Korábbi írásaimban már jeleztem, hogy a magyar filmeket rózsaszín szemüvegen keresztül nézem. Ez, és a Kern András iránti feltétlen rajongás vezethetett ahhoz, hogy a Halálkeringőt a rengeteg ügyetlensége ellenére is nézhető filmnek tartom. Műfaja szerint thriller, erre leginkább a hangulati elemekkel többé-kevésbé sikeresen rá is játszik a film, bár a kameramozgásokkal, és a szaggatott fényképezéssel való játék esetén a kevesebb talán több lett volna.

Alaphelyzet

Spoiler nélkül nemigen lehet a sztori ismertetésébe belemenni, így lássuk a film alapkonfliktusát: halálára készülő dörzsöltrendőr apuci (Kern) meglátogatja régen látott, harmincadik szülinapját nem éppen ideális körülmények között nem éppen ünneplő lányát (Dobó Kata), aki egy sötét titkot rejteget, amit a papa mintha megszimatolna.

Szereplők

Nem véletlenül nevezik kamarafilmnek, a Halálkeringő egésze egy lakásban zajlik, apun és lányán kívül nagyon rövid epizódszerepekben tűnik csak fel a postás, a férj és egy kicsit hosszabb szereplést kap a barát. Kern András a tőle megszokott profizmussal alakítja a lecsúszott zsarut, viszont Dobó Kata a hosszabb megszólalásaival, leginkább a monológokkal nem tudott mit kezdeni, és az, egy iskolai felolvasóverseny szintjén előadott, drámainak szánt megnyilvánulások így igencsak elidegenítően hatottak. Itt kell megjegyezni, hogy a monológok nemcsak ezért nem működnek, és nyilván Dobó Kata is azért szenvedett ennyire látványosan velük, mert nagyon bután, a hétköznapi nyelvhasználattól teljesen elrugaszkodva írták meg azokat. A szóhasználat, a mondatok menete írásban is feltűnően bugyuta lenne, ez élőszóban még sokkal szembeszökőbb. Kern nagy érdeme, hogy ezekből is a lehető legtöbbet hozza ki, az ő szájából a hosszasan elnyújtott buta közhelyek is valamivel életszerűbben hangzanak.

Negatívumok

A bénázásokkal folytatom, hogy pozitív kicsengéssel zárhassak, de ugyanilyen könnyen a földbe is lehetne döngölni a filmet (amint azt a kritikák többsége meg is teszi). Mert mégoly jó is az alapkoncepció, a sok elhibázott nüansz még az amúgy működő dolgokat is lerombolja. Már eddig is sok negatívumra utaltam, Dobó Kata játéka is hagy kívánnivalót maga után (a testével nagyon jól játszik, de a megszólalásai sokszor nagyon hiteltelenek), a hosszabb, kevésbé pörgős dialógusok és főleg a monológok látványosan rosszul vannak megírva, bosszantó a gyakran öncélú kamerakezelés, de a legnagyobb hiba a túl kevéssé kidolgozott sztori. Egyrészt nem kell detektívregényeken szocializálódott rajongónak lenni, hogy a háttérben húzódó bűntényre könnyedén és túl hamar rájöjjünk, másrészt a film lezárása sablonos, erőltetetten nagyszabású próbál lenni, és ezek a túlzások a zárlatot önmaga paródiájába fordítják.

Pozitívumok

Azon kívül, hogy Kernt végre, ki tudja mióta először, drámai filmszerepben is láthatjuk, egy szóban össze lehet foglalni azt, hogy miért élvezhető mégis a film, ez pedig a hangulat. A zene, a képi világ, a smink, a díszlet tényleg remekül hozza a film noir stíluselemeit, és lehetővé teszi, hogy időnként elfelejtkezzünk arról, mennyi sebből is vérzik a koncepció. Nem kérdés, ha valami, akkor a tényleg színvonalas képi világ mentheti meg a Halálkeringőt a süllyesztőtől: hiába zajlik egy lakásban a teljes film, ez egy csöppet sem teszi (azaz inkább nem ez teszi) a cselekményt unalmassá vagy vontatottá, és ezért kifejezetten szomorú, hogy nem tudtak többet kihozni a forgatókönyvből.

Ítélet: 6/10

Érzem én, hogy talán túlságosan is felpontoztam, de még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy érdemes megnézni a filmet, a képi világ és a hangulat megteremtése tényleg működik, és ha nem várunk többet, mint egy rosszabb békategóriás krimitől, akkor nagyot nem is kell csalódnunk.