A pokol legmélyebb bugyrába jutottunk, Versace, Gucci és más érthetetlenül drága ruhák, rózsaszín cukormázzal bevont telefonok, szirupos koktélok és mindenen vihorászó csajszik világába, aminek hányingerkeltő varázsáról egyetlen szó jut az eszembe: fertő. Most kérem szépen a Szex és New Yorkról van szó. Természetesen a filmről, nem pedig a sorozatról, aminek huszonegynéhány percét férfiszemmel is simán lehetett élvezni. Ha már egy sorozat filmváltozatáról vagy inkább filmes folytatásáról beszélünk, kötelező megemlékezni a szériáról és annak az egész világot behálózó sikeréről.

Nem tartozik kedvenc sorozataim közé a négy New York-i lány története, de egy percig sem vitatom, hogy egy újító, színvonalas alkotásról van szó. A négy szingli életét, tabutémákat érintő problémáikat pörgősen, humorosan bemutatva láthattuk a tévé képernyőjén, a főszereplő, Carrie általában ironikus kommentárjaival fűszerezve. A sorozat vicces volt, és annak ellenére szórakoztatott, hogy a karakterek többsége finoman fogalmazva sem volt túl szimpatikus. A film három évvel a sorozat korrekt lezárása után veszi fel a fonalat, és egy gyors összefoglalás után bele is csap a lecsóba: Carrie házasodni akar, Big nem annyira; Mirandát állandó elfoglaltsága miatt megcsalja a férje; Samantha Kaliforniában tengeti napjait sztárpasija menedzselésével; Charlotte-tal pedig, nos, vele semmi sem történik. Ugyanúgy semmi, mint a Biggel való meghiúsult házasságot követően vagy 65 percig. A befejezés meglepő módon olyan, mint ahogy azt a 23. percben ki lehetett találni, szóval mindenki örül és happy end.

A fentiekből kiderülhet, hogy pusztán a sztorit nézve semmi értelme nem volt a folytatásnak, pláne 145 percben elmesélve nem. Reménykedhetünk hát, hogy az írók tartogatnak néhány hatalmas poént, ami feledteti a nézővel a történet, úgymond hiányosságait. Sajnos ismét csalódnunk kell, hiszen a 145 perc alatt nem sokszor fogunk őszintén nevetni, ha igen, az is inkább gúnyos röhej a szánalmasan gáz szereplőkön és viselt dolgaikon. És itt el is jutottunk a film legnagyobb hibájához: a sorozatban megismert karaktereket mintha kicserélték volna, személyiségükből fakadó humoruk elporladt, a kevés, amit lehetett bennük szeretni, megsemmisült. Carrie ötletes szófordulatai tovatűntek, az amúgy is idegesítő karakter a filmben teljes mértékben kimeríti a "hülye picsa" fogalmát (és úristen mennyire sovány, aszott vénlány lett belőle); Miranda idiótává változott, akinek problémájával egy pillanatig sem lehet azonosulni; Charlotte szerepe az állandó, kicseszett irritáló vinnyogásban és sikítozásban kimerült; egyedül Samantha hozta úgy ahogy a formáját.

Mi nem fogunk így nevetni, az biztos

A szellemes, üde, kellően önironikus sorozathoz képest kaptunk egy rémesen hosszú, elképesztően unalmas, csilivili, romantikus-csajszis filmet, ami szereplők külsején kívül semmire sem emlékeztet az eredetire. A Szex és New York sajnos nem működik filmen, legalábbis így nem. Messze alulmúlta alapból alacsonyra helyezett várakozásaimat, a 10. perctől kezdve szenvedtem, utólag nem is értem, hogy miért néztem egyáltalán végig ezt a borzadályt. Egy átlagos romkomhoz képest is harmatgyenge alkotás, a sorozathoz viszonyítva viszont egyenesen pocsék. Samantha egyes jeleneteit leszámítva semmi pozitívumot nem tudok felhozni a film mellett, ezért 1/10-nél jobbat nem is tudok rá adni. Aki nézte sorozatot, az azért, aki nem, az meg csak szimplán kerülje el a filmet minél messzebb, de tényleg.