Másodszor tekintettem meg a Napfényt, annak ellenére, hogy egyszer már megemlékeztem a filmről, gondoltam mégis írok róla egy rövidet, azonban a hülye fejemnek köszönhetően nem mentettem a bejegyzést, és most már lusta vagyok újraírni. Két mondatban azért összefoglalnám a legújabb benyomásaimat. A közepes alapötletre épülő forgatókönyv pocsék, az események hihetetlenek és nem is következnek a sztoriból, azonban a tálalás, a hangulat és a technikailag és színészileg egyaránt nagyszerűen kivitelezett jelenetek elviszik a hátukon a filmet. Én teljesen megértem azokat, akik leginkább a borzalmas vagy még rosszabb jelzővel illetik a Napfényt, azonban Danny Boyle olyan ügyesen tartja fenn az érdeklődést, és olyan remek pillanatokban tud emlékezetes képsorokkal szolgálni, hogy a blődi történet felett pillanatok alatt el lehet siklani. A tavaly véleméynemhez hasonlóan most is 8/10-re értékelem a Napfényt, amin, ha az állandóan kötözködő énünket félretesszük, kifejezetten jól szórakozhatunk.