Michelangelo Antonioni első amerikai filmje, mely az ellenkultúra eszmeiségét hivatott bemutatni természetesen a korabeli diákság szemszögéből. 1970 elején mutatták be a Zabriskie Point-ot, és nagy vihart is kavart, elsősorban a kritikusok körében. A konzervatívok élből elítélték az alkotást, az ifjúsággal egyetértők a mű üressége és felszínessége miatt fanyalogtak, a befektetők az alacsony nézőszámot kifogásolták, szóval bemutatása idején enyhén szólva sem rajongták körül Antonioni filmjét. Csak kevesen értették meg akkor, hogy az olasz rendező mit is szeretett volna kifejezni. Utólag, a történelmi, eszme- és stílusbeli változások ismeretével persze sokkal könnyebb megítélni a Zabriskie Point-ot.

Vegyük elsőként a rendező személyét: Antonioni 1966-ban a Nagyítással már bebizonyította, hogy ért a fiatalok nyelvén, illetve az ő elvárásainak megfelelően tud elgondolkodtató filmet készíteni. Ám 1966-ban a diákság épp csak bontogatta a szárnyait, senki sem gondolta, hogy 1968-ban, majd az azt követő két évben mozgalmuk kiteljesedik. Antonioni a történések szemtanújaként a lehető legpontosabb képet kívánta lefesteni, ám akkoriban a világ percről percre változott, és mivel a rendező semmit se szeretett volna kihagyni 68 szellemiségéből, a forgatókönyvet szinte naponta módosította. Ez nagyon érződik a filmen, hiszen a történet egyenetlen, a cselekmény nagyvonalakban van felvázolva. Ahogy egy kritikus meg is jegyezte, Antonioni a klasszikus értelemben vett film helyett egy mozgóképes költeményt tett le az asztalra. Valóban, már a film közben hasonló benyomások keltek életre bennem, és a vége felé haladva pedig csak egyértelműen erősödött ez az érzés. A rendezőre jellemző hosszú, beszéd nélküli jelenetek uralják a vásznat, a karakterek helyett az eszmeiség, a szexualitás és maga a történelmi kor válik meghatározóvá.

1969-ben járunk, a diákság elleni rendőri brutalitás szinte mindennapos, tucatjával halnak meg az egyetemi hallgatók. Ez a fő téma az egyik egyetem öntanító körében is, ahol a fiatalok a feketék kérdését is érintve beszélnek a problémáról, illetve arról, hogy ők mit tudnak ez ellen tenni. Legalább tíz percig hallhatjuk a hozzászólásokat, mikor az egyik hallgatag résztvevő, Mark feláll, mondván ennek nincs semmi értelme, és ő nem hajlandó tovább részt venni a megbeszélésen. Miután barátaival kamu szöveget felmondva pisztolyt szerez a helyi fegyverkereskedésben, az egyik tüntetéshez igyekszik, ahol egy fegyveres rendőrt akar oldalról lelőni, és már épp célra is tart, amikor valaki megelőzi őt. A híradások azonban rá illő személyleírást közölnek, így egy kisgépet eltulajdonítva a levegőben távozik a városból. Eközben a titkárnő Daria kocsijával Phoenix-be siet, ahol gazdag főnöke egy luxusüdülő építését kívánja tető alá hozni. A két fiatal természetesen találkozik félúton, egészen pontosan a kihalt sóstavakra néző kilátónál, a Zabriskie Point-nál.

Ahogy már említettem, a kritikusok üressége miatt szedték darabokra a filmet, de szerintem ez elsősorban annak tudható be, hogy mást vártak, mint amit végülis kaptak. Hiszen a Zabriskie Point egy vers vagy inkább egy festmény, mely eltúlozva és idealizálva mutatja be a 60-as évek ifjúságának az értékvilágát. A diákok a szabadságot, a szexualitást, az egyenlőséget, a tenni akarást képviselik, szemben az idősebb generációval, akik negatív színben tűnnek fel, és a társadalom konzerválását, illetve a hatalom elnyomását szentesítik. Milos Forman Elszakadásához hasonlóan itt is érzékelhető a generációk közötti áthidalhatatlan szakadék. A Zabriskie Point azonban nem ás olyan mélyre, mint Forman, inkább egy hangulatot, egy pillanatnyi állapotot ragad meg. A puszta életérzésen a képi világ által létrejött metaforák mutatnak túl, a fontos témák így kerülnek előtérbe, ennek ellenére az üzenet idealizmusa túlontúl rányomja bélyegét a filmre.

Ez a fiú sorsára és a lány utolsó, kaotikus gondolataira egyaránt vonatkozik. Azonban a már említett életérzés és annak merész ábrázolása miatt méltán vált híressé, sőt kultikus alkotássá a Zabriskie Point. A kiszáradt tómederben szeretkező több tucat pár, közülük is Mark és Daria bő tízperces együttléte a szexualitás ábrázolásának netovábbja (ami annak is köszönhető, hogy a két fiatal a forgatás alatt a valóságban is egy párt alkotott). De a repülőgép és az autó találkozása, illetve a már említett záró képsor mind az emlékezetes jelenetek táborát gyarapítják. Az amatőr színészek minden mozdulata hiteles, ami nem csoda, hisz a két főszereplő is aktív részese volt az eseményeknek. Mark Fletcher a valóságban is egy lázadó volt, aki kommunákban élt, majd egy fegyveres bankrablást követően tisztázatlan körülmények között a börtönben halt meg. Daria Halprin vonzerejének pedig a 60-as évek fenegyereke, Dennis Hopper sem tudott ellenállni. A jelenetek során a korabeli számok mellett a Pink Floyd filmhez írt nagyszerű dallamai is felcsendülnek, ami szintén az életérzést fokozza. Mindezek alapján emlékezetes és élvezetes film a Zabriskie Point, aminek báját a képi világ és a hangulat együttese adja. 9/10