Ez most tényleg pársoros lesz: tegnap láttam az HBO-n a Pixar Oscar-díjas rajzfilmjét, a L'ecsót, ami enyhén szólva sem nyűgözött le. Az összes dicsérő kritika alapján átlagon felüli szórakozásra számítottam, de hatalmasat kellett csalódnom. A szakács patkány elképeztően idegesítő volt, és finom ételek ide, ízek élvezete oda, ezt a bő száz percet fapofával, ámulkodás nélkül ültem végig. Azért párszor (kb. kétszer) mosolyra görbült a szám, de ez egy Pixar film esetében minimális elvárás. Viszont végig azt éreztem, hogy a L'ecsó elsősorban gyerekeknek készült. Azt el tudom képzelni, hogy a főszereplő fiú csetlésén-botlásán, és a tipikus patkányokon egy kisgyerek hahotázik, de hogy ez nem nekem szól, az tuti. A sztori kiszámítható, többször egyenesen unalmas volt, a szereplőket nem tudtam megkedvelni, a környezet inkább nyálasnak, sem mint hangulatosnak hatott (a filmes közhely, miszerint, ha Párizsban jársz az Eiffel-torony mindenhonnan látszik hatványozottan érvényesül). A kaják jók voltak, de én a tévézés közben elfogyasztott májkrémes szenyát és kolbászt élveztem a L'ecsó alatt a legjobban. 4/10, az eddigi legnagyobb Pixar csalódás.