Mit is lehet írni a Sötét lovagról azok után, hogy az imdb-n megszavazták a világ legjobb filmjének, Heath Ledger alakításáról ódákat zengnek, és még a legvérszomjasabb kritikusok is oda vannak a legújabb Batman kalandért? Nem könnyű feladat ilyen előzetes vélemények alapján objektíven tekinteni a filmre, de mégis, meg kell próbálkozni a lehetetlennel.

A történetről tényleg csak pár szót, hiszen nem szeretném mások filmélményét elrontani. Az alapszituáció röviden annyi, hogy Batmannek, Gordon rendőrkapitánynak, és a tisztesség és igazságosság mintapéldányának számító Harvey Dent főügyésznek köszönhetően Gothamben a szervezett bűnözés visszaszorulóban van. Már nem a maffiózók irányítanak, akik ez ellen próbálnak tenni valamit. Ebben a helyzetben jelenik meg a szabályokat nem ismerő, öntörvényű Joker, akinek a célja a saját, beteg személyiségéhez hasonló Gotham létrehozása.

Akik hiányolták az akciót a Batman Begins után, azok most száz százalékig ki lesznek elégülve a Sötét lovag láttán. Hiszen két és fél óra pörgést kapnak az arcukba, amiben szinte egy percnyi megállás sem lesz. Az érzelmes, illetve valamivel nyugodtabb átvezető jelenetek kb. fél órát ha kitesznek, de most valószínűleg sokat mondtam. Én nem bántam volna, ha a párperces, lélegzetvételnyi szünetek kicsit nagyobb teret kapnak, mert a végére eléggé egybefolyt a film, és a nézősereg is kicsit elfáradt a 40. dobhártyaszaggató robbanás láttán/hallatán. A másik dolog, ami nem tetszett a Sötét lovagban, az a város realitása. Mert sajnos a legújabb Gotham semmiben sem különbözik bármelyik amerikai nagyváros felhőkarcolókkal telezsúfolt kereskedelmi negyedétől. Gotham "báját" pont a gótikus stílusa adta, amihez a sötét gettók hangulata is nagyban hozzájárult. Ehhez képest a város napsütötte és hivalkodó, ahol Bruce Wayne is egy tetőtéri lakásban és nem a több száz éves kastélyában lakik (tudom, hogy az leégett, de valami jobb lakóhelyet akkor is találhattak volna).

A város volt talán a legnagyobb hibája a filmnek, ezen kívül Madárijesztő 5 perces, a történet szempontjából teljesen értelmetlen szerepeltetése volt még kissé zavaró. Na de ennyit a negatívumokról, hiszen a Sötét lovag minden egyéb szempontból hatalmas élmény. Kezdve a történettel, ami végig fordulatos és meglepő, a látványon át, egészen a szereplőkig. Nolan ismét szakított a szokásos Batman sémával, és főszereplőnek nem Bruce Wayne-t, hanem magát Batmant tette meg. Mert Batman legalább háromszor annyit tölt a vásznon, mint konszolidáltabb személyisége. Annak ellenére, hogy Wayne álruhába bújva sokkal karakteresebb és meghatározóbb, a showt mégis elrabolják előle. A központi figura az anarchista Joker lesz, akit Heath Ledger remekül formál meg. A káoszpárti karakter minden egyes mozdulatából árad az őrület. Ledger tényleg kitett magáért, ahogy Aaron Eckhart is Harvey "Kétarc" Dent szerepében. A nagy hármasból most sajnos Christian Bale lett a bronzérmes, bár kétség kívül neki volt a legnehezebb dolga filmbeli alteregójával, hiszen a jónak mindig nehezebb igazi egyéniséget adni.

A mellékszereplők közül most Morgan Freemant emelném ki, aki valamivel nagyobb szerepet és jobb szöveget kapott. Maggie Gyllenhaal, az új Rachel Dawes szerepében mindenképpen emlékezetesebb, mint Katie Holmes volt, hiszen bár kétség kívül neki jutott a legszarabb szerep, a 90 %-ot mindenképpen kihozta a fiatal ügyésznőből. Eric Roberts feltűnése a maffiózó Maroni szerepében kissé vicces volt, de összességében ő is megbirkózott a feladattal. A filmben amúgy van pár poén is, amiket szerencsére nem csak Jokernek köszönhetünk.

A kritika végén újabb kérdés merül fel, miszerint tényleg a világ legjobb filmje a Dark Knight? A válasz egyértelmű nem, bár akciófilmek között mindenképp benne van a top 5-ben. Ugyan a két és fél órát egy percig sem lehet unni, a színészek jutalomjátékkal ajándékozzák meg a nézőket, mégis a film végi "úristen" elmarad. 9/10-et azért így is bőven megérdemel.

Még az éjféli Dark Knight előtt gyorsan megemlékezem a Batman Beginsről, amit felelevenítésképpen néztem meg a premier előtt. Amikor három éve láttam moziban a filmet, teljesen meg voltam elégedve vele. Aztán az újranézés kissé csalódás volt, de tegnap, immár harmadszori megtekintés után ismét tetszett, amit láttam.

Nolan szakított a Tim Burton és Joel Schumacher által megálmodott sorozattal, és egy sokkalta reálisabb környezetben értelmezte újra a Denevérember történetét. Az új sorozat első része a kezdetekkel és az első komolyabb megmérettetéssel foglalkozik. A kötelező háttér bemutatása a klisés szerkezet ellenére nagyon jóra sikerült, ennél korrektebben nem nagyon lehetett volna bemutatni Batman motivációjának hátterét. Az első 70 perc a visszaemlékezésekkel együtt is élvezetes, valahogy minden a helyén volt. 

A hosszúra nyúlt felvezetés után azonban az utolsó 45 percre egy profi, de kevésbé érdekfeszítő akciófilmmé "silányul" Nolan filmje. Persze, látványos és élvezetes ez is, de valahogy a rendező kreativitása itt már nem érződik különösebben. Kicsit a "tudjuk le a kötelező akciót" érzésem volt a befejezést láttán. És itt jön ki legjobban a film legnagyobb hibája is: nincs igazán karakteres főgonosz. Mert a film közepén Madárijesztőtől kapunk jó pár emlékezetes részt, de a neki szánt pár jelenet alatt, még az egyébként zseniális Cillian Murphynek sem sikerül elérnie, hogy igazán félelmetessé váljon a figura. A befejezés során pedig kb. 2 percre ha feltűnik, ami elég kevés egy karakteres gonosz esetében. Ugyanez igaz Ra's Al Ghul-ra is, akinek a kezdeti szinte főszerep után egy ötmondatos végjátékban kell részt vennie.

Ezt leszámítva nagyon tetszett az újraértelmezett Batman, akit Christian Bale nagyszerűen valósított meg. Egyedül a durván mélyített hangja volt néha kissé komikus, de ennyi hiba bőven belefért a játékába. Michael Caine Alfred szerepében teljesen jó volt, ahogy Gary Oldman és Liam Neeson is. Katie Holmes sajnos nem volt elég meggyőző, bár az általa megtestesített Rachel Dawes-nak ahhoz képest, amennyi ideig a vásznon láthattuk, nem volt különösebben lényeges szerepe. Morgan Freeman szintén nullszerepben tündököl, ezért sem válik emlékezetessé alakítása.

Összegezve mindezt, egy 8/10-et simán megér az "új" Batman, ami szakít a mese- és sokkal inkább képregényszerű Tim Burton-féle feldolgozással. Ez persze nem baj, hiszen a valóságos bőregér is ugyanannyira élvezetes tud lenni, mint az eltúlzott rémmese.

A hazai bemutatót megelőző iszonyat nagy hype-nak köszönhetően nem kevesebbet, mint az utóbbi évek legjobb animációs filmjét vártam a Wall-E-től.

Mert hát az utóbbi években a 3D-s rajzfilmek számának emelkedése ellenére igencsak megcsappantak az igazán színvonalas és egyedi alkotások. A Némó nyomában óta amit láttam, az a nagyok (Toy Story, Shrek, Szörny Rt.) gyenge utánérzése volt. Nem is meglepő hát, hogy az utóbbi két évben messze elkerülöm a sokadik folytatást és/vagy beszélő állatos mesét. A Wall-E az előzetes információk és vélemények alapján szakít ezzel a hagyománnyal, és végre ismét egy, a nálam abszolút favoritnak számító Toy Story-hoz hasonló színvonalat üt meg. Hát így ültem be a moziba megnézni a Pixar legújabb remekét, nézzük, mi lett belőle.

Nem mondanám, hogy csalódtam volna, hiszen a 90 percet szinte végig élveztem, és jó párszor mosolyra fordult a szám, azonban a katarzis, a valami új tapasztalása most is elmaradt. Wall-E, az egyedül maradt takarítórobot alapötlete nagyon tetszett. Az első 45 perc is ezt mutatja be, minimális beszéddel, inkább a némafilmeket idéző helyzetkomikumra és burleszk jelenetekre építve. A kivitelezés, az előtérhez hasonló jelentőséggel bíró háttér, és a 45 perces "némaság" bevállalása miatt megemelem a kalapom a Pixar munkatársai előtt, mert ez tényleg nagyszerű volt. A bajok leginkább a gyengécske történettel, az erőltetett mondanivalóval, és a robotok hangjával volt.

A legelső számomra érthetetlen, hiszen a részletességből csak úgy árad az ötletesség, a történet mégis kiszámítható és unalmas. Tudom, hogy ez csak egy rajzfilm, de valamivel többet mégis csak nyújthattak volna az írók. A mondanivaló szájbarágósságán végülis könnyen túl tudtam tenni magam, azonban egy kevésbé erőltetett üzenetnek jobban örültem volna. A hangokat illetően pedig a folyamatos Wóólíí-zés, illetve Éévááá-zás rohadt idegesítő volt a film végére. Lehet, hogy ez csak a szinkron miatt volt ennyire irritáló, de engem azért egy kicsit kiakasztott.

A negatívumok ellenére összességében jól szórakoztam, és tetszett Wall-E nagy kalandja, viszont újbóli megnézésre semmiképp sem vállalkoznék. Ezért is 7/10 csak a vége.

A két Batman mozi között Nolan gyorsan leforgatta a két, 19. század végi bűvész szabályokat áthágó versengését. A főszerepben itt is Batmant, azaz Christian Bale-t láthatjuk, míg vetélytársa szerpében Hugh Jackmant üdvözölhetjük. A történet tehát kettejük párharcáról szól, amelyben foglalkozásuk, és az ez által megszerezhető tekintély (erre is utal az eredeti cím) minden előtt áll.

Nolan ismét tökéletesen valósította meg a történet által előhívott környezetet. A két bűvész párbaját a modernizáció kapujában lévő, a tudományos felfedezésektől lázas 1800-as évek végére helyezte. A tálalás tehát elsőrangú, minden és mindenki passzol a képbe. Mondom mindezt annak ellenére, hogy a bűvészet lényegét képző realitás mellett a fantasztikum is megjelenik. Ez elsőre zavart is, de a film másodszori megtekintése után, mikor már mindezt előre tudtam, a történet fő vonalára tudtam koncentrálni, amelyben a verseny által megkívánt áldozathozatal áll a középpontban.

A mondanivaló, a környezet és a film hangulata nagyszerű egyveleget alkot, amit egy percig sem lehet megunni. Mindez persze a színészeknek is köszönhető: a két főszereplő mellet mindenképpen említést érdemel a szintén Batmanből kölcsönzött Michael Caine - aki ugyanazt hozza, ami tőle elvárható, mégis zseniális - illetve Nikola Tesla szerepében David Bowie, aki amilyen meglepő, annyira hatásos is. Mellettük Scarlett Johansson és Rebecca Hall is csak másodhegedűs lehet. Amúgy a Tesla szál a történetben iszonyat jól sült el, egy valós személy bekapcsolásával méginkább valósnak hat a sztori.

Nem ragozom tovább, a Tökéletes trükk az elejétől a végéig érdekes és élvezetes film, ami a misztikum bevonása miatt nálam veszít ugyan egy pontot, de még így is jó egy erős 8/10-re.

Igazából nem igazi sorozat, hiszen csak három Christopher Nolan filmről fogok írni a Dark Knight előtt. Sorrendben: Memento, Tökéletes trükk, Batman Begins. A Követés és az Álmatlanság most kimarad, előbbi abból az okból kifolyólog, hogy még nem láttam, utóbbi pedig azért, mert egyrészt elég rég láttam, másrészt meg annyira nem volt nagy hatással rám. Szóval elsőként a személyes kedvencem, a Memento.

Leonard (Guy Pearce) egy, a klasszikus film-noirok jellegzetes alakját idéző figura, aki felesége gyilkosa után nyomoz. Kutakodását nehezíti, hogy nincs rövidtávú memóriája, azaz mindent elfelejt, ami 15 perccel ezelőtt történt. Sajnálatos helyzetét a felesége gyilkosa által a fejére mért ütésnek köszönheti. Emlékezet híján minden fontos információt a polaroid fényképekre, illetve a testére jegyez fel, utóbbira tetoválás formájában. Hiszen egy felirat biztos, az emlék sosem az.

A Memento azon túl, hogy a rövidtávú memóriával rendelkezők ritka betegségét emberek millióival ismertette meg, a 2000-es évekre kihalófélben lévő klasszikus nyomozós krimi stílust is felélesztette, sőt újraértelmezte. A film alapját és zsenialitását a szerkezet adja, ami a történet végétől kezdve 3-5 perces blokkokra osztva visszafelé halad. Tehát a sztori eleje igazából a film vége. Ezzel a struktúrával Nolan eléri, hogy a néző Leonardhoz hasonlóan érezze magát, mintha rajta kívül más sem tudná, hogy mi történt a mostot megelőző 10 percben.

Leonard útját több sötét alak is keresztezi, akikről a főhős a polaroid képek hátulján lévő félmondatok alapján próbálja eldönteni, hopgy megbízhat-e bennük. Ilyen a két fő mellékszereplő, Teddy (Joe Pantoliano) és Natalie (Carrie-Ann Moss) is. Leonard új emlékek nélkül állandóan a balesetét megelőző utolsó perceken, illetve a munkája során megismert, kísértetiesen hasonló problémával küszködő Sammy Jenkinsen gondolkodik. Teszi mindezt azért, hogy az életét jelentő bosszúnak értelmet adjon.

A Memento kétség kívül a 2000-es évek egyik legjobb filmje. Az újszerű történet, a fantasztikus kivitelezés, a színészi játék miatt méltán tesz eleget ennek az állításnak. Minden egyes újbóli megtekintése után eddig észre nem vett darabok nyernek értelmet és állnak össze egy egésszé. A történet megértése mellett pedig a szereplők motívációin és cselekedetein is hosszú ideig el lehet rágódni. 10/10 a vége, egyértelműen Nolan legjobb filmje.