miközben végig mosolyog.

Címkék: kritika, 8/10, 00s