Akit érdekel egy rengeteg (változó minőségű) képpel illusztrált beszámoló Chris Rea hétfői koncertjéről, az kattintson a képre.

Tudtam, hogy Tim Burton és Johnny Depp legújabb filmje egy musical, de arra azért nem számítottam, hogy 110 percen keresztül gyakorlatilag végig énekelni fognak. Egy átlagos musicalben a normál párbeszédek és az énekek aránya kb 50-50%, a Sweeney Todd esetében ez az arány 20-80%. Ezzel le is írtam a film legnagyobb hibáját, de ne szaladjunk ennyire előre.

Benjamin Barker (Johnny Depp) London legjobb borbélya, gyönyörű feleségével és pár hónapos kislányával idilli körülmények között él, amíg - naívságának is köszönhetően - a város bírája (Alan Rickman) és segédje (Timothy Spall) tönkre nem teszik tökéletesnek hitt életét. 15 év számüzetés után Sweeney Todd néven hazatér Londonba, egészen pontosan korábbi otthonába, a Fleet Street-i házába, hogy kíméletlen bosszút álljon rosszakaróin. Tervének megvalósításában segítségére van a borbélyüzlet alatt lévő pitesütöde tulajdonosa Mrs. Lovett (Helena Bonham Carter) is.

A történet tehát illik Tim Burtonhöz, aki a saját elképzelései szerint sötéten és groteszken mutatja be az eseményeket. A film képi világa tipikusan burtonös, leginkább az Álmosvölgy legendájához hasonlítható. A helyszínek kellően nyomasztóak és eltúlzottak, ahogy azt elvárja az ember. Látszik, hogy egy Broodway darab átiratáról van szó, hiszen kb három zárt helyszínen játszódik a film nagy része. A Sweeney Todd legnagyobb negatívuma, ahogy már említettem, az az ének-párbeszéd arányának az elhibázása, illetve a kevés zene töbszöri ismétlése. Összesen kb. 5-6 szám hangzik el a film alatt, amik mindegyike legalább kétszer felcsendül. Mondjuk a szöveg általában változik, de az amúgy hasonló számok így is elég idegesítővé válnak egy idő után.

A film másik nagy hibája a történetmesélésben rejlik. Az első 95 percben történik annyi, mint az utolsó negyedórában. Pl. amikor Sweeney és Mrs. Lowett beindítja az üzletet, hosszabb jelenet, mint a tetőponttól a lezárásig terjedő szakasz. A filmben jópár elnyújott, fölösleges jelenet van, amit simán ki lehetett volna vágni (rögtön az elejéről, mert elég lassan indul a sztori). A Sweeney Todd mint musical igazából a 30. perctől kezdődő bő fél órában működik úgy, ahogy azt szerintem Burton is szeretné. Sacha Baron Cohen zseniális belépőjétől kezdve Turpin és Sweeney első találkozásáig bezárólag kurva jó a film. A párbeszédek humorosak, az énekek jók, és az arányokkal sincs semmi baj.

Emiatt a fél óra miatt kap nálam 7/10-et a Sweeney Todd, egyébként a 6-nál jobbat nem adtam volna rá. A színészeket tekintve, Johnny Depp jó volt a címszerepben, (most kövezzetek meg) de szerintem semmi extrát nem nyújtott, csak hozta a szokásos színvonalas alakítását, ahogy Helena Bonham Carter is. Sacha Baron Cohen mindenképpen kiemelkedik a mellékszereplők közül, bár Alan Rickman és Timothy Spall is kifejezetten jók voltak. A Sweeney Todd tehát egy közepes film, jó színészekkel, nem különösebben erős történettel és túl sok énekkel.

Ha egyszer leülök megnézni egy filmet, akkor szinte biztos, hogy nem állok fel, amíg nincs vége. Az elmúlt fél évben talán csak a Fegyverek szava volt az egyetlen film (meg a Sarah Connor Chronicles első része, de az ugye sorozat), amit egyszerűen nem bírtam végignézni, annyira rossz volt. Most újabb alkotással, az Aeon Flux-szal bővült a nézhetetlen kategória.

Nem ismerem a történet alapjául szolgáló eredeti rajzfilmet, így a sztorit sem, de ami a élőszereplős változatból lejött, az egy mondatban összefoglalható: a 2000-es évek elején egy járvány következtében kihal az emberiség 99%-a, a túlélők egy, a külvilágtól elkerített városban élnek, ahol 1000 évvel később diktatúra van, ami ellen jól képzett harcosok lázadnak, mint pl. Aeon Flux (Charlize Theron). Nem tudom, hogy a rajzfilmben mennyire van részletesen kidolgozva a történet, de amit a filmben láttam, azt kb. 3 perc alatt ki lehet találni. Egy csepp eredetiséget sem véltem felfedezni, a sztori nagyon emlékeztetett a Logan futása című klasszikus scifire (ott is egy városban él az emberiség, nem szabad kimenni a természetbe, mert az rossz, stb.).

A történet mellett a megvalósítás is gagyi. Azon kívül, ahogy Aeon Flux kinéz, semmi élvezhető nincs a filmben. Akciójelenetek és álmok/visszaemlékezések váltják egymást, de valami olyan rettenetesen vették fel, vágták meg, készítették el az egészet, amit csak a Bloodrayne első részéhez tudok hasonlítani. Aki látta Uwe Boll remekét, az tudja, hogy miről beszélek. Végig csak néztem, hogy valaki ezt most komolyan gondolta? Ez szórakoztat? Sajnos marhára nem. A megálmodott utópia, ahogy azt már írtam, teljesen ötlettelen, már ezerszer láttunk ehhez hasonlót. És megint előjön az, hogy az amerikaiak egyszerűen nem tudnak normálisan egy diktatúrát bemutatni. A V, mint vérbosszút is ez baszta el teljesen, és az Aeon Flux (egyébként sablonos) történetét is ez vágja haza.

Nem írok tovább felelegesen, ennyi elég is az Aeon Flux-ból. Én úgy 50 perc után hagytam abba a filmet, de ahogy végigtekertem a maradék fél órát, hihetetlen módon semmi meglepővel nem találkoztam. 1/10, ennyit érdemel az Aeon Flux, ezt is csak Theron testének köszönhetően.

Szombaton ment az RTL-en a Harry Potter első része, gondoltam megnézem, úgyis rég láttam már. Meg kell mondanom, jobbra emlékeztem, így majdnem 7 év távlatából elég gagyinak tűnt a Bölcsek köve. A főszereplő kölkök tök kicsik, és marha vicces a szinkronjuk, a párbeszédek is elég bénák, az egész film nagyon gyerekes. Biztos azért is mondom ezt, mert az újabb filmekhez/könyvekhez vagyok szokva, amik azért már jóval komolyabbak, de azt meg kell hagyni, hogy a Bölcsek köve filmes változata már nem csillog úgy, mint 6 és fél évvel ezelőtt.

Ez persze a technikai megoldásoknak is köszönhető, a jelmezek, a digitális trükkök, kifejezetten rosszak. Amin elsőként kibuktam, az a WC-ben lévő troll volt: totál elütött a környezetétől, nagyon látszott, hogy az egész csak számítógép. A másik a kvidicsmeccs volt: a repülés közepesen szar, viszont a digitális háttér egyszerűen rettenetes. Amikor Harry meg a mardekáros fogó a föld felé repülnek, és az egész talaj egyszínű zöld, ami azért elég kiábrándító. A kviddics közben a háttér szintén borzalmas, a Roxfort épülete, meg a környező tereptárgyak kidolgozottsága is bőven hagy kívánnivalót maga után. A reklámszünetben gyorsan betoltam a Gyűrűk ura első részét DVD-n, hogy megnézzem, ott milyenek voltak a digitális trükkök. A két film kb egy időben készült, de (lehet, hogy csak a DVD-nek köszönhetően) a Gyűrű szövetsége digitális trükköket tekintve bizony még ma is megállja a helyét. A Móriában megjelenő troll százszor jobb, mint a HP-ben, a digitális városok, épületek sokkal jobban mutatnak. Jó, persze a Gyűrűk urában is van pár nagyon gáz odafényképezés, meg ott is látszik, hogy a főszereplők mikor digitális karakterek, de messze nem annyira, mint a Bölcsek kövében.

Amúgy a jelmezek és a maszkok is profibbak a GyU-ban, az orkok pl. sokkal jobban néznek ki a koboldoknál. Nem akarom nagyon lehúzni a Bölcsek kövét (pl. a láthatatlanos részeket jól oldották meg), csak hát látszik, hogy melyik rendező törekedett a lehető legtökéletesebb megvalósításra, és melyik a minél gyorsabb végeredményre.

Egy hét síelés után végre itthon, szóval lehet értékelni a 2008-as Oscar-díjakat. Ahogy nézem, a tippjeim nagyjából bejöttek: a színészek közül csak Tilda Swintont nem találtam el, bár Cate Blanchette után őt tartottam a legnagyobb esélyesnek. A fő kérdés ugye az volt, hogy a főbb kategóriákban a Nem vénnek való vidék és a Vérző olaj közül melyik hány oscart fog nyerni? Az akadémia idén az egy visz mindent elv mellett döntött, a legjobb film, rendezés, forgatókönyv díját a Nem vénnek való vidék kapta, a Coen tesók fejenként három szobrot vihettek haza. Coenék filmje a fényképezést leszámítva minden kategóriában megverte a Vérző olajat, ami az előre borítékolt legjobb férfi főszereplő oscarjával együtt a nyolc jelölésből csak két díjat kapott.

Az este nagy vesztese a Michael Clayton lett, amit csupa fontos kategóriában jelöltek, de csak a legjobb női mellékszereplő díjazásával kellett beérnie. Szintén vesztes a Vágy és vezeklés, ami 7 jelöléséből csak a zenéjéért kapott szobrot. A Juno a legjob eredeti forgatókönyv díjával meg lehet elégedve, ez volt a maximum, amit kaphatott. A technikai jelöléseknél tarolt a Bourne ultimátum, ami 100%-os teljesítményt nyújtva három szobrot vihetett haza, teljesen megérdemelten.

Személy szerint örültem a Nem vénnel való vidék győzelmének, mind a négy díját teljesen megérdemelte. Az idei Oscarról meg csak annyit, hogy kifejezetten jó filmeket jelöltek, ami az év végi erős felhozatalnak köszönhető; szint minden jelölt film kapott valami díjat, nem lett igazán nagy vesztes, mint anno a Kapitány és katona vagy a Gangs of New York volt; a díjazottak nagy része megérdemelten kapott szobrot, nem úgy mint tavaly, amikor a húgyfos Tégla megnyert mindent Scorsese miatt.