Nehéz bármi rosszat is mondani az Iron Maiden fellépéséről, hiszen aki szereti a zenéjüket, az maximálisan kielégülhetett tegnap este. Nekem soha sem volt nagy kedvenc az együttes, igazából csak a híresebb számaikat ismerem. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a gimis metálos korszakom igen rövid ideig tartott, és az is igazából a Metallica hallgatásában merült ki. Ettől függetlenül kíváncsi voltam a Maidenre, hiszen nem valószínű, hogy túl gyakran tiszteletüket teszik hazánkban (bár Dickinson azt ígérte, hogy a jövőre elkészülő új stúdióalbummal ismét beveszik Kelet-Európát).

A magyar dal napjával kapcsolatban írtam, hogy rég nem láttam ennyi embert a nagyszínpad előtt. Ez a megállapítás egészen tegnap estig volt igaz, hiszen iszonyat sokan gyűltek össze a koncertre. A hangulat tehát elég jó volt, ahogy a majd két órás, a lehető legprofibban kivitelezett produkció is. A közönség nem egyszer őrjöngött, a hiperaktív Dickinson provokálásának köszönhetően. A színpadi díszlet szintén profi volt, a látványvilág a különböző pirotechnikai kiegészítőkkel vált teljessé (na meg a 4 méteres Eddie robottal). Az "öregek" pedig hozták a tőlük elvárhatót, különösebb hiba nélkül, a közönséget teljes mértékben kiszolgálva zenéltek egészen 11-ig.

A tizenéves gyerekektől a hájpacni hatvan évesekig (ennyi kövér embert egy helyen még életemben nem láttam) mindenféle ember megtalálható volt a rajongók körében, akik minden pillanatot élveztek az előadásból. A látványvilág és maga a produkció engem is lenyűgözött, azonban a kissé egysíkú zene közben nem egyszer bambultam el. Amúgy az 5-7 perces számok közepénél általánosan érezhető volt egyfajta punnyadtság, de az új dalok kezdetén ez pillanatok alatt szertefoszlott. A legjobban persze mindenki a híres nótákra tombolt, így ha másért nem is, de a Fear of The Dark-ért vagy a Run to The Hills-ért mindenképpen érdemes volt ellátogatni a Maiden koncertre.