Kritika: A törvény gyilkosa (Righteous Kill)

2008-at írunk, amikor a két legendás, egykor nagyszerű színész, Al Pacino és Robert De Niro egyaránt élete legrosszabb alakítását nyújtja a Jon Avnet nevéhez köthető borzadályban. Mert az amerikai Uwe Bollként ismert rendező amihez ér, az arany helyett szarrá válik. A történet egy középszerű, max két évadot megélt zsarus sorozat átlagos részéhez talán passzolna, de semmiképp sem egy A sztárokkal teletűzdelt mozifilmhez. Mert miről is van szó? Turk és Rooster, a régivágású nyomozópáros egy sorozatgyilkos után nyomoz, aki minden áldozata mellett egy rövid verset hagy. A jelek egyre inkább arra mutatnak, hogy a tettes a kapitányságról valaki.

Nagyon kemény

A két mondatban tökéletesen összefoglalható sztori unalmas és érdektelen. Oké, efelett valahogy még el is lehetne siklani, ha a főszereplőpáros emlékezeteset alkotna. Persze ez a remény is pillanatok alatt szertefoszlik, amikor úgy a 13. percben nyilvánvalóvá válik, hogy a Turkot alakító De Niro játéka az agresszivitásban és az állandó kötözködésben teljességgel kimerül. Pacino pedig állandóan ilyen szövegeket nyomat, hogy "Turk a legjobb zsaru, akit valaha ismertem", meg "Turk, te vagy a példaképem". Ez utóbbi még viccnek is rossz. Szóval a Szemtől szemben aprólékosan kidolgozott ellentétéből most egy olyan kapcsolatnak lehetünk szemtanúi, ami már-már túl a barátságon kategória. Al Pacino szerepvállalása a szintén Avnet által rendezett és szintén gyenge 88 perc után teljesen érthetetlen. A dologban viszont az a legbosszantóbb, hogy ebbe a közösség elleni merényletnek tekinthető projecktbe sikerült De Nirót is belerángatnia.

Avnet a béna történetből és színészeiből az égvilágon semmit sem tud kihozni. Már az első negyedóra is rémesen unalmas, és a folytatás egy hangyányival sem lesz jobb. Nem tudom megmondani, hogy mi a baj a filmmel, de az egymás mellé rakott jelenetek egyáltalán nem kötik le az ember figyelmét. Mindennek köszönhetően a befejezés, a fantasztikus rejtély már rohadtul nem érdekel senkit (a 88 percben legalább még minimálisan érdekelt a zárás). 50 Cent szereplése pedig végleg a röhej kategóriájába taszajtja a Righteous Kill-t. Szegény Fifty-n az ellenségei és háta mögött a haverjai tuti halálra röhögik magukat.

Mi, nézők azonban csak kínunkban nevethetünk (mint pl. a befejezésnél a mackónadrágban bekocogó De Nirón), mert Pacino és De Niro 2008-ban, ezzel a filmmel elérték az abszolút mélypontot. Az egyedüli remény, ami a rajongóknak maradt, hogy valószínűleg ennél már nem lesz lejjebb. 2/10

Ha tetszett a kritika és szereted a filmeket, feltétlen kövesd be Totál Plán nevű filmes YouTube csatornámat!

Ha pedig napi filmes érdekességre vágysz, Instagramon is megtalálsz!

Címkék: kritika, 2/10, 00s