Általános iskolás osztálytalálkozón ketten is ajánlották a Cukorfalat című filmet. Mivel eléggé dícsérték, gondoltam gyorsan megnézem én is. A film aktualitását az adja, hogy a főszereplő 14 éves lányt a Juno címszereplője, Ellen Page alakítja. A sztoriról nem tudtam meg túl sokat, csak annyit, hogy a központi téma a pedofília: a 14 éves Hayley (Ellen Page) három hét chatelés után találkozik a 32 éves fényképész Jeffel (Patrick Wilson), akinek rövid időn belül a lakásán köt ki. Ennél többet inkább nem is árulok el.

A film nagy része Jeff lakásán játszódik, ahol gyakorlatilag végig csak a két főszereplő tartózkodik, rajtuk kívül összesen három szereplő jelenik meg. Szóval igazi kamaradrámával van dolgunk, ami csak akkor működik igazán jól, ha a főszereplők erős alakítást nyújtanak. Page nagyon jó választás volt, Wilson már nem ennyire egyértelmű, de összességében ő sem volt rossz. A sztori elég erős, kemény jeleneteknek és fordulatoknak sem vagyunk híján. Mondjuk van pár hiba a felek érvelésében, és én nem éreztem a dolgokat annyira súlyosnak, mint amennyire a készítők annak szánták. És akkor el is jutottam a fő problémához: a történet egyszerűen nem működik olyan jól filmen. A producer ahogy elolvasta a forgatókönyvet, biztos teljesen odaáig volt, hogy mennyire zseniális, és ezt bizony meg kell filmesíteni. Ennek ellenére inkább el tudom képzelni, hogy olvasva sokkal nagyobb hatással van az emberre a történet. Persze, van egy-két emlékezetes jelenet, de ezen kívül semmi különös.

A fentiek alapján tehát 6/10 jár a Cukorfalatnak, ami tipikusan olyan film, ami nagyon okosnak gondolja magát, de annyira nem az (példaként hirtelen a Fűrész jutott az eszembe). Egyáltalán nem bánom, hogy megnéztem, de nagy hatással semmiképp nem volt rám.