KALÓZBLOG

2020.máj.08.
Írta: neander 28 komment

10 nevetséges korkülönbség filmen

"A mozivásznon bármi megtörténhet" - tartja a mondás, amivel Hollywood is tökéletesen tisztában van. Különösen, ha a színészek gyakran lazán kezelt életkoráról van szó. Bár a digitális fiatalítás kétes eredményét sokan még mosolyogva fogadják, a nagykorú diákokkal benépesített filmbeli középiskolák már megszokott látványnak számítanak a nézők számára.

how_do_you.jpeg

A fenti példa persze csak vicc, de tény, hogy a végzős gimnazisták átlagéletkora általában közelebb áll a harminchoz mint a 18-hoz.

Szintén elfogadott, hogy a filmbeli szerelmesek közti korkülönbség jelentősen eltérhet a hétköznapi életben megszokotthoz képest. A férfi főhős és kedvese közti 20-30 év különbség bevett szokás, sőt, egyes karaktereknél, mint például James Bond, elvárás is a közönség részéről.

Más a helyzet azonban a nagyvásznon látható szülők és gyerekek esetében. Itt bizony nem egyszer szükség van a nézők képzelőerejére ahhoz, hogy a rendezők gyakran hajmeresztő szereposztásán felül tudjanak emelkedni. Ezek közül gyűjtöttem össze 10 olyan nevetséges szülő-gyerek castingot, amikor a korkülönbség köszönőviszonyban sincs a valósággal.

Fontos, hogy a listára csak olyan filmek kerültek fel, amelyekben a szereplők életkora nem változik. Magyarán nincsenek gyerekkori flashbackek, amelyben az édesanya és fia közti különbség még reális. Így például a Nagy Sándorban hiába fiatalabb csak egyetlen évvel Colin Farrell az anyját alakító Angelina Jolie-nál, a színésznő több jelenetben is a korban már megfelelő gyermek Alexanderrel szerepel együtt. De ugyanez igaz a Sebezhetetlenre és a Forrest Gumpra, valamint a Vissza a jövőbenre is, ahol az időutazás miatt játsszák Michael J. Fox-szal egykorú színészek Marty szüleit.

Ezen felül próbáltam úgy válogatni a filmek között, hogy azok, vagy legalább főszereplőik a többség számára ismerősek legyenek.

10. Amerikai Pite (1999): Stifler és mamája

Ha azt mondom, dögös anyuka az Amerikai pitéből, mindenki egyből rávágja: Stifler mamája. Steven Stifler édesanyja méltán vált népszerűvé a középiskolások körében, akiknek szó szerint csorgott utána a nyáluk. Pedig a valóságban Jennifer Coolidge mindössze 37 éves volt a forgatáskor, és csak 15 évvel idősebb a fiát alakító Seann William Scottnál. Ez a különbség akár elfogadható is lenne, ha a sztori szerint nem egy 18 éves fiúról és 40-es anyjáról lenne szó.

9. Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (1989): Indy és apja

Első ránézésre nem gondolná az ember, hogy az Indiana Jones apa-fiú párosa között csupán 12 év korkülönbség van. Pedig a filmtörténet legmenőbb régészprofesszorának édesapját megformáló Sean Connery csak 58 éves volt a forgatáskor, míg Harrison Ford a 47. életévét taposta ekkor. Hát igen, itt az ékes bizonyíték arra, hogy mennyit öregít a kopasz fej és az ősz szakáll. A 12 év tudatában különösen mókásnak hat az, hogy Connery folyamatosan fiatalúrnak szólította Fordot a filmben.

8. A keresztapa (1972): Vito Corleone és Fredo

Amíg Indy a 40-es évei közepén még nagyban kalandozott, addig a 48 éves Vito Corleone már 5 felnőtt gyermek, köztük 2 középkorú férfi apjaként irányította családját. Hogy hogy jön ki a matek? Nos, Robert Duvall 41 évesen játszotta el a Don örökbefogadott fiát, míg vér szerinti gyermekei közül a Fredot megformáló John Cazale 11 évvel volt fiatalabb Marlon Brandónál. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Brando valós koránál két évtizeddel idősebb karakter bőrébe bújt, ami kiváló sminkjének köszönhetően nem is volt olyan feltűnő a vásznon.

vito.png

7. Dallas (1978): Jockey és Ellie

Aki a 90-es években volt gyerek/felnőtt, garantáltan emlékszik, mi ment péntek este 8-kor a tévében. Igen, a texasi olajmágnások intrikákkal teli életéről, azaz a Dallasról van szó. Larry Hagman 47 évesen bújt először a sorozattörténelem egyik legellenszenvesebb figurája, Jockey bőrébe. Hagman kétségkívül erre a szerepre született, azonban apja mellé kaphatott volna egy korban hihetőbb anyát is: Ellie ugyanis kevesebb mint 9 évvel volt csak idősebb fiánál.

6. Diploma előtt (1967): Mrs. Robinson és lánya

Középkorú háziasszony elcsábítja a szomszéd főiskolás srácot. Röviden erről szól a Diploma előtt, amelyben a Mrs. Robinsont alakító Anne Bancroft 6 évvel volt idősebb a 29 éves diák Dustin Hoffmannál. Ez azonban kevés lenne a listára kerüléshez, hiszen szerencsére nem vér szerinti kapcsolatról van szó köztük. Ellenben Mrs. Robinson lányával, akit a valóságban 8 és fél évesen kellett volna megszülnie Bancroftnak.

5. Bajos csajok (2004): Regina George és anyja

"Én nem átlag anya vagyok, hanem jó arc" - mondja magáról Amy Poehler a Bajos csajokban, és már készíti is az alkoholmentes koktélt lánya és barátnői számára. Az biztos, hogy nem átlagos anya, hiszen kevesen mondhatják el magukról, hogy 7 évesen adtak életet első gyermeküknek. Merthogy a valóságban ekkora a korkülönbség Poehler és a lányát alakító Rachel McAdams között.

4. Shaft (2019): Shaft és Shaft

A 70-es évek fekete filmjeinek úttörője volt Shaft, amelyben a címszereplő magándetektív rendet vág Harlem rosszfiúi között. A 2000-es remake-ben Samuel L. Jackson öltötte magára az ikonikus bőrkabátot, ami érdekes rendezői választás volt, tekintve, hogy Jackson mindössze 6 évvel fiatalabb az eredeti karaktert alakító Richard Roundtree-nél. Talán épp ezért magyarázták nagybácsi-unokaöccs viszonnyal kettejük kapcsolatát a filmben. Mi keresnivalója van akkor Shaftnek a listán? Nos, a 2019-es azonos című harmadik epizód változtatott a koncepción és Roundtree már Jackson apjaként szerepel a filmben. A film egy pontján az idősebb Shaft meg is jegyzi fiának: "Hogy nézhetsz ki 20 évvel öregebbnek a vén seggemnél?"

shaft.jpeg

3. A mandzsúriai jelölt (1962): Mrs. Iselin és fia

Vannak olyan, viszonylag későn befutott színészek, akikről nehéz elképzelni, hogy valaha is voltak fiatalok. Én például simán elhiszem, hogy Morgan Freeman vagy Tommy Lee Jones már születésükkor is legalább 40 évesnek néztek ki, ám Benjamin Buttonnel ellentétben fiatalodás helyett ők csak tovább öregedtek. Ugyanez a helyzet a hazánkban leginkább a Gyilkos sorokból ismet Angela Lansbury-vel. Fiatalkori sikerei után meglehetősen hamar találták meg a középkorú édesanya szerepekkel. 36 évesen a nála 10 évvel fiatalabb Elvis Presley anyját alakította a Blue Hawaii-ban, majd egy évvel később jött A mandzsúriai jelölt, amelyben 3 évre csökkent a fia és közte lévő korkülönbség. Hiába szerették összességében a filmet, ez még a korabeli kritikusok számára is meghökkentő volt.

2. Vikingek (1958): Ragnar és Einar

Mielőtt a tévé képernyőjét elfoglalták volna a Vikingek, 55 évvel korábban a nagyvásznat is próbálták meghódítani. Az 1958-as feldolgozás a korszak legnagyobb férfi sztárjait vonultatta fel: Ernest Borgnine alakította Ragnart, míg fiai, Eric és Einar szerepében Tony Curtis, valamint Kirk Douglas tündökölt. A szereposztással csak egy bökkenő volt: Curtis 8 évvel később, míg Douglas másfél hónappal korábban született filmbeli apjánál. Persze tudjuk, hogy egy vérbeli viking már egészen fiatalon gyilkolászik és erőszakol meg szerencsétlen sorsú asszonyokat, nade hogy magzat korában ejtsen teherbe egy nőt? Nos, úgy tűnik, Ragnar igazi férfiként erre is képes volt.

ragnar1.jpg

1. Hamlet (1948): Hamlet és anyja

Shakespeare művének 30 évvel ezelőtti feldolgozásában a Gertrud királynét alakító Glenn Close csupán 7 évvel volt idősebb a címszereplő Mel Gibsonnál. A rendező Franco Zeffirelli a csekély korkülönbséggel az anya és fia közti egészségtelen kapcsolatot akarta kifejezni. Az Ödipusz-komplexus hangsúlyozása egyértelmű szándék volt az 1948-as adaptációban is, ám a rendező-főszereplő Laurence Olivier kicsit talán túllőtt a célon: ugyanis a Gertrud királynét alakító színésznő 11 évvel volt fiatalabb az általa játszott Hamletnél. A merész döntést az Akadémia is értékelte, és többek között a legjobb férfi főszereplő és a legjobb film Oscarjával díjazta a feldolgozást.

Valószínűleg a nézői felháborodást kerülendő az elmúlt bő 10 évben - Shaft kalandját leszámítva - eltűntek a filmvászonról az irreális szülő-gyerek korkülönbségek. Így bátran ki merem jelenteni, hogy a Hamlet féle mínusz 11 év még sokáig megdönthetetlen rekord marad ezen a listán.

Ha tetszett a cikk és szereted a filmeket, feltétlen kövesd be Totál Plán nevű filmes YouTube csatornámat!

Bábeli nyelvzavar a filmekben

Az HBO nagysikerű minisorozata, a Csernobil megmutatta, milyen is a tökéletes atmoszférateremtés: a külső helyszínektől kezdve a korabeli ruhákon át a belső terek berendezéséig mindenből csak úgy árad a 80-as évek kelet-európai hangulata. A korhű díszletek között csupán egyvalami jelzi, hogy nem a 33 évvel ezelőtti Szovjetunióban járunk: a szereplők orosz helyett angolul szólalnak meg. A setting és a cirill feliratok mellett egyedül az archív hangfelvételek teszik egyértelművé, hogy az események orosz nyelvterületen zajlanak. Ez a megoldás elgondolkodtatott, ezért úgy döntöttem, megnézem, más filmekben és sorozatokban miként jelzik a nézők számára, hogy a történetük idegen nyelvű környezetben játszódik.

cherno.jpg

Translation Convention

Így nevezi az angol azt a ki nem mondott egyezséget alkotó és befogadó között, miszerint egy történet szereplői az érthetőség kedvéért angolul szólnak egymáshoz, noha valójában nem az az anyanyelvük. A könyvfordítások és a szinkronizált filmek is így működnek. Hiába káromkodik Bruce Willis magyarul Dörner György hangján, minden néző tudja, hogy amerikai színészről van szó, akinek a szövegeit csak lefordították.

Ennek az egyezségnek irodalmi előzményei vannak, amelyek közül némelyik egészen mélyen beépült a kollektív tudatba. Angol nyelvterületen például az egyébként itáliai Rómeó és Júlia kizárólag shakespeari angol kiejtéssel vallhat egymásnak szerelmet. Shakespeare műveihez hasonlóan az ókori és középkori történetek is az egykori brit birodalom különböző tájszólásaival hangoznak hitelesen. A görög drámák színpadi adaptációjának szokásait követve a 300-ban a spártaiak többségének skót akcentusa van, míg a Nagy Sándorban a makedónok ír, az athéniak klasszikus angol kiejtéssel beszélnek. Szintén szigetországi akcentussal szólalnak meg a rómaiak a Gladiátorban, a Ben Hurban, valamint a Spartacusban. Utóbbi kettőnél csak a héberek és a rabszolgák beszélik az amerikai angolt.

Közös nyelv és univerzális fordító

Ha történelmi film, akkor csakis brit akcentus. Így szól a fáma, ami a fantasy műfaj esetében is érvényesül, gondoljunk csak a Trónok harcára vagy a Gyűrűk urára. Mindkét adaptációban a különböző népcsoportokat és fajokat a földi halandók számára british english-ként hangzó közös nyelv köti össze. Ezt persze az összes fontosabb szereplő egyaránt ismeri a nézők legnagyobb örömére.

Ezek után nem meglepő, hogy a skandináv isteneket is brit és ausztrál színészek keltik életre. Thor első kalandjából mondjuk nem derül ki, hogy a mennydörgés istene miért is érti meg a földi angolt, erre csak későbbi Marvel filmekből lehet következtetni. A Galaxis őrzőinek rabosítása során kapunk halvány utalást egy úgynevezett univerzális fordítóra, amely Űrlord nyakába van beépítve. Az eszköz létét pár évvel később Marvel kapitány erősíti meg Földre érkezésekor.

Ez persze bevett trükk a sci-fikben. A különböző lények valamilyen fordítót használnak arra, hogy megértessék magukat egymással és a nézőkkel. Ilyen az agyhullámokkal táplálkozó bábelhal a Galaxis útikalauz stopposoknakban, valamint az univerzális fordító a Star Trekben. A Discorvery-ben pont ennek meghibásodása okoz kellemetlen perceket a hajó legénységének.

Kamu akcentustól a halandzsáig

Visszatérve a Földre, a jelenben és a közelmúltban játszódó történeteknél gyakran előfordul, hogy a színészek tört angollal szólalnak meg, ezzel utalva rá, hogy valójában idegen nyelven kommunikálnak. A L'ecsóban francia kiejtéssel beszélnek végig, a 44. Gyermekben Gary Oldman és Tom Hardy erőlteti magára az orosz-angolt, míg a Felolvasóban Kate Winslet német akcentussal védi magát a bíróságon. 

Valahol érthető az alkotói szándék, hogy érzékeltessék, ezekben a filmekben valójában nem angolul beszélnek, de hosszútávon feleslegesnek és idegesítőnek érzem ezt. Szerintem sokkal ízlésesebb a Csernobilban is látott verzió, mikor a színészek saját hétköznapi kiejtésüket használják. (Állítólag készültek kamu orosz akcentusos felvételek is, ám azok olyan gyatrák lett, hogy az alkotók inkább hanyagolták a dolgot.) Klasszikusok közül a Nyugaton a helyzet változatlanban és a Dicsőség ösvényeiben is hasonló volt a koncepció, ami csak felerősítette a mondanivalót, miszerint egy háborúban a katonák, mindegy melyik oldalon harcolnak, egyaránt áldozatok.

A kényszerű fordítására ötletes megoldás, mikor az idegen nyelvet valahogy átvezetik az angolba. A Vadászat a Vörös októberre című Sean Connery filmben egy bibliai idézet felolvasása közben váltanak oroszról angolra a színészek, a Cher-féle Holdkórosokban olasz kezdőmondatok jelzik a beszélgetés nyelvét, míg a Valkűrben egy levél megírása ad lehetőséget a cserére.

Egy fokkal bonyolultabb a helyzet a többnyelvű filmek esetében. Ha a másodlagos nyelv csak rövid ideig hallható, akkor általában feliratozással teszik érthetővé a beszédet. Előfordul, hogy a külföldiek saját nyelvükről valamilyen indokkal váltanak angolra: a Vicky Cristina Barcelonában illendőségből, az Iron Skyban gyakorlás gyanánt, a Becstelen Brigantykban pedig egy fondorlatos terv miatt.

Van amikor a külföldi nyelvnek csak annyi a funckiója, hogy idegennek hangozzon, bármilyen valós jelentés nélkül. Ez a gibberish, vagy magyarul halandzsa. Borat kazahja valójában lengyel szavakkal kiegésztett héber, a Top Secretben a svédet visszafele játszott angollal imitálják, míg a Team Americában az arab pusztán a Mohamed és dzsihád szavak keverékéből áll. Persze nem csak vígjátékokban fordul elő, hogy halandzsáznak, gondoljunk csak a Szárnyas fejvadász magyar vonatkozású soraira.

Érthetőség mindenek felett

Ha egy filmben a második nyelvnek is fontos szerepe van, a leggyakoribb megoldás, hogy az érthetőség érdekében mindig azok a szereplők beszélnek angolul, akiknek a szemszögéből követjük épp az eseményeket. A második világháborús filmekben gyakran alkalmazzák ezt a módszert: a Halál 50 órájában vagy az Ellenség a kapuknálban legfeljebb a háttérzaj német, amúgy a náciktól kezdve az oroszokon át az amerikaiakig mindenki angolul beszél, kivéve, mikor az ellenségek találkoznak egymással. De hogy hazai példát is említsek: az Egri csillagokban a törökök egymás közt ugyanúgy magyarul beszélnek, mint a magyarok. A két nép közös jeleneteiben általában csak a tolmács szólal meg, természetesen magyarul. Török szó elvétve hallható, a végső csatajelenetnél is a kötelező Allah Akbaron kívül inkább csak artikulálatlanul kiabálnak a janicsárok.

Hiába szerepelnek közös jelenetben különböző nyelvű szereplők, egy kis kreativitással könnyen megoldható, hogy mindannyian angolul kommunikáljanak. Erre kiváló példa az Ítélet Nürnbergben, ahol a német védőügyvéd először anyanyelvén kezdi meg beszédét, amit tolmácsok fordítanak, majd az érthetőség és a drámai hatás kedvéért átvált angolra. Ettől a ponttól kezdve mindig a tolmács-fülhallgató jelzi a néző számára, mikor használják valójában a németet az ügyvédek és a vádlottak.

A nyelvek közti váltást legutóbb a Warcraft oldotta meg hitelesen, és mutatta meg azt is, hogyan hangzik az ork és az emberi nyelv a másik faj számára. A 13. harcosban egész különlegesen illusztrálták, hogy egy száműzött arab herceg miként ért szót a viking harcosokkal. A film elején Antonio Banderas az, aki angolul beszél honfitársaival, az északiak saját nyelvüket használják, ám a 20. perctől már utóbbiak szólalnak meg angolul. A közös utazás során ugyanis Banderas addig figyelte a vikingeket a tábortűz mellett, mígnem az idegen mondatok értelmet nem nyertek számára.

Következetesség megléte és hiánya

Nyelvi következetesség nélkül is lehet maradandó egy alkotás. A Schindler listájában Spielberg úgy lavírozott a német, a lengyel és az angol között, hogy az egyes jelenetek minél nagyobb hatással legyenek a nézőre. A lengyel zsidók egymás közt angolul beszélnek, mégis a gettósítás során lengyelül köszönnek rájuk. A vasútállomáson a fontos információt angolul halljuk, Liam Neeson is hétköznapi kiejtését használja, ám a háttérben már németül szól a tájékoztató. A tábori sorakozónál németül osztják a parancsot a katonák, de a náci tisztet alakító Ralph Fiennes mindig angolul beszél, igaz, vaskos német akcentussal.

Persze felmerül a kérdés, minek ez a sok herce-hurca, mikor vannak alkotók, akik a realista megközelítés hívei, és töbször bizonyították már, hogy így is el lehet érni közönségsikert. Például Mel Gibson, aki több százmillió dollárt hozott a konyhára az angolt teljesen nélkülöző Passióval és Apocalyptóval, vagy Tarantino a Becstelen Brigantykkal. Hasonló kivételek akadnak, azonban a stúdiók csak ritkán mernek több tíz- vagy százmillió dollárt adni egy olyan filmre, amiben többségében nem angolul beszélnek. Döntésüket általában azzal indokolják, hogy a hazai közönség tetemes része – akárcsak Magyarországon – nem ül be feliratos filmre. Így a "szereplők a saját nyelvükön szólalnak meg" helyett marad a "mindenki angolul beszél" változat. Not great, not terrible, ahogy Gyatlov is mondaná.

Ha tetszett a cikk és szereted a filmeket, feltétlen kövesd be Totál Plán nevű filmes YouTube csatornámat!

A 10 legnépszerűbb filmidézet

Az oroszok már a spájzban vannak; Csak egy maradhat; Bunkó vagy, Bugsy; Fussatok, bolondok; Why so serious; This is Sparta néhány filmes szöveg, ami mára szállóigévé vált. A felsorolt idézetek gyakran tűnnek fel a neten mémek és kommentek formájában, valamint baráti beszélgetések során is rendre előkerülnek. A Tanútól kezdve a Bud Spencer filmeken át a Trónok harcáig rengeteg népszerű szöveget össze lehet gyűjteni, ám ebben a top10-es listában nem ezekről lesz szó.

Ugyanis a legnépszerűbbek közé olyan filmidézeteket válogattam be, amelyek már beépültek a filmes köztudatba, azaz a mai napig rendszeresen köszönnek vissza a nagyvásznon és a tévé képernyőjén. A sorrendet saját ízlésem szerint állítottam össze, azonban figyelembe vettem az idézetek popkulturális hatását, valamint azt is, hogy hányszor hallhattuk őket más színész szájából. Utóbbi meghatározásában az IMDB Connections rovatát hívtam segítségül. Bár többségében régebbi filmekről lesz szó, a lista így is spoileres lehet néhányak számára.

scarface.jpg

10. Say hello to my little friend
A teljesen bekokainozott Tony Montana üdvözli ekkép az életére törő fegyvereseket a Sebhelyesarcú fináléjában, mikor saját magán kívül már csak M203 típusú gránátvetőjére számíthat a harcban. A kubai bevándorló felemelkedését és bukását bemutató film legismertebb sora csak a 90-es évek elején került be a mozgóképes köztudatba, ám azóta boldog-boldogtalan szájából elhangzott már az idézet. Sajnos Al Pacino sem kerülhette el a sorsát, és az Adam Sandler nevével fémjelzett Jack és Jill kávéreklámjában dalolta el az emlékezetes mondatot.

9. Forget it Jake, It’s Chinatown
A rangsorolt idézetekben az a közös, hogy általában az eredeti művek ismerete nélkül is értelmezhetőek a nézők számára. Ez alól az egyetlen kivétel a Kínai negyed befejező sora, amit korábbi rendőrtársa mond a magánnyomozó Jake Gittes-nek (Jack Nicholson), aki kénytelen belátni, hogy nincs hatással a körülötte történő eseményekre. Először a filmesek körében vált visszatérő poénná az idézet, ami tökéletes metaforaként írta le a a megváltoztathatatlan hollywoodi gépezetet. Idővel a fogatókönyvírók is előszeretettel csempészték bele a legkülönbözőbb sorozatok aktuális epizódjaiba az ismert mondatot.

8. You can’t handle the truth
Ismét egy Jack Nicholson film, ám ezúttal ő maga felelős az idézetért. Az Egy becsületbeli ügyben a Tom Cruise által alakított fiatal katonai ügyész egy emberölésig fajuló rendszabályozás ügyében szólítja tanúnak Jessep ezredest, akit addig provokál, amíg ki nem derül a teljes igazság. A jelenetet egy teljes napon át vették fel és Nicholson legalább 50-szer mondta fel ugyanolyan beleéléssel szövegét, ami a mai napig visszaköszön többnyire a tévé képernyőjén.

7. We’re gonna need a bigger boat
Brody, Hopper és Quint a nyílt vízen próbálják megölni a fürdőzőket rettegésben tartó fehér cápát, ám hajójuk kevésnek bizonyul a feladathoz. A Cápa ikonikus sora már a forgatás közben szállóigévé vált: ha valami elromlott vagy nem a terveknek megfelelően történt, a stáb garantáltan azt a bizonyos nagyobb hajót emlegette. Ezek után nem véletlen, hogy az elmúlt 3 évtizedben több mint 100 film és sorozat szereplője tett ugyanígy.

6. You're trying to seduce me
A filmtörténet talán legelső MILF-e unalmában el akarja csábítani a teszetosza főiskolás srácot. Ez akár egy pornófilm felütése is lehetne, de valójában csak a Diploma előtt emlékezetes jelenetéről van szó. Mrs Robinson és Ben afférjának kezdete azonnal beleégett az amerikai kollektív tudatba, így nem csoda, hogy immár 50 éve csábítanak ugyanezzel a szöveggel nők és férfiak a filmvásznon. A Simpson családnak hála Dustin Hoffman újra elmondhatta a sorsfordító kijelentést, mikor Bart osztályfőnöke akarta őt közelebbről megismerni.

5. We're not in Kansas anymore
Mondja Dorothy kutyájának, Totónak, miután egy forgószél Óz birodalmába repíti őket. A megdöbbentő felismerés Dorothy mellett minden olyan film és sorozat főhősének szájából elhangzott már, aki valamilyen ismeretlen helyre érkezett. Legutóbb például Ralph idézte meg a 80 éves mondatot a Ralph lezúzza a netet című Disney mesében.

4. Go ahead, make my day
Piszkos Harry már az 1971-es első kalandjában bebizonyította, hogy érdemes odafigyelni arra, amit mond (Do I feel lucky? Well do you, punk?). A karakter leghíresebb szövege azonban a 12 évvel későbbi Igazság útjához köthető, amelyben Harry a kedvenc kávézóját kifosztó fegyvereseket rendezi le a Magnum erejével, hogy végül a legkeményebb fenyegetéssel koronázza meg addigi teljesítményét. Az idézet sikertörténetében meghatározó szerepe volt Ronald Reagan elnöknek, aki egyik, tévében is közvetített beszédét zárta ugyanezekkel a szavakkal. A Make my day nem csak Amerikában vált népszerűvé. Kenyában például Makmende változatként a szlengbe is bekerült, sőt, ezt a nevet kapta az első helyi szuperzsaru is.

3. I’ll be back
Az első Terminátorban Schwarzeneggernek mindössze 17 mondatot kellett megtanulnia, köztük ezt is. Az idézet különlegessége, hogy teljesen egybeforrt Schwarzival, aki összesen 10 filmjében ígérte meg, hogy visszatér, és további 6 szerepében kisebb módosításokkal mondta ki a szavakat. Utóbbiak közül az egyik legnépszerűbb változat az “I’m back” volt. Szinte biztos, hogy a Terminator legújabb részében is hallhatunk tőle egy visszatéreket.

2. I am your father
Az univerzum legnépszerűbb szappanoperájának második felvonásában kiderült, ki is Luke Skywalker igazi apja. A váratlan fordulat megdöbbentette az egész világot, és a négy szó szinte azonnal szállóigévé vált. A 90-es évek elejétől kezdve rendszeresen hallhattuk viszont, hogy én vagyok az apád, többek között az Austin Powersben és a Toy Story 2-ben.

1. You talkin’ to me?
A Taxisofőr szociopata főhőse, Travis Bickle épp tükör előtt nézegeti magát és újonnan vásárolt fegyvereit, mikor felteszi az ikonikus kérdést. Ugyan Robert De Niro improvizált a jelenetben, ám biztosan eszébe jutott a Twilight Zone 1960-as epizódja, amelyben a skizoid főhős ugyanezt kérdezi saját tükörképétől. Az idézet nemzetközi karriert is befutott, valamint De Nirónak is sikerült még egyszer elmondania híres sorait a meglehetősen kínos Rocky és Bakacsinban. A "hozzám beszélsz" népszerűsége ezzel együtt is töretlen: az 1976-os bemutató óta gyakorlatilag minden évben jelent meg olyan film, amelyben elhangzik a híres kérdés.

Futottak még:
Frankly, my dear, I don't give a damn. (Elfújta a szél)
I think this is the beginning of a beautiful friendship. (Casablanca)
I'm walkin' here! (Éjféli cowboy)
Here's Johnny! (Ragyogás)
E.T. phone home. (E.T.)
Run, Forrest, run! (Forrest Gump)
Show me the money! (Jerry Maguire)
I see dead people. (Hatodik érzék)

 Ha tetszett a cikk és szereted a filmeket, feltétlen kövesd be Totál Plán nevű filmes YouTube csatornámat!

Kulisszafotók filmforgatásokról #2

batman1.jpg

Jack Nicholsont sminkelik Jokerré a Batman első részében.

jaws_1.jpg

Steven Spielberg a cápa szájában mókázik.

spiderman.jpg

Pisiszünet a Csodálatos Pókember felvétele közben.

bill.jpg

Kakukktojás: Bill Murray várja, hogy elkezdődjön az Oscar-gála. A nyomtatott fotók az ültetési rendet jelzik, és a gála operatőreinek munkáját segítik.

bttf1.jpg

Hill Valley főtere a Vissza a jövőből.

avatar.jpg

Zoe Salanda motion capture ruhában ordít az Avatar egyik jelenetében.

interstellar.jpg

Christopher Nolan szilárddá dermedt felhőkről irányítja a stábot az Interstellar forgatásán.

bladerunner.jpg

Blade Runner szelfi Sean Younggal és Harrison Forddal.

alien1.jpg

Ridley Scott konzultál az operatőrrel az Alien emlékezetes jelenetének felvétele előtt.

tarant.jpg

A Ponyvaregény éttermi nyitójelenetét felügyeli Tarantino.

starisborn.jpg

Lady Gaga és Bradley Cooper énekli a Shallowt a Csillag születikben.

fearandloathing1.jpg

Johnny Depp kopasz fejét készítik elő a Félelem és reszketés Las Vegasban forgatására. Fodrásza nem más, mint az azonos című regény írója, Hunter S. Thompson, akit amúgy Depp alakít a filmben.

gyaloggalopp1.jpg

A kezetlen-lábatlan fekete lovagot mozgatják a Gyalog-galopp felvételén.

 pearl_harbor.jpg

Michael Bay széttárt karokkal magyaráz a Pearl Harbor forgatásán.

lotr.jpg

Gandalf, Szarumán és Peter Jackson sétálgat Vasudvardon.

+1

tommylee.png

Hihetetlen, de igaz! Tommy Lee Jones is volt fiatal. Sőt, a Harvard focicsapatát erősítette, bár már akkor is inkább 40-nek nézett ki, nem 23-nak.

Ha tetszett a cikk és szereted a filmeket, feltétlen kövesd be Totál Plán nevű filmes YouTube csatornámat!

Ha pedig napi filmes érdekességre vágysz, Instagramon is megtalálsz!

Tarantino és az étel hatalma

Ha megkérnénk egy átlag mozinézőt, hogy jellemezze pár szóval Quentin Tarantino filmjeit, akkor a töménytelen mennyiségű vér és erőszak mellett valószínűleg megemlítené a kiváló zenéket, az idézhető szövegeket, a női lábakat, esetleg az emblematikus kamerabeállításokat. Kétségtelen, ezek nélkül nem létezik igazi Tarantino film. Azonban van egy kevésbé látványos, ám a felsoroltaknál is fontosabb hozzávaló a rendező főztjében, aminek a hiánya garantáltan feltűnne mindenkinek. Ez nem más mint az étel.

A hétköznapi élet egyik fontos színtere az étkezőasztal legyen az akár otthon vagy egy étteremben. Tarantino szerint ez egy olyan rituális hely, ahol a kajálás mellett lehetőség nyílik a másik megismerésére, az eszmecserére és a vitára. Nem véletlen, hogy a rendező saját filmjeiben a klasszikus expozíció helyett előszeretettel ülteti asztalhoz hőseit, hogy egy hétköznapinak tűnő párbeszéd során bontakozzon ki a cselekmény. A Kutyaszorítóban főszereplőit például egy, a történet szempontjából teljesen irreleváns beszélgetés során ismerjük meg. A Madonnáról és a borravalóról szóló elméletek ismertetése közben rajzolódik ki jellemük, egymáshoz való viszonyuk, valamint ekkor vetíti előre azt is a rendező, hogy melyikükből lesz később áruló.

Nem csak a bevezetéskor van fontos szerepe az étkezőasztalnak, lényeges fordulatok is kajálás vagy italozás közben következnek be. A Ponyvaregényben például Jules reggelinél dönti el, hogy változtat addigi életén és végleg felhagy a gengszterkedéssel, míg a Becstelen brigantyk Hicox hadnagya italrendeléssel buktatja le magát és társait az ellenség előtt.

3pohar.jpg3 poharat kérünk! (Németországban nem így mutatják a hármat.)

Bár alapelvárás lenne minden filmnél, mégis fontos kiemelni, hogy Tartantino műveiben az asztalnál nem csak ülnek a szereplők, hanem valóban esznek és isznak is. Hiszen az is sokat elárul egy-egy karakterről, hogy mit és hogyan fogyaszt. Calvin Candy például jóízűen elsütizget, miközben felidézi, szökött rabszolgáját miként tépték szét kutyái, Mr. Blonde pedig lazán szürcsöli a gyorséttermi kólát pár órával azután, hogy ártatlan túszokat gyilkolt meg.

Az ételhez való viszony elvkérdés (Jules soha nem eszik disznóhúst), eszköz a vágyak beteljesítéséhez (Fabienne pitét reggelizik, hogy kerek pocakja legyen), a gondoskodás megnyilvánulása (Bill szendvicset készít kislányának), valamint az egymás iránti rokonszenv kifejezőeszköze (Django és Dr. Schultz közös sütögetése barátságuk kezdetét jelzi). Az étel végzetes kimenetelű események indikátora lehet, mint amikor Butch pirítóskészítés közben lelövi Vincent Vegát. És akár halálos fegyverként is használható, legyen szó Pai Mei vagy John Ruth megmérgezéséről.

Különösen izgalmas, ahogy Tarantinónál az étel a hatalom metaforájaként jelenik meg: a szereplők egymáshoz való viszonyát, alá- és fölérendeltségét mutatja meg. Shossanának tilos megkóstolnia a pitét, amíg a krém rá nem kerül a tetejére, a mandingo harcos emberfeletti küzdelmének egyetlen korsó sör a jutalma, a menyasszony csak akkor ülhet egy asztalnál mesterével, ha képes pálcikával enni.

burger.jpgHmmm. Ez tényleg finom hamburger!

A dominancia legjobban a Ponyvaregény ikonikus jelenetében nyilvánul meg, mikor Jules beleharap szerencsétlen Brett hamburgerébe. Tarantino szerint ahogy Jules belép a szobába, azonnal egyértelművé teszi a fiatal srácok feletti dominanciáját azzal, hogy beleharap egyikük hamburgerébe. Hiszen nincs olyan ember, aki önként ajánlaná fel hamburgerét egy vadidegennek, hogy tessék itt van, kóstolj csak bele. Jules ezzel gyakrolatilag azt üzeni, hogy felesleges a srácoknak bármivel is próbálkozni, ő az alfahím a szobában.

A felsorolt jelenetek alapján jól látható, hogy Tarantino pontosan tisztában van azzal, mekkora hatalma van az ételnek, és ez milyen hatással van a közönségre. A rendező nem titkolt célja, hogy a nézők leküzdhetetlen vágyat érezzenek a filmjeiben látható ételek és italok megkóstolására. És valljuk meg, ez általában sikerül is neki.

Ha tetszett a cikk és szereted a filmeket, feltétlen kövesd be Totál Plán nevű filmes YouTube csatornámat!