Zsivány egyes - Egy Star Wars történet, aminek a felénél majdnem kijöttem a moziból.

Nem hittem volna, hogy ez valaha megtörténhet, pláne nem a közel értékelhetetlen Klónok támadása után, de a Rogue One alatt többször is fontolóra vettem, hogy a francba az egésszel, nem kínzom magam (és pláne nem a barátnőm) tovább, inkább lépjünk le. Végül mégse voltam ilyen bátor. Innentől SPOILERES kritika következik.

Karakter, jellem

Mutasd be a következő Star Wars karaktereket anélkül, hogy elmondanád, hogy néznek ki, milyen ruhát hordanak, mivel foglalkoznak, valamint milyen szerepet játszanak a cselekményben! 

Erre kérte barátait a méltán híres Baljós árnyak kritika készítője, bizonyítva, hogy míg Han Solót, vagy C-3PO-t számos tulajdonsággal lehet jellemezni, addig az első rész szereplőiről kb. semmi sem mondható el.

Sajnos a Zsivány egyes legénységéről szintén nem tudunk meg semmit a két óra alatt, sőt isten igazából a nevüket is alig lehet megjegyezni. Én konkrétan az új szereplők közül az egyébként abszolút felesleges Saw Gerrarán kívül senkire nem emlékszem, hogy hívják, pedig nem vagyok demens, de még csak amnéziás sem. Felicity Joness karakteréről (Jyn, megnéztem imdb-n) azon kívül, hogy önálló, nem tudok sokat elmondani, ahogy a másik főhős, a még jellegtelenebb Diego Lunáról sem. Azt megtudjuk, hogy mindkettejüknek szar gyerekkora volt és ennyi.

Persze, sok volt az új szereplő, kevés a játékidő, mégis bármilyen jól körülírható tulajdonság nélkül lehetetlen a főhősökkel azonosulni. Sokat elmond a filmről, hogy az egyetlen emberi karakter a droid volt. Na, őt például sajnáltam is, mikor meghal. 

Unalom a köbön

Nyilván a leírtakkal összefügg, hogy ha a néző számára mindenki érdektelen, a történések sem fogják izgalomban tartani. Merthogy a legnagyobb probléma a Rogue One-nal, nem más mint, hogy baszott unalmas. Az első fél órát a töménytelen információmennyiség és az állandó helyszínváltás teszi tönkre. Dicséretes, ahogy a készítők rengeteg új bolygót és világot próbáltak bemutatni nekünk, ám a pár percre látható utcákról és termekről lerí, hogy csak díszletek. Én például egy pillanatra sem éreztem azt mondjuk Jeddah városáról, hogy a szomszédos utcában bárki is lenne a stábtagokon kívül.

A helyzet sajnos a film közepével rosszabbra fordul, és egyre inkább eluralkodik az unalom. Ezen a pocsék dialógusok és a hiteltelen hegyibeszédek csak rontanak, egészen a tervek elrablásáig kell várni, hogy végre elkezdődjön az a Star Wars film, amiről a lelkendező kritikákat olvastam.

Pozitívumok

Meg kell hagyni, az utolsó fél óra kifejezetten jól sikerült, végre egy lendületes, izgalmas akciót kapunk, ami valóban az egyik legemlékezetesebb a Star Wars filmek történetében. De sajnos ez az újraforgatott végső 30 perc nagyon későn érkezik, így nem tudja megmenteni a filmet, max annyit segít, hogy düh helyett csak csalódottságot érezzek.

Mert látszik, hogy a stáb rengeteg energiát fordított a jelmezekre és a kinézetre, ami nem tűnik modernebbnek, mint amit a majd 40 évvel ezelőtti Új reményben láttunk. 70-es évek frizurák és pornóbajuszok, számos finom utalás, easter egg, no meg a végső ütközet látványvilága - ezek előtt mindenképp megemelem a kalapom.

Szintén jó húzás volt a jó és a rossz harcához képest kicsit árnyalni a lázadók és a birodalmiak viszonyát, eddig erre nem igazán volt példa a sorozat történetében.

Azonban ezek az apró részletek elvesznek az unalom tengerében.

Értem én, hogy komor hangulatú háborús filmnek szánták a Rogue One-t, de épkézláb főhősök ebben a műfajban is nélkülözhetetlenek. Kézenfekvő az összehasonlítás a tavalyi Ébredő erővel, amit a biztonsági játéktól kezdve számos jogos kritikával lehet illetni, ám ott Finn, Rey vagy Kylo Ren ezerszer emlékezetesebb volt, mint itt az összes zsivány együttvéve.

Idén jó pár szar filmet láttam moziban (Ave Cézár, Suicide Squad), de ekkora csalódással egyikről sem jöttem ki. Annyi biztos, hogy ezek után a 2 év múlva érkező Han Solo spin-offra a lelkendező kritikák ellenére is minimális elvárással fogok beülni.