Filmekkel kapcsolatban ritkán lehet a fenti állítást mindenfajta bűntudat nélkül kijelenteni, zenében azonban igen gyakran juthatunk erre a megállapításra. Feltéve persze ha egyáltalán tudjuk, hogy feldolgozással van dolgunk. Zenehallgatási pályafutásom alatt nem egyszer döbbentem le, hogy éppen aktuális kedvenc számomat már jó 30-40 éve megírták és más stílusban, de hasonló színvonalon elő is adták. A most induló sorozat első dala Bob Dylan zseniális szerzeménye, az All Along The Watchtower.

Először Jimi Hendrix változatát hallottam még a Bronxi mesében, és egy csapásra hatalmas kedvenc lett. Csak jó pár évvel később tudtam meg, hogy ezt a dalt eredetileg nem az isteni Jimi írta, hanem egy másik, nem kevésbé tehetséges költő-zenész, Bob Dylan. Az eredeti egy szál gitárral és szájharmonikával előadott vers, míg a feldolgozás a késő 60-as évek ellenkultúrájának a himnuszává vált. Jimi átiratával kapcsolatban Bob Dylan meg is jegyezte, hogy egyedül azon lepődik meg, hogy Hendrix csak ilyen kevés dalát vette át, pedig "mindegyik az ő dala volt".

Az eredeti

A feldolgozás