A mostani tízesnél kissé eluralkodott rajtam a nosztalgia, ezért az átlagosnál több gyerekkori kedvenc ért el egész jó helyezést. Tudom, hogy a legtöbbnél százszor jobb mozik léteznek, de egyszerűen imádom ezeket a filmeket.

70. Sivatagi cápák (Three Kings, 1999) – r: David O. Russell; fsz: George Clooney, Mark Wahlberg, Ice Cube, Spike Jonze

Okok: Mert a Sivatagi cápák akadályozta meg, hogy az egykor népszerű háborús akciófilmek végleg a B filmek világába süllyedjenek. Az Öbölháborúban meggazdagodni kívánó négy szerencsevadász amerikai katona kalandjának bemutatása lazára és stílusosra sikerült, emellett pedig megismerhetjük az iraki helyzet ésszerűtlenségét nagy adag iróniával nyakon öntve.

Jelenet: Clooney próbálja rávenni a dezertált iraki katonákat, hogy szívességből segítsenek nekik.

69. Kincsvadászok (The Goonies, 1985) – r: Richard Donner; fsz: Sean Astin, Josh Brolin, és számos, mára elfeledett gyerekszínész

Okok: Gyermekkorom egyik nagy kedvence, amiben minden benne van, ami egy színvonalas gyerekfilmbe kell: egy csomó kissrác, akik közül mindenkinek van valami heppje, karikatúraszerű gonoszok és egy félelmetes hely, aminek a legmélyén egy elfeledett kincs lapul. Számomra ez a gyerekfilmek koronázatlan királya.

Jelenet: Tuskó bevall mindent Fratelliéknek.

68. Indul a bakterház (1980) – r: Mihályfy Sándor; fsz: Olvasztó Imre, Koltai Róbert, Haumann Péter, Horváth Teri, Molnár Piroska

Okok: Most komolyan, hogy lehetne kihagyni az ízes beszédű Regös Bendegúzt a listáról, aki mindig rosszban jár, és mindig túljár a felnőttek eszén.

Jelenet: Gondolkodom, de egyszerűen nem tudok tiszta szívvel egyetlen jelenetet sem kiemelni, mert annyira jó az egész film.

67. Jurassic Park (1993) – r: Steven Spielberg; fsz: Sam Neill, Laura Dern, Jeff Goldblum, Richard Attenborough

Okok: Mert ez volt az a film, ami kiskoromban letaszította az addig abszolút kedvenc Csillagok háborúját az akkori listám első helyéről. Nem csoda, hogy két hónapon belül több mint tízszer néztem meg egy rettenetes minőségű kalózkazettán a filmet. Hát igen, Spielberg mester kétség kívül ért a szórakoztatáshoz, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Jurassic Park anyagi és kritikai sikere.

Jelenet: A vihar miatt megállásra kényszerült autók mellett megjelenik a T-rex.

66. Dogma (1999) – r: Kevin Smith; fsz: Ben Affleck, Matt Damon, Linda Fiorentino, Chris Rock, Alan Rickman, Jason Lee

Okok: Kritika. Kevin Smith második legjobb Jay és Néma Bob filmje, amiben a valláshoz, az egyházhoz és a hithez való viszonyulását mutatja be egy fergeteges történetben, iszonyat szellemesen.

Jelenet: A két száműzött angyal, Loki és Bartleby leszámolása az étteremlánc bálványimádó vezetőivel.

65. Az őrület határán (The Thin Red Line, 1998) – r: Terrence Malick; fsz: James Caviezel, Ben Chaplin, Sean Penn, Nick Nolte, és még egy rakat sztár, akik két perc után meghalnak

Okok: Az első olyan háborús film, ami nem a bajtársiasságot hangsúlyozza, hanem azt mutatja be, hogy minden egyes katona rohadtul egyedül van, és igazából nem számíthat senkire. Malick filmjében a természet legalább olyan hangsúlyt kap, mint az értelmetlen harc és rombolás.

Jelenet: Többször is visszatérő megoldás, amikor a véres harctól elfordul a kamera és a dzsungel érintetlen világát mutatja inkább.

64. Casino (1995) – r: Martin Scorsese; fsz: Robert De Niro, Joe Pesci, Sharon Stone

Okok: Scorsese második legjobb gengszterfilmje, ami ugyan a Nagymenők receptje alapján készült, mégis egyedi tud maradni. A szervezett bűnözés Mekkájában, Las Vegasban játszódó történetben a maffia működése mellett az emberi kapcsolatok bemutatása is fontos szerepet kap.

Jelenet: Ász és Nicky körülményes találkája a sivatagban.

63. Amerikai história X (American History X, 1998) – r: Tony Kaye; fsz: Edward Norton, Edward Furlong, Beverly D’Angelo

Okok: Igen, az Amerikai história X egy kissé szájbarágós tanmese a rasszizmus és a gyűlöletkeltés ellen, mégis mindamellett, hogy szükség van az ilyen filmekre, Kaye alkotása olyan problémákra hívja fel a figyelmet, amikről mindenki úgy tesz, mintha nem is léteznének.

Jelenet: Derek a gyilkosság után tarkóra tett kézzel, mosolyogva várja a rendőröket.

62. Az ember, aki ott sem volt (The Man Who Wasn’t There, 2001) – r: Ethan és Joel Coen; fsz: Billy Bob Thorton, Frances McDormand, James Gandolfini

Okok: Coenék, a rájuk oly jellemző, a véletlenek folytán balul elsült bűnügyi történetet az 50-es évek fekete-fehér világába helyezték. A karakterek most is elnagyoltak, élükön a láncdohányos borbéllyal, akit a legtöbben emberszámba sem vesznek. És ez a film a legjobb bizonyíték arra, hogy vannak filmek, amiknek az előnyére válik a fekete-fehér fényképezés.

Jelenet: Az ügyvéd magyarázása a rácson bevilágító napfénnyel.

61. Egy makulátlan elme örök ragyogása (Eternal Sunshine of the Spotless Mind; 2004) – r: Michel Gondry; fsz: Jim Carrey, Kate Winslet, Elijah Wood, Kirsten Dunst, Tom Wilkinson

Okok: Kritika. Charlie Kaufman agyament ötletéből készült szürreális film a férfi és nő közötti kapcsolatot vizsgálja, életszerű végkicsengéssel, keserédes szájízt hagyva maga után.

Jelenet: Joel és Clementine hanyattfekvése a befagyott tavon.