Tényleg nem vártam túl sokat a Macskafogó 2-től. Azok után, hogy mindenki tökre lehúzta, már pár poén elég lett volna, hogy jól érezzem magamat. De nem, annyi sem volt. A Macskafogó 2 az elejétől a végéig élvezhetetlen.

A történet egy nagy nulla, az új karakterek harmat gyengék, a poénok borzalmasak, a képi megoldás szintén rettenetes. A történetre nem térnék ki jobban, mert szót sem érdemel, inkább felsorolom azokat a dolgokat, amik idegesítettek, és amitől rossz rajzfilm lett az új Macskafogó. Először a képi megoldásokról: a kézzel rajzolt figurák egyszerűen nem passzoltak a számítógépes háttérhez, illetve a 3D-s helyszínekhez. Lehet, hogy így könnyebb és gyorsabb volt az elkészítés, de mindez az élvezet rovására ment.

Az új szereplőknek semmi egyéniségük nem volt, és szerintem az új szinkronhangok (elsősorban Rudolf Péter és Dörner György) sem illettek hozzájuk. Az első rész hangulatát keresve sem találjuk, a régi szereplők erőltetett szerepeltetése is gáz volt. Az egész olyan volt, mint valami amerikai tvshow, ahol a nézők azon röhögnek, hogy az egyik sztár szórakozik a másikkal, és akkor ez most kurva vicces és pacsi meg minden. Még a patkányok, amik az első részben a legviccesebbek voltak, sem tudtak semmi újat mutatni, és az, hogy ugyanazt hozzák, mint 20 évvel korábban, édeskevés. Gyakorlatilag az összes régi karakter szerepeltetése teljesen különállt a fő szálltól, az események alakulásában semmi szerepük nem volt.

A fő probléma az, hogy a Macskafogó 2 egyáltalán nem élvezetes. A történet elején, a dzsungeles részeknek sincs semmilyen hangulata, a jelenetek csak úgy követik egymást. A vágás egyszerűen borzalmas. Zenei aláfestés nuku, a háttérhangok nagyon halkak, csak a macskák és az egerek szövegei törik meg a csendet, amik sajnos rettenetesen lettek megírva. Ja és mondanom sem kell, hogy a rajzfilm eleje sokkal jobb, mint a vége.

És akkor a poénokról: folyamatos szóvicc áradat, illetve utalás, hogy ez most a Macskafogó 2, ami egy rajzfilm. Tényleg bazzeg, nem mondod? Összesen két szellemes és 1 mosolygós poén volt a 90 perc alatt. Az írók kb a Sas kabaré-Szeszélyes-Mi kérünk elnézést humorszinten mozognak, az utolsó fél óra "aktuális poénjain" az ember szája meg sem rezdül. És akkor még nem is beszéltem azokról a "viccekről", amiket ha nem a saját szememmel látom/fülemmel hallom, egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen van. A DVD-lejátszós és az inflációs poénról beszélek. Erre csak annyit lehet mondani, hogy ÚRISTEN, BASZDMEG! Az ilyen dolgok miatt lesz élvezhetetlen az új Macskafogó, ezek miatt éreztem azt a záróképsor után, hogy most minél gyorsabban el a a moziból.

A Macskafogó 2 felvállalhatatlan. És nem csak az első rész miatt, önálló rajzfilmként is az lenne. Ha a néző érzi magát rosszul egy film alatt, hogy ezt most miért kellett, ez nagyon rossz, akkor baj van, méghozzá nagy baj. A Sátán macskájára adok egy kettest a tízből, de ezt is csak a hatalmas szívem miatt.

Szerintem az új Adam Sandler film ötletét a South Parkból lopták. Méghozzá abból a részből, amelyikben Cartman robotnak öltözik, hogy átverje Butterst, ám a hollywoodi producerek elkapják, és arra kényszerítik, hogy filmötletekkel rukkoljon elő. Erre Cartman felsorol egy rakat filmötletet Adam Sandlerrel a főszerepben. A Férj és férj is hasonlóképpen jöhetett létre: mi nem volt még Adam Sandler? Hát meleg nem volt még. Meg is van a történet, majd beteszünk pár buzis poént, Sandler meg bajba kerül, de azért a végén megoldódik minden, mindenki örülni fog.

Sandlerhez pedig a köret a Randiguruból ismert dagadt pacák, Ving Rhames, Dan Aykroyd, Jessica Biel, Steve Buscemi. A poénok kiszámíthatóak, de azért el lehet rajtuk szórakozni. A Távkapcshoz hasonlóan a Férj és Férjnek is igazából az eleje vicces, a film második fele a tanulságról szól. Most lehet mondani, hogy mennyire eröltetett ez a tanulság, és hogy milyen bénán van bemutatva, és egyébként is a buzik nem emberek, dögöljön meg mind. Az előző mondat első fele igaz, de nem lehet tagadni, hogy van értelme, mert lefogadom, hogy egy hétköznapi ember egy Férj és férj után kevésbé fogja utálni a melegeket, mintha azok kivonulnának az utcára parádézni.

Visszatérve, egy délutáni tévézéshez tökéletes az új Adam Sandler film. Ne számítsunk akkora poénokra, mint az 50 első randiban, de egyszer tökéletesen megfelelő. Részemről 5/10, mint a legtöbb Sandler film. A tovább után egy kép Jessicáról.

Aki a 80-as évekbeli akciódús, hangulatos, jócsajos, menőcsávós sorozatot szerette, az semmiképpen ne nézze meg az azonos címmel készült filmet! Mert sajnos a Miami Vice-nak annyi köze van az eredeti sorozathoz, mint Észak-Koreának a demokráciához. Azon kívül, hogy Miami a fő helyszín, és két menő zsaru a főszereplő, semmi hasonlóság nincsen.

Megmondom őszintén, az eredeti sorozatból nem láttam túl sok részt, de abból a párból, amit mégis elcsíptem, annyi lejött, hogy itt két zsaru kurva jó kocsival üldözi a gazembereket, miközben jócsajok sétálnak a parton, a történet nincs túlbonyolítva, és még egy két poént is elsütnek. Azt pedig kb 10 percből is meg lehetett állapítani, hogy hangulatos kis akciósorozatról van itt szó. Ehhez képest a film nem vicces, nincsenek jó nők, csak egy 40-es üzletasszony, floridai hangulatot pedig végképp ne reméljünk.

Nem nagyon tudom logikusan leírni, hogy mi nem tetszett a filmben, mert sajnos túl sokminden nem tetszett. Ezért most csak így ömlesztve a negatívumok. A történet unalmas. Ez a beépülős sztori nagyon szar, nem tudom elhinni, hogy a kolumbiai főfejes nem tudja, hogy Colin Farrell és Jamie Fox zsaru, és nem is valami alaszkai kisvárosban, hanem Miamiban. Annyi film volt már, ami bemutatta, hogy milyen kurvára nehéz beépülni, és több évbe kerül, hogy egyáltalán emberszámba vegyenek, ehhez képes Farrelléknek 1 nap alatt sikerült. Aztán a már emlegetett Farrell: ennél szarabb színészi játékot rég nem láttam. Nem is nagyon találok szavakat, egyszerűen szánalmas. A szerelmi szálról pedig inkább nem is beszélnék, úgy ahogy van, az egészet át kell tekerni. Az állandó sötét szintén megőrjített. Ha már este forgatnak, akkor miért nem valami éjszakai mulatóban teszik ezt, miért kell a puszta közepén? És legfőképp miért kell ezt olyan kézikamerával felvenni, mintha valami 90-es évekbeli szar analóg házikamera lenne? A baszott nagy szemcsék csak úgy beleégetik magukat az ember szemébe, élvezhetetlen.

Azt hittem legalább az akciókról tudok valami jót mondani, de nem. Először, milyen akciófilm az, amiben az első 90(!) percben kb három puskalövés hallatszik? Most lehet mondani, hogy ez a másfél óra ahhoz kellett, hogy a film végének legyen súlya, de marhára nem volt. A VOX kiemelte, hogy mennyire jó, hogy itt vérprofik vannak, így nem lehet hibázni, ezért ez a feszült hangulat a nézőt izgalomban tartja. A vérprofik csak az unalmat tartják fent. Mert hát a Miami Vice kurva unalmas. Aztán 90 perc után végre jönnének a harcjelenetek, de ezeket pedig a már említett sötétség, és a kb 50 képpontot rögzíteni tudó kézikamera teljesen tönkrevágja. A vége pedig, a végére meg már nem is emlékszem.

És akkor a pozitívumok: Jamie Foxx nem volt különösebben gáz, az utolsó akciójelenetben (mintha lett volna más akciójelenet) a fegyverek ropogása jól szólt. Ennyi. A film megtekintését senkinek nem ajánlom!

Már-már közhely, hogy a magyar fordítók mindig kurva szar címeket találnak ki, amiknek sokszor az eredeti címhez vagy akár magához a filmhez sincs semmi közük. A Golyózápor esetén azonban a cím tökéletes. A film alatt szinte végig süvítenek a pisztolyokból kilőtt golyók, folyamatos fegyverropogást hallhatunk. Igen, ez egy 80 perces akciójelenet párperces, lélegzetvételnyi szünetekkel. Ennyiből ki lehet találni, hogy a Golyózápor megtekintéséhez mindenképpen akciófilmes hangulat szükségeltetik. Aki megpróbálja egy kicsit is komolyan venni a filmet, az csalódni fog.

Pár szót a történetről (nem mintha fontos lenne): egy terhes anyuka menekül az utcán pár fegyveres elől, akik meg akarják ölni, de véletlenül ott terem a titokzatos Mr. Smith (Clive Owen). A nőt nem, viszont az éppen megszületett kisbabát megmenti. Ezután indul be a menekülés a rosszfiúk elől.

Mégegyszer hangsúlyoznám, hogy a Golyózápor 100%-ig hangulatfilm. A 2. perctől kezdve iszonyat sok akciót kapunk a képünkbe, egy rakat cool jelenettel megspékelve. A cool, vagy annak szánt jelenetek többségét tényleg csak poén szinten szabad értékelni. Annak ellenére, hogy én megpróbáltam így hozzáállni a filmhez, néha cikinek, (rossz értelemben) önmaga paródiájának éreztem a filmet. A Golyózápor esetében jól látszik, hogy mennyire kis különbség van a gáz és a menő között. Nekem a film felénél a Crank-Felpörgetve ugrott be, és hát valóban sokmindenben hasonlít egymásra a két mozi. Ahogy a Crank esetében, a Golyózáporban is általában vettem a lapot, hogy most mi a poén, mit ne gondoljak komolyan, ám ennek ellenére azért volt pár rész, amit még így is túlzásnak tartottam. Érdekes, mindkét filmben a repülőgépből/helikopterből kiugrós jelenet volt a legbénább, amit bármennyire akartam, nem tudtam poénként felfogni.

Összességében 6/10-es film a Golyózápor. Igazából nem ajánlom senkinek sem a moziban való megtekintést. Azoknak meg, akiknek nagyon fontos a látvány meg hanghatások, ha van otthon egy jobb házimozijuk, és projector/lcd tévéjük, akkor a dvdrip-es változat tökéletes választás nekik is.

Mielőtt belekezdenék a második évad (SOILERES!) kritikájába pár dolgot általánosságban és az előző évadról. Kb 10 nappal ezelőtt kezdtem el nézni az első évadot, és hát ennyi idő alatt daráltam le a 24 részt. Azt mindenképpen leszögezném, hogy midkét évad iszonyat izgalmas volt, végre újra éreztem, hogy milyen úgy egy sorozatot nézni, amikor minél gyorsabban minél több részt akar az ember. Ilyen szempontból a Dexter mindenképpen a nagyon jó kategóriába tartozik, végig fenntartja az ember érdeklődését, nem válik unalmassá.

Az első évad szerintem tökéletes volt. Megvolt a menete, a lineáris történet, a flashbackek adagolásával egyre többet tudtunk meg Dexter múltjáról, a folyamatos narrció pedig iszonyat jó hangulatot teremtett, plusz a poénok elsütésére is lehetőséget adott. A fő szál, nevezetesen az Ice Truck Killer utáni nyomozás mindvégi izgalmas volt, én nem találtam ki előre, hogy ki is ő és mit akar. Az évad egyértelmű csúcspontja pedig a 11. rész volt. A befejező részben egy kicsit csalódtam, de végülis az sem volt rosszabb az átlagnál.

Akkor a második évadról. Sokak véleményével szemben szerintem gyengébb volt, mint az előző szezon. Az első szezonból megismert Dexter azért volt érdekes, mert alig akadt benne szokásosnak nevezhető emberi érzelem, a legtöbb dolog egyáltalán nem hatotta meg, a racionalitásával és Harry kódexével pedig emberek felett álló személyiség volt. Ehhez képest a második évadban Dexter túl sok változáson megy keresztül. Az érzelemmentes sorozatgyilkosból (aki  nem a hírnévért öldösi a jónépet, hanem belső késztetés miatt, és nem is célja, hogy bárki megtudja, hogy mit is csinál éjszakánként) egy másokkal törődő ember lett, aki egyre többször borul ki, lesz ideges. Valahogy túl emberi lett, hétköznapi problémákkal. Oké, azt megértem, hogy kellett egy ilyen szál is, amiben Dexter lelki fejlődését(?) követhetjük nyomon, de hogy az egykor racionális emberből egy problémákkal küzdő, érzelmeire hallgató (pedig elvileg nincsenek is érzelmei) "halandó" váljon.. Hát nem tudom, mindenesetre ez nekem nem igazán tetszett.

Aztán a főtörténet sem sikerült annyira ütősre, mint elődje. Nyilvánvaló, hogy azt nem lehetett elsütni mégegyszer, hogy jön egy újabb sorozatgyilkos. Ezek alapján értelemszerűen következett az, hogy akkor Dexter után nyomozzon a Miami Metro Police. Ez teljesen jó ötlet volt, csak hát a kivitelezéssel voltak problémáim: ha Dexter végig a seggén ül, az életben nem kapják el, így viszont hibát hibára halmoz, és igazából ő hozza a saját nyakára a zsarukat. Oké, a történetnek valahogy előre kell haladnia, de szerintem az írók gondolkozhattak volna még egy keveset a végleges változaton. Nem tudom, hogy a második könyv milyen, de lehet, hogy jobb választás lett volna.

Az évadnyitó rész nem sikerült túl ütősre, kicsit hihetetlen volt, hogy Dexter nem tud megölni senkit. Aztán a második résztől a hatodikig ismét kurva jó hangulat volt, nekem ezek a részek tetszettek a legjobban. Doakes nyomozása, Deb paranoiája, Dexter gyilkolászásai és titkolódzása, aztán az új karakter, Lila megjelenése sokat dobtak a hangulaton. Azán a hetedik résztől kezdve, amikor Dexter "kezébe veszi" az irányítást, le akar szokni a gyilkolászásról, összejön az eddig normálisnak tűnő Lilával, Deb összejön Lundyval, kicsit erőltetettnek éreztem. Aztán a 9-10-es rész ismét jobb lett, jöttek fordulatok, a zsaruk Doakest gyanúsítják, kiderül Liláról, hogy ideggyenge, Dexter magához képest ismét normálisabb lesz, az izgalom a tetőfokán.

Az utolsó két rész egy kicsit csalódás megint. Szerintem túlzás volt Doakest 3 részen keresztül a ketrecben tartani. Az oké, hogy Dexterrel való beszélgetése nagyon érdekes volt, de nem három részen keresztül. Meg aztán a beszélgetések alatt a racionális Dexter folyamatosan megváltoztatja a véleményét: előszőr meg akarja ölni, aztán csak rá akarja kenni, aztán már be akar vallani mindent, utána ismét rá akarja kenni Doakesra az egészet. Szóval kicsit sok. Lila pedig kurva idegesítő lett. Ezt mondjuk pozitívumként mondom, hiszen ennyire idegesítőre írták a szerepét, és hát az angol akcentusa is elviselhetetlenné vált a végére, de talán kicsit túl sokat kavart bele a dolgokba. A befejező részben szerintem túlzottan Dexter szája íze szerint alakultak a dolgok, ezzel is tönkretéve bármilyen cliffhanger lehetőségét.

Mindent egybevetve izgalmas évad volt, ha az első szezont 10/10-re értékelem, akkor ezt mondjuk 8/10-re. Mindenesetre örülök, hogy az utolsó részre Dexter visszatért önmagához, mert így egy ütős sztorival nagyon erős folytatást lehet készíteni. Reménykedjünk a legjobbakban.