Nem hittem volna, hogy valaha megérem azt, mikor a faszagyerkek császára, Samuel L. Jackson náci egyenruhában fog parádézik egy megkötözött, sebezhetetlen maszkos igazságosztó előtt, aki magát városa lelkének nevezi. Pedig a Spirit című borzalomban mindez megtörténik, és akár nagyon jól is szórakozhatnánk a jeleneten, de nem fogunk. Frank Miller 2008-ban érezte úgy, hogy nagyfiú már, nem kell a kezét fogni ahhoz, hogy egyedül megrendezzen egy filmet. A Sin City átütő sikere után a 40-es évek híres képregényének, a Spiritnek az adaptációjába fogott. A Spirit minden idők egyik legelismertebb képregénye, szerzőjéről a szakma talán legnevesebb díja van elnevezve, szóval kultikus alkotásról van szó. Ahogy gondolom a többségnek, úgy nekem sincs sok fogalmam a képregényről, de a filmet látva teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy mindenképpen jobb lehet, mint adaptációja.

Denny Colt, a sérthetetlen hős kedvenc városának, Central Citynek a védelmezője, lakóhelyéhez előszeretettel beszél, becézgeti, édesgeti azt. Legfőbb feladata, hogy megtisztítsa kedvesét a bűnözőktől, különösképpen a szintén sebezhetetlen Octopustól. Egy gyilkossági ügy kapcsán veszi ismét üldözőbe ősellenségét, és ekkor kerül elő fiatalkori szerelme is, aki szintén settenkedik valamiben. Spirit próbálja összerakni fejében a képet, ám ez csak nehezen megy neki. Hogy a végén sikerül neki a kirakós minden kockáját összeilleszteni? Hát ezt, azt hiszem, én már soha nem tudom meg (azért gondolom igen).

Bizony, bizony a Spirit azon kevés filmek közé tartozik, amit nem tudtam végignézni. Mondjuk ki nyíltan: a Spirit egy nézhetetlen vacak. Gabriel Macht-ról első megszólalása után kiderül, hogy nem ér többet egy kövér nullánál, Jackson a ripacskodás legfelsőbb fokát képviseli, a sztori érdektelen és unalmas, a csajok formás testükön kívül szintén nem érdemelnek több szót. Az erőltetett és önironikusnak szánt poénok nem ülnek, az egész film iszonyat fárasztó. Nekem rögtön a japán nagyon gagyi animék ugrottak be, amikor a hülye poén hallatán a szereplő arca vörössé válik, szája lekókad és egy vízcsepp jelenik meg a feje felett. Ez a kép, azt hiszem, tökéletesen visszaadja a film értelmét. És hiába a szándékosság, és a nyilvánvaló túlzás, ez a borzalom ennek függvényében sem élvezhető. Minden percéért kár és még látványorgiával sem szolgál a Spirit. 1/10, a vállalhatatlan kategória idei vezetője.