Talán két éve röppent fel a hír, hogy a System of a Down fellép a Szigeten. Akkor ez sajnos nem jött össze (mivel az egész csak kacsa volt), idén azonban ha már az éppen szünetet tartó együttes nem is, a szólókarrierbe kezdett frontemberük legalább tiszteletét teszi a Hajógyári-szigeten. Ennek mindenképpen örülök, hiszen a SOAD nagy kedvenc, és Tankien Elect The Dead lemeze is bőven a hallgatható kategóriába esik. Serj a Nagyszínpadon fog fellépni, gondolom főműsoridőben. A koncerttel kapcsolatban már most kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz az arány a saját illetve a systemes számok között. Remélem az utóbbiak lesznek túlsúlyban. Persze tudom, hogy Serj nem egyenlő a SOAD-dal, de azért mégiscsak jó volna.

Bónuszként berakok egy videót, amin Tankian a Bob Marley-féle Get Up Stand Up-ot énekli többek között Tom Morello és Flea zenei kíséretében. A háttérben látható Axis of Justice felirat egy non-profit szervezetet jelöl, amit zenészek alapítottak, hogy együtt harcoljanak a szociális igazságért. Akinek tetszett a szám, az itt belehallgathat a koncerten elhangzott többi feldolgozásba is.

Most nem fogom részletezni, hogy mennyire szar a magyar cím, sem azt, hogy mindenki szívesen teleportálna, inkább rögtön belevágok a közepébe. David (Christensen) 15 évesen rájön, hogy tud teleportálni, el is szökik otthonról, kirabol pár bankot, éli fasza kis életét. Aztán kiderül, hogy nem ő az egyedüli ugráló a világon (legalábbis még egy mindenképpen van), és hogy vannak akik üldözik őket, akiket paladinoknak hívnak. Ennyi.

Human nagyon találón írta, hogy a film felépítése tök vázlatos, minden logikai elemet teljesen lazán kezelnek a készítők. Ez mondjuk nem lenne baj, de ha már alapból sorozatot terveztek (merthogy meglepő módon jön a Jumper 2), igazán figyelhettek volna a részletekre. A pontosság hiánya azért is bosszantó, mert a film tele van üresjáratokkal, ahol nincs akció, se teleportálás (ami kifejezetten jó volt), csak a főszereplők, akiknek a színészi játéka kritikán aluli, plusz a történet menete is bőven hagy kívánnivalót maga után. Ha legalább némi információt kaptunk volna a teleportálás hátteréről, történetéről, mindenképpen jobb lenne az összkép. Én nagyon szeretem, ha egy film rendelkezik olyan háttérrel, ami megmozgatja az ember fantáziáját. A Jumperben meg volt ennek a lehetősége, sajnos nem éltek vele.

A film legnagyobb negatívuma egyértelműen Hayden Christensen, aki a rinyapina yuppiekat jól hozza (mint a Hazugsággyárosban), de szuperhősként nevetségesen szar. Közös jelenetei a kötelező jócsajjal pedig valami eszméletlen rosszak: folyamatosan tologatja szegény leányt, mindketten hülyén néznek, meg ilyenek. Azért a csajt sem kell félteni, hiszen rögtön szétteszi a lábát, amikor az eddig csak barátként számon tartott David elviszi Rómába. A bajtársat alakító Jamie Bell szintén rettenetes, csak egy fokkal jobb Christensennél. Samuel L. Jackson hozza a szokásos badass figurát, ami ugye jól áll neki, ennek ellenére a Jumperben ő is csak közepes.

A film legnagyobb pozitívuma (a teleportálás mellett) a 84 perces játékidő, ami a bosszantó hülyeségek és a pocsék színészi játék ellenére is úgy-ahogy élvezhető. Ezért is a viszonylag jó 4/10-es osztályzat.

Elég nagy herce-hurca alakult ki a 88 perc bemutatása körül, hiszen az imdb tanúsága szerint Brazíliában már tavaly januárban, fél évvel később meg Nyugat-Európában megjelent a film DVD-n, ennek ellenére amerikában csak most mutatják be a mozikban, 10 nappal a magyarországi DVD megjelenés után. Nem túl gyakran találkozunk ilyen esettel. A színvonalból egyenesen következne, hogy a világon sehol ne kerüljön moziba a film, a forgalmazók azonban mégis bepróbálkoztak Amerikában.

Azért említettem a színvonalat, mert hát a 88 perc semmiképp sem mondható túl jó filmnek. A sztori a kb 15 perces bevezetés után realtime, a törvényszéki pszichológust alakító Jack Grammnek (Al Pacino) 88 perce van egy gyilkossági ügy felgöngyölítéséhez, ha a feladat nem sikerül neki, meg fog halni.

A történet tehát fantasztikus, eredeti, zseniális. Komolyra fordítva a szót, a 88 perc a 24 akciómentesebb, unalmasabb változata, pláne, hogy még ez a versenyfutás az idővel dolog enyhe Holtidő utánérzést is kelt. A sminkesek nagyon fiatalsora akarták venni Pacino figuráját (ezért is a fekete körszakáll, fekete haj), hogy a 40 évvel fiatalabb csajokkal való kalandjai mégiscsak hihetőbbek legyenek. A fiatalításnak köszönhetően a jobb arca szinte végig takarásban van egy marha nagy ránc eltakarása miatt. Az pedig, hogy Gramm jól csajozik annyiban nyilvánul meg, hogy folyamatosan taperolja a körültötté lévő nőket. A nőket, akik nincsenek is kevesen, hiszen Pacino mellett vagy 5-6 nő játsza a főbb szerepet.

Visszatérve a filmre, semmi újat nem ad, izgalom nuku, az egész végig olyan jellegtelen. A színészek teljesítik a kötelezőt, de semmi többet. Ez elsősorban Pacino miatt kár, hiszen ráférne már egy jó szerep, mert az elmúlt 10 évben nem mutatott túl sokat igazi tehetségéből. Pozitívumként annyit mondanék, hogy az átlagos történet - ha már izgalmas nem - azért annyira jó volt, hogy a kíváncsiságot fenntartsa az emberben, hogy akkor most mi is lesz a vége a filmnek?

A 88 perc tehát egy közepes thriller a valaha nagyszerű Al Pacinoval. Összességében egy 4/10-et lehet neki adni, szigorúan egyszer nézős film, de ha van hozzá hangulatod, vagy csak úgy bámulsz ki a fejedből, akár élvezheted is.

Gondolom már többen olvastátok ezt az ajánlót Hitler fő művéről. Hogy mik jutnak először az eszembe: úristen, vicces, durva, morbid, ez most komoly? Gyakorlatilag az egész szöveget bemásolhatnám ide, de inkább csak egy állítást: "Egyetlen szerzőnek sem kelt el annyi könyve 1942-ig;". Ez így igaz, szinte minden német családban akadt egy, de azt is odaírhatták volna az ajánlásba, hogy a Mein Kampf a világon a legnagyobb számban eladott könyv, amit a tulajdonosok többsége el sem olvasott. Mint nálunk a Marx-Engels válogatott műveit. Itthon is a legtöbb családban van egy, és nem hiszem, hogy túl sokan végigolvasták.