Kritika: Eastern Promises

Az Erőszakos múlt után a kultrendezőnek számító David Cronenberg ismét együtt dolgozott A gyűrűk ura által híressé vált Viggo Mortensennel. Őszintén szólva, nem igazán ismerem David Cronenberg munkáját (tudom, a Karambol alapfilm), a Holtsávon kívül egyedül az Erőszakos múltat láttam, ami számomra egy jónak mondható thiller-dráma volt. Az eddig magyar cím nélküli Eastern Promises azonban minden várakozásomat felülmúlta, nem véletlen, hogy a legjobb drámának járó Golden Globe jelöltek listáján is helyet kapott.

Mikor leültem megnézni a filmet, egyáltalán nem tudtam, hogy miről szól, és szerintem jó is, hogy nem olvastam el semmit sem előre, mert így nagyobb hatással volt rám. Szóval a szokásos történetismertetést most inkább kihagyom. Annyit azért meg kell jegyeznem, hogy az események Londonban játszódnak, a főszereplőknek valamilyen formában mind közük van az orosz néphez, a kerettörténet pedig kimondottan aktuálisnak tekinthető.

Az Erőszakos múlttal elsősorban az volt a bajom, hogy a film egy óráig nagyon jól volt felépítve, a feszültséget pontosan adagolták, azonban a sztori annyira egyszerű volt, hogy a film nem tudott akkorát ütni, amekkorát szeretett volna. Igazából 85 perc után én még vártam volna valami fordulatot, vagy történést, mivel ez nem következett be, az összhatás is rosszabb lett. Szerencsére az Eastern Promisesben a történet nagyon erős, van lehetőség meglepetéseket mutatni. Külön jó, hogy az aktuális szál csak a keretet képezi, mert így sokkal hatásosabb annak bemutatása, mintha a középpontban lenne.

A film hangulatát nagyon eltalálták, az angliai időjárás tökéletesen illik a történethez. Az Erőszakos múlthoz hasonlóan a szereplők cselekedeteinek van súlya, egyetlen jelenet sem csap át túlzott szentimentalizmusba. A film végig feszült és nyomasztó, szóval tényleg nagy hatással van az emberre. A Bourne ultimátummal kapcsolatban mondták sokan, hogy mennyire reálisak az akciók, mintha csak a valóságot látnánk. Hát kérem szépen reális és egyben brutálisan naturalista akciók itt vannak. Nem sok, csak épp annyi, hogy az ember jó sokáig emlékezzen azokra.

A film légkörének megteremtésében a színészi gárdának is nagy szerepe van, az egész társaságot csak dícsérni lehet, mindenki tökéletesen hozza a szerepét. Természetesen a főszereplőt, Viggo Mortensent külön ki kell emelnem, egyszerűen zseniális, amit Cronenberg filmjeiben nyújt, az Oscar  jelölése egyáltalán nem véletlen. A színészek (Viggo Mortensen, Vincent Cassel, Armin Mueller-Stahl) az orosz akcentust sikeresen sajátították el, mindvégig hitelesek maradtak a szerepükben. Vincent Cassel szerepeltetése amilyen meglepő, annyira eltalált is. Naomi Watts dettó.

Az Erőszakos múlttal ellentétben az Eastern Promisesben tökéletes az összkép, az egész hiteles és hatásos egyben. Részemről kijár a 9/10, mindenképpen emlékezetes filmélmény marad számomra. Remélhetőleg nem ez volt Cronenberg és Mortensen utolsó közös munkája, mert így együtt nagyon jók, ahogy a filmjeik is.

Címkék: kritika, 9/10, 00s