Mielőtt belekezdenék, én is lefutom a kötelező tiszteletköröket: ez a Bond már nem a régi Bond, egy kémfilmből csináltak akciómozit, Craig baltaarcú, a magyar cím rettenetes, stb. Nem vagyok nagy ismerője, főleg nem rajongója a sorozatnak, de az még így is egyértelmű volt számomra, hogy a legújabb Bond kaland (ahogy előzménye) egy szimpla akciófilm. Az eddig minden részben felhangzó mondatokat (a nevem Bond, James Bond, és a felrázva, nem keverve) most keresve sem találjuk, gyakorlatilag a főszereplőn, a szervezeten és M-en kívül nincs semmi kapcsolódási pont a majd 50 éves 007-es univerzummal. Mindezek alapján A kvantum csendjére csak akciófilmként, illetve a Casino Royale folytatásaként érdemes tekinteni.

Bond a látszat ellenére sehogy sem tudja túltenni magát Vesper halálán, nem csoda, hogy elsőszámú teendője szerelme "gyilkosainak" felkutatása. Az MI6 szakértői segítségével egyre közelebb kerül egy titkos szervezethez, és vezetőjéhez, Dominic Greenhez, aki a sanyarú sorsú embereket galád módon kihasználva kíván minél nagyobb hatalomhoz jutni.

A Casino Royal eléggé megosztotta az embereket: egyesek szerint szemét volt, mások viszont a várva várt megújulást látták benne (nekem elsőre tetszett, másodjára viszont már nem annyira). Sokféle álláspont alakult ki a filmről, egy dolog azonban tagadhatatlan: a Casino Royale megkezdte James Bond karakterének tudatos felépítését. Szóba került a múltja, ügynökké válása, és első nagy szerelme (rémesen hosszan bemutatva), akinek halálát nem tudta feldolgozni. A kvantum csendjében tehát a bosszúnak kellett volna a mozgatórugónak lenni, ez azonban felemásra sikeredett. Sajnos Bond bosszúja kimerül a kérdezés nélküli gyilkolásban, és az agyatlanul erőszakos cselekedetekben. Ha nem lennének Bondnak segítői, ilyen szisztémával egy centit sem haladna előre az ügy felgöngyölítésében (másrészt meg mi értelme van 10 percet beszélni egy szereplőről, ha Bond az első találkozásukkor rögtön megöli?).

A fő segítő természetesen M, aki elvileg mindvégig kitart pártfogoltja mellett. Kettejük, egyfajta anya-fiú kapcsolata kifejezetten érdekes, kár, hogy Marc Forster rendező ennek mélyebb kifejtését nem találta fontosnak. Párbeszédeiket M fényező beszólásai, mint pl. "Bond, a maga sármjának egy nő sem tud ellenállni" teljesen tönkreteszik, és a 007-es szarkasztikus visszavágásait sem lehet annyit hallani. A kötelező Bond-girl szerepének újraértelmezésére leginkább a fölösleges jelző illene, hiszen a hasonlóan bosszúszomjas Camille karaktere a kölcsönös szimpátián és megértésen kívül nem passzol Bondhoz. Inkább képzelhető el barátként, semmint harcias amazon szeretőként. Olga Kurylenko pedig nem tudja élettel megtölteni a figurát, bár ez a hiba nem színészi kvalitásának tudható be.

A folytatásból maradt tehát egy egyszerű amerikai akciófilm, ami kétség kívül profin van kivitelezve. A kamerarángatást és a vágást néha ugyan túlzásba viszik, de engem a moziban ez zavart a legkevésbé. A gyenge forgatókönyv már sokkal jobban irritált, élén a főgonosszal, aki messze nem volt annyira "geci", mint hogy tényleg komolyan lehessen venni igazi ellenfélnek. A fentebb részletezett negatív kritikák ellenére, ha A kvantum csendjére, mint egyszeri szórakozásra tekintünk, nem lehet okunk komoly panaszra. Az elrontott hibák ellenére péntek este élveztem a látottakat, bár mély nyomot biztosan nem fog hagyni bennem a film. Első nézés után egy gyenge 6/10-et tudok adni a legújabb Bond kalandra, ám ez a szám esetleges újranézést követően valószínűleg negatív irányba fog változni.