Mennyire iszonyatosan jó western hangulatú plakátok már? Elsőként a kedvencem, a többi a tovább után.

Már nagyon vártam az új Coen filmet, és szerencsére nem kellett csalódnom, mert nagyon jól sikerült. Már most az elején kijelenthetem, hogy itt kérem szépen egy 10/10-es filmről van szó! Még mielőtt rátérnék a történetre, azt mindenképpen leszögezném, hogy nem olvastam a film alapjául szolgáló könyvet, így nem tudom, hogy a könyvben mi hogy van, és hogy a filmen ez mennyire jön át.

Szóval a történet röviden annyi, hogy a furcsa nevű Llewelyn Moss (Josh Brolin) vadászat közben véletlenül rátalál egy balul elsült drogüzlet maradványaira: egy csomó halott, fegyverek és töltények mindenfelé, a platóskocsin marha sok kokain, valamivel arrébb pedig kétmillió dollár kézpénz egy táskában. Moss gyors terepfelmérés után úgy dönt, hazaviszi magával a pénzt. A pénz jogos(?) tulajdonosa persze nem nézi jó szemmel, hogy valaki kétmillióval megrövidítette, szóval egy bérgyilkost (Javier Bardem) küld Moss nyomába. A hivatalos szervet a helyi sheriff (Tommy Lee Jones) képviseli, aki megpróbálja még a bérgyilkos előtt utolérni Mosst.

Előzetesben annyit halottam, hogy Coenék filmje olyan Fargo-Véresen egyszerű stílusú lesz. Nos, ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit, a Nem vénnek való vidék és az említett két film között nincs túl sok hasonlóság, főleg nem stílusbeli. A tesók legújabb filmje egy kökemény gyilkolós-vadászós-western-krimi(?), aminek semmi köze a bűn és bűnhődéshez. Ez valami egészen más, ami jóval túlmutat ezen a kérdéskörön. A film műfajilag besorolhatatlan, igazából egyetlen eddigi filmélményemhez sem tudnám hasonlítani.

A Nem vénnek való vidék egy nagyon komoly film, amiben olyan kérdéseket vetnek fel, ami mellett tényleg nem lehet csak úgy elmenni. Egy ennyire komoly filmet, (ami semmit nem mond ki nyíltan, hanem gonolkodásra késztet) nagyon meg kell becsülni, mert manapság az ilyen sajnos ritkaságszámba megy. Nem is tudom, legutóbb talán a Donnie Darko volt az, ami ennyire elmélkedésre késztetett. A mondanivaló persze csak akkor jön át igazán jól, ha a környezet is passzol hozzá. A Coen testvérek pedig tökéletes környezetet teremtettek a filmnek: a fényképezés már-már felülmúlhatatlan, a színészek valami elképesztően hitelesek. A készítők be merték vállalni, hogy a teljes játékidőn keresztül a végefőcímet leszámítva egyetlen egyszer se használjanak zenei aláfestést, pedig a film kifejezetten lassúnak mondható. A zene-nélküliség ellenére (vagy inkább miatta) eszméletlen izgalmas a film. Még másfél óra után is a körmömet rágtam, hogy most akkor mi is fog történni. A jelenetek tele vannak feszültséggel, csak úgy vibrál körülöttük a levegő (főleg a benzinkutas résznél).

A színészi gárda egyszerűen fenomenális (mint mindegyik Coen filmben), és ugyan próbálom megállni, hogy ne említsek külön senkit, de Javier Bardemet nem lehet nem kiemelni. Nem is nagyon lehet jelzőket rá aggatni, annyira elképesztően jó. Már csak miatta is kötelező megnézni a filmet. Az ötletes események is a bégyilkossal kapcsolatban jönnek elő, az ember tényleg tátott szájjal nézi a történéseket, hogy ilyet még nem látott. Amúgy az egész történet végig nagyon kreatív, a vége pedig kifejezetten szokatlan. (Ezzel nem is voltam kibékülve rögtön a film után, de ahogy jobban átgondoltam így kellett, hogy történjen minden.)

Naphosszat lehetne még sorolni, hogy miért ennyire jó film a Nem vénnek való vidék, a fentiekben megpróbáltam a lényeget spoilermentesen kiemelni. A filmmel kapcsolatban egyetlen negatívumot említenék meg, ami nem is igazán negatívum, inkább egy kisebb szívfájdalom: az általam istenített Coen testvérekre jellemző egyéni stílus hiányzik nekem. A történet stílusa nagyon hasonlít a tesókéhoz (gondolom ezért is filmesítették meg a könyvet), de érződik, hogy bizony nem saját kútfőből írták a forgatókönyvet. A történet annyira erős, hogy emellett nem tud igazán érvényesülni a saját stílusuk. Persze, sokminden nagyon hasonló, mint pl. a narrátor szerepe, a déli akcentus, az ironikus poénok, a bérgyilkos jelleme, de valahogy hiányzott nekem az önálló ötlet. Hangsúlyozom, nem olvastam a könyvet, de ahogy utánanéztem a neten, a film egy az egyben a könyv adaptációja. A bérgyilkos kissé komikus ábrázolásán, és a madár lelövésén kívül (azonnal az Arizonai ördögfióka ugrik be) nem találtam semmi olyat, amire biztosan rávágom, hogy ez bizony a testvérek ötlete volt. Persze tudom, hogy ez a történet jóval komolyabb és hogy az ilyen dolgok nem illenek bele, de azért jó lett volna ha mégis.

Ezt leszámítva tényleg tökéletes a film, a 10/10-et 100%-ig megérdemli. Biztosan újranézős, szerintem már a hétvégén sort is kerítek rá. A tovább után lenne egy kérdésem a filmmel kapcsolatban azokhoz, akik már látták, szóval csak az kattintson, aki tisztában van a film részleteivel!

Tegnapra virradóra egy sajtótájékoztató keretében átadták a Golden Globe-díjakat, hiszen a gála az írósztrájk miatt elmaradt. Nem akarok a nyertesekről és vesztesekről beszélni, azt az imdb-n meg lehet tekinteni. Meg hát hogyan is oszthatnám az észt, ha a legjobb film díjára jelölt 13 alkotás közül eddig Magyarországon a Hajlakkon kívül egyet sem mutattak be. Őszintén szólva nem tudom, hogy mikor volt utoljára ilyen. És a 13 filmből a többséget még csak nem is decemberben mutattak be Amerikában, hogy a hazai forgalmazás alapból esélytelen legyen.

Na mindegy, azért az mindenképpen pozitívum, hogy januárban végre nálunk is megindul a jelölt filmek bemutatása. Elsőként az Amerikai gengszter, majd egy hétre rá a Vágy és vezeklés, ami ugye a nyertes lett dráma kategóriában. Az Amerikai gengszterről hamarosan lesz kritika, ha minden jól alakul csütörtökön nézem meg valamelyik moziban, a Vágy és vezeklést meg már töltöm le, ahogy a David Cronenberg-féle Eastern Promises-t is. Szóval ezekről hamarosan. Elsőként viszont az általam iszonyatosan várt No Country for Old Men-ről lesz szó, amit kénytelen voltam letölteni, mert azért a márciusi bemutatót nem bírtam volna kivárni. Tehát a következő postban a Coen tesók legújabb filmje!

A 60-as években élte másodvirágzását a western műfaj, elsősorban a spagetti-westerneknek köszönhetően. Persze azért amerikai oldalról is születtek remekművek, mint pl. a Vad banda, vagy a Butch Cassidy és a Sundance kölyök. Utóbbit nem is lehet tipikus westernek tekinteni, inkább egy vadnyugati környezetben játszódó buddy-movie-nak.

Adott a címben szereplő két főhős (Paul Newman és Robert Redford alakításában), akik törvényekenkívüliként élnek, miközben bandájukkal bankokat rabolnak, illetve vonatokat fosztanak ki. Az egész város ismeri őket, mindenki retteg tőlük, szóval igazán jó életük van. Egy nagy ötlet (miszerint ugyanazt a vonatot oda- és visszafelé is kirabolják) után azonban a környék legjobb sheriffjeiből és fejvadászaiból álló elitcsapat ered a nyomukba, hogy a két bandita az életével fizessen bűneiért.

A Butch Cassidy és a Sundance kölyök a westerntől szokatlan stílusával, humoros szövegeivel, és a buddy-moviekra jellemző hangulatával vált klasszikussá. Itt nincsenek marcona hősök, pisztolypárbajok (igazi akció is csak a film végén van) és Ennio Morricone-féle filmzene sem. Helyette van egy, a világtól független páros, egy fiatal tanárnő (Katherine Ross), akinek egyikük sem tud ellenállni, okos és szellemes szövegek, ironikus jelenetek sora, és filmzene gyanánt a klasszikus Raindrops Keep Fallin' On My Head. A film hangulata tehát nagyon el lett találva, ami a fényképezésnek, a forgatókönyvnek, illetve a színészi játéknak köszönhető.

A főcím a 20. század elejei némafilmeket idézi, elmosódott kép, kihagyott filmkockák, miközben egy vonatrablást láthatunk. A kamerázás végig nagyon eredeti, a pókerezős jelenettől kezdve (ahol szinte végig csak Sundance fejét látjuk), a két zenés betéten át, egészen a legutolsó jelenetig. A két főszereplőnek hatralmas szövegeket írtak, mint pl. "csak akkor megyünk el, ha előtte marasztalsz". Az egész film tele van ilyen, és ehhez hasonló idézhető mondattal. Aztán az ironikus jelenetek is nagyot ütnek, mint a sheriff toborzója, vagy a Bolíviába való megérkezés. A zenés betéteket illetően a Raindrops-os egyszerűen magával ragadó, a biciklivel való szórakozás egyszerre mulatságos és romantikus, a fényképezés egyszerre idézi fel a némafilmeket, és mutatja a jövőt, amiben a lovakat felváltja a kerékpár. A másik zenés betét, ami alatt fényképeket vágnak be, zseniálisan mutatja be a ki nem mondott szerelmi háromszöget, a fényképeken Butch Cassidy feje mindennél többet elmond a helyzetről.

Igazából vég nélkül lehetne még sorolni az emlékezetes és szellemes jeleneteket, de inkább befejezem, mert így leírva úgysem olyan jó. A két főszereplő, Newman és Redford nagyon jó párost alkotnak, a független világfi, Butch Cassidyhez tökéletesen illik a forrófejű, a régi westernhősökre emlékeztető Sundance kölyök. A Katherine Ross alakította tanárnőért joggal vannak odáig mindketten, hiszen a szinésznő tökéletes a szerepére. A Diploma előtt mellett Katherine Rosst ezzel a mozival írta be magát a filmtörténelembe.

A Butch Cassidy és a Sundance kölyök egyetlen negatívuma, hogy a 60-as évek filmjeire jellemzően néhol eléggé lelassul, mint például a menekülős jelenetek alatt. Ezt leszámítva tényleg egy örökzöld klasszikus, és ha 10-et nem is egy 9/10-et mindenképpen megérdemel. Aki csak teheti, nézze meg mihamarább.

Van ez a Mike Judge, aki kitalálta Beavist és Buttheadet, no meg megrendezte a Hivatali patkányokat, aminek az első 40 perce iszonyat jó. Az Idiocracy Judge legújabb filmje, ami az amerikai társadalmat hivatott kritizálni egy időutazós vígjáték képében.

A főhős, Joe egy teljesen átlagos amerikai, aki a hadsereg kötelékében dolgozik. Munka gyanánt egész nap ül és nézi a tévét, amíg ki nem választják egy tudományos kísérletre, melynek keretében lefagyasztják egy évre egy kurvával együtt. Sajnos megfeledkeznek róluk, így az egy évből 500 lesz. Mikor felébrednek, meglepve tapasztalják, hogy a jövőben élni szívás, hiszen mindenki idióta.

Az ötlet tehát nem túl eredeti, de egy vígjátékhoz tökéletes, már ha jól ki tudják használni a sztoriból adódó poénlehetőségeket. Sajnos az Idiocracy-nak ez nem sikerül hibátlanul. A film eleje (ahogy a Hivatali patkányoknál is) nagyon jó, a legtöbb szellemes jelenet itt található. Alapból a kezdés (miszerint a magas IQ-val rendelkezők nem vállalnak gyereket, míg az idiótáknak egymás után szülik a kölyköket) nagyon ötletes, ahogy Joe átlagosságának az elemzése is. A jövőben játszódó jeleneteknek az eleje jó, amikor a főszereplők rácsodálkoznak a 26. század Amerikájára. A börtönös rész, az időutazásos elmélet, a fogyasztási szokásokkal kapcsolatos dolgok, illetve az apró poénok (pl a legjobb film 2505-ben) tökéletes hangulatot szolgáltatnak.

Azonban a film felétől kezdve, amikor beindul a történet, az egész egy kicsit sok lesz. A jövő adta poénkodási lehetőséget nem tudja Judge kihasználni, erőltetetté válik a filmje. Ez az egész történet, hogy mindenki hülye lesz, egyáltalán nem volt rossz, de el lehetett volna készíteni sokkal jobban is, ahogy Woody Allen tette a Hétalvó esetében. A Hétalvóban valahogy sokkal jobban működött a dolog, a poénok nem voltak ennyire erőltetettek, mint az Idiocracy második felében, pedig Woody Allen is idiótákkal volt körülvéve a képzelt jövőben.

Az Idiocracy a Hivatali patkányokhoz hasonlóan nagyon rövid, csak 80 perc. Ám ez a 80 perc bőven elég is, hiszen így is néhol unalmassá válik a film. Ezek alapján egy 6/10 kijár az Idiocracy-nak, semmiképp sem egy nagy durranás, de egyszeri alkalomnak tökéletesen megteszi.