Kritika: A hihetetlen család (The Incredibles)

A 2000-es évek egyik legjövedelmezőbb vállalkozása az animációs film. Hiszen a Toy Story első része óta, elsősorban az utóbbi 8 évben igencsak megszaporodtak a 3D-s technikával készült rajzfilmek, amik szinte kivétel nélkül jól teljesítenek a mozipénztáraknál. Viszont a dömping következtében a színvonal is elkezdett zuhanni. A Némó nyomában óta nem találkoztam egyetlen igazán élvezetes alkotással sem (nekem a WALL-E sem volt katartikus élmény). Aztán pár napja megnéztem a 4 éve készült Hihetetlen családot, ami az első perctől kezdve teljességgel magával ragadott.

A történet alapját egy szuperhősökkel telezsúfolt világ képzi, amiben a különleges képességekkel rendelkező önkéntes világmegmentők már inkább az állam kárára sem mint hasznára vannak. Ezért a szuperhősöket nyugdíjazzák, akik személyazonosságukat megváltoztatva illeszkednek be a társadalomba. Így tesz az Irdatlan házaspár is, akinek gyerekei szintén szuperképességgel lettek megáldva. A szürke hétköznapok azonban a gonosz feltűnésével egyszer csak véget érnek, és ismét szükség lesz az évek óta méltatlanul mellőzött régi vágású álarcos igazságosztókra.

Hogy miért tetszett különösen az Hihetetlen család? Elsősorban a frappáns története miatt, ami a képregényhősökre jellemző összes elemet felhasználva tiszteleg a műfaj előtt. A karakterek tökéletesen beleillenek a környezetbe, a képességek rejtette poénok kihasználása nagyszerű, emellett a sztori még fordulatokban is bővelkedik. Sok animációs filmmel ellentétben a Hihetetlen család tényleg szellemes, a környezet és a szituációk kiváló  alkalmat teremtenek egy-egy poén elsütéséhez.  A grafika stílusos, az akciók megvalósítása pedig szinte tökéletes. Tehát a Hihetetlen család 100%-ig él az animációs tér nyújtotta lehetőségekkel: a figurák karikatúraszerűek, az akciók látványosak, ötletesek és iszonyat pörgősek is. Valahogy minden jelenet a helyén van, semmit nem éreztem túlzónak, vagy zavarónak, az egész film alatt nagyon jól szórakoztam.

A meglepően hosszú, majd 2 órás játékidő simán elröppent, nem úgy mint a már említett WALL-E-nél. A két Pixar mű összehasonlítását azért hegyezem ki ennyire, hogy emlékeztessek mindenkit, mennyivel jobb rajzfilmek is készültek a cég égisze alatt. Ez elsősorban a szemétrakodó robot a legjobb film kategóriájában való jelölése miatt fontos, hiszen a Szörny rt., a Némó nyomában és a Hihetetlen család is sokkalta szórakoztatóbb volt a legújabb Pixar filmnél. Visszatérve Irdatlanékra, én nem tudok egy rossz szót se írni erről a rajzfilmről, ezért megkapja tőlem a maximális 10/10-es osztályzatot. Elsőrangú szórakozás volt, mindenkinek csak ajánlani tudom.