A 60-as években élte másodvirágzását a western műfaj, elsősorban a spagetti-westerneknek köszönhetően. Persze azért amerikai oldalról is születtek remekművek, mint pl. a Vad banda, vagy a Butch Cassidy és a Sundance kölyök. Utóbbit nem is lehet tipikus westernek tekinteni, inkább egy vadnyugati környezetben játszódó buddy-movie-nak.

Adott a címben szereplő két főhős (Paul Newman és Robert Redford alakításában), akik törvényekenkívüliként élnek, miközben bandájukkal bankokat rabolnak, illetve vonatokat fosztanak ki. Az egész város ismeri őket, mindenki retteg tőlük, szóval igazán jó életük van. Egy nagy ötlet (miszerint ugyanazt a vonatot oda- és visszafelé is kirabolják) után azonban a környék legjobb sheriffjeiből és fejvadászaiból álló elitcsapat ered a nyomukba, hogy a két bandita az életével fizessen bűneiért.

A Butch Cassidy és a Sundance kölyök a westerntől szokatlan stílusával, humoros szövegeivel, és a buddy-moviekra jellemző hangulatával vált klasszikussá. Itt nincsenek marcona hősök, pisztolypárbajok (igazi akció is csak a film végén van) és Ennio Morricone-féle filmzene sem. Helyette van egy, a világtól független páros, egy fiatal tanárnő (Katherine Ross), akinek egyikük sem tud ellenállni, okos és szellemes szövegek, ironikus jelenetek sora, és filmzene gyanánt a klasszikus Raindrops Keep Fallin' On My Head. A film hangulata tehát nagyon el lett találva, ami a fényképezésnek, a forgatókönyvnek, illetve a színészi játéknak köszönhető.

A főcím a 20. század elejei némafilmeket idézi, elmosódott kép, kihagyott filmkockák, miközben egy vonatrablást láthatunk. A kamerázás végig nagyon eredeti, a pókerezős jelenettől kezdve (ahol szinte végig csak Sundance fejét látjuk), a két zenés betéten át, egészen a legutolsó jelenetig. A két főszereplőnek hatralmas szövegeket írtak, mint pl. "csak akkor megyünk el, ha előtte marasztalsz". Az egész film tele van ilyen, és ehhez hasonló idézhető mondattal. Aztán az ironikus jelenetek is nagyot ütnek, mint a sheriff toborzója, vagy a Bolíviába való megérkezés. A zenés betéteket illetően a Raindrops-os egyszerűen magával ragadó, a biciklivel való szórakozás egyszerre mulatságos és romantikus, a fényképezés egyszerre idézi fel a némafilmeket, és mutatja a jövőt, amiben a lovakat felváltja a kerékpár. A másik zenés betét, ami alatt fényképeket vágnak be, zseniálisan mutatja be a ki nem mondott szerelmi háromszöget, a fényképeken Butch Cassidy feje mindennél többet elmond a helyzetről.

Igazából vég nélkül lehetne még sorolni az emlékezetes és szellemes jeleneteket, de inkább befejezem, mert így leírva úgysem olyan jó. A két főszereplő, Newman és Redford nagyon jó párost alkotnak, a független világfi, Butch Cassidyhez tökéletesen illik a forrófejű, a régi westernhősökre emlékeztető Sundance kölyök. A Katherine Ross alakította tanárnőért joggal vannak odáig mindketten, hiszen a szinésznő tökéletes a szerepére. A Diploma előtt mellett Katherine Rosst ezzel a mozival írta be magát a filmtörténelembe.

A Butch Cassidy és a Sundance kölyök egyetlen negatívuma, hogy a 60-as évek filmjeire jellemzően néhol eléggé lelassul, mint például a menekülős jelenetek alatt. Ezt leszámítva tényleg egy örökzöld klasszikus, és ha 10-et nem is egy 9/10-et mindenképpen megérdemel. Aki csak teheti, nézze meg mihamarább.