A címből könnyen gondolhatnánk, hogy sportfilmről van szó, de A hosszútávfutó magányossága egészen másra utal. A történet egy javítóintézetben játszódik, ahova friss húsként érkezik Colin Smith, aki egy pékség kirablásáért került a bűnöző fiatalok iskolájába. Smith már megérkezésekor elhatározza, hogy ő nem lesz a foglárok játékszere és a végsőkig ellen fog állni. Ehhez képest pár nap múlva már idomul a többiekhez, hiszen a folyamatos tiltakozással csak saját maga alatt vágja a fát. A futóedzéseken mutatott kitűnő teljesítménye felkelti az igazgató is figyelmét, aki Smith-t felhasználva szeretné az egyik elitgimnáziumtól elnyerni a hosszútávfutás győztesének járó vándorkupát. Az igazgató mindent egy lapra tesz fel, és mikor eljön a verseny napja, kiderül, hogy vajon Smith éles helyzetben is helyt tud-e állni. (A tovább után spoileresen.)

Tony Richardson rendező saját gimnáziumi tapasztalatai ihlették, mikor nekiállt Alan Sillitoe történetének a megfilmesítéséhez. A javítóintézet egyfajta metaforája a tekintélyelvű brit társadalomnak, melyben az elnyomottakat a hatalom megfosztja mindenféle szabadságuktól. Richardson hogy álláspontját még jobban érzékeltesse, az intézetbeli események bemutatásával párhuzamosan flashback jelenetekben Smith múltjára is rávilágít. A film kezdetén a szélsőséges, élhetetlen világként megjelenő iskola uralja a vásznat, csak morzsákat tudunk meg Smith múltjáról, a futóverseny időpontjához közeledve viszont egyre inkább a főhős családi háttere, letartóztatása előtti élete kerül előtérbe. Ezáltal a "szabad", hétköznapi élet a börtönnek megfelelő intézet ellenpontjaként szolgál, ám a kezdeti különbségek helyett a két világ közötti hasonlóságok válnak szembetűnővé.

Smith egy átlagos munkáscsalád legidősebb gyermeke, akinek apja több évtizednyi monoton és kínkeserves munkát maga mögött hagyva távozik evilágról. Még ki sem hűlt a halott ágya, Colin anyja máris a volt férje után kapott pénz elköltésével, illetve szeretőjével foglalkozik. Szinte felnőtt gyereke viszolyog anyjától és kistestvéreitől, akik akár a keselyűk a rothadó tetemre, úgy vetik magukat a pénzre. Smith vergődik a "családi idillben", próbál megszabadulni a kényszerű kötelékektől, ám ez sehogysem sikerül neki. Hiába ismerkedik meg egy lánnyal, és hiába utaznak el a tengerhez, ahol minden olyan, mint egy álomban, pár pillanat elteltével vissza kell térni a kíméletlen valóságba. Notthingam gyárnegyede, a téglából épült egyhangú házak kitűnően mutatják, hogy a legtöbb ember számára a kinti világ is csak egy börtön. Smith pedig lázadó alkatának köszönhetően nem képes jó képet vágni ehhez. Folyamatos vívódik, hogy mihez kezdjen magával: előbb pénzt éget, és a tévében beszélő politikuson nevet, majd miután megtapasztalja, hogy a pénzzel ideig-óráig fenntartható a szabadság látszata, barátjával kirabol egy pékséget.

Az elkerülhetetlen lebukást követően kerül tehát az intézetbe, ahol ha engedelmeskedik az igazgatónak és rendszeresen eljár futni, így a versenyt megnyerve társaihoz képest valamivel hamarabb szabadul. A futások alatt elevenedik fel Smith előtt a múlt, aki még a verseny során is azon rágódik, mit nyer azzal, ha győzedelmeskedik. Az utolsó 500 méteren leperegnek szeme előtt az események: egyik oldalon a társai és saját jövője áll, másik oldalon lelkiismerete és saját maga, aki még a legelején megfogadta, hogy nem fog engedelmeskedni a hatalmasoknak. Többszöri lassítás majd felgyorsulás után a célszalag előtt pár méterrel végleg megáll. Az igazgató ekkor ismeri fel, hogy ugyan Smith az ő "szolgája", mégsem uralkodhat teljesen felette. Smith megragadta az egyetlen pillanatot, mikor a saját maga ura és senki sem áll felette. Az elitgimnázium diákja megnyeri a versenyt, ám győzelme nem megérdemelt, Smith pedig az intézet diákja marad, a legrosszabb munkát végzi, ahonnan soha sem fog kikerülni.

A szabadság és a tekintély témáját boncolgatja tehát A hosszútávfutó magányossága, ami még ma is elgondolkodtatja az embert. Vajon jól cselekedett-e Smith? Te mit tettél volna az ő helyzetében? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel a filmmel kapcsolatban. Mindezt pedig igen hatásosan tálalja Richardson, különösen a flashback-ek időzítésénél remekel. A rendező egyedül a film kezdetén következetlen, mikor a pszichológus beállítottságú kezdő oktató kiemelt jelentőségéhez képest a befejezésre teljesen eltűnik. A Smith-t alakító Tom Courtenay nagyszerű választásnak bizonyult, nagyon erős alakítást nyújt. Többek között az ő érdeme is, hogy A hosszútávfutó magányossága kiemelkedik a nagy átlag közül. 9/10