Korábbi írásaimban már jeleztem, hogy a magyar filmeket rózsaszín szemüvegen keresztül nézem. Ez, és a Kern András iránti feltétlen rajongás vezethetett ahhoz, hogy a Halálkeringőt a rengeteg ügyetlensége ellenére is nézhető filmnek tartom. Műfaja szerint thriller, erre leginkább a hangulati elemekkel többé-kevésbé sikeresen rá is játszik a film, bár a kameramozgásokkal, és a szaggatott fényképezéssel való játék esetén a kevesebb talán több lett volna.

Alaphelyzet

Spoiler nélkül nemigen lehet a sztori ismertetésébe belemenni, így lássuk a film alapkonfliktusát: halálára készülő dörzsöltrendőr apuci (Kern) meglátogatja régen látott, harmincadik szülinapját nem éppen ideális körülmények között nem éppen ünneplő lányát (Dobó Kata), aki egy sötét titkot rejteget, amit a papa mintha megszimatolna.

Szereplők

Nem véletlenül nevezik kamarafilmnek, a Halálkeringő egésze egy lakásban zajlik, apun és lányán kívül nagyon rövid epizódszerepekben tűnik csak fel a postás, a férj és egy kicsit hosszabb szereplést kap a barát. Kern András a tőle megszokott profizmussal alakítja a lecsúszott zsarut, viszont Dobó Kata a hosszabb megszólalásaival, leginkább a monológokkal nem tudott mit kezdeni, és az, egy iskolai felolvasóverseny szintjén előadott, drámainak szánt megnyilvánulások így igencsak elidegenítően hatottak. Itt kell megjegyezni, hogy a monológok nemcsak ezért nem működnek, és nyilván Dobó Kata is azért szenvedett ennyire látványosan velük, mert nagyon bután, a hétköznapi nyelvhasználattól teljesen elrugaszkodva írták meg azokat. A szóhasználat, a mondatok menete írásban is feltűnően bugyuta lenne, ez élőszóban még sokkal szembeszökőbb. Kern nagy érdeme, hogy ezekből is a lehető legtöbbet hozza ki, az ő szájából a hosszasan elnyújtott buta közhelyek is valamivel életszerűbben hangzanak.

Negatívumok

A bénázásokkal folytatom, hogy pozitív kicsengéssel zárhassak, de ugyanilyen könnyen a földbe is lehetne döngölni a filmet (amint azt a kritikák többsége meg is teszi). Mert mégoly jó is az alapkoncepció, a sok elhibázott nüansz még az amúgy működő dolgokat is lerombolja. Már eddig is sok negatívumra utaltam, Dobó Kata játéka is hagy kívánnivalót maga után (a testével nagyon jól játszik, de a megszólalásai sokszor nagyon hiteltelenek), a hosszabb, kevésbé pörgős dialógusok és főleg a monológok látványosan rosszul vannak megírva, bosszantó a gyakran öncélú kamerakezelés, de a legnagyobb hiba a túl kevéssé kidolgozott sztori. Egyrészt nem kell detektívregényeken szocializálódott rajongónak lenni, hogy a háttérben húzódó bűntényre könnyedén és túl hamar rájöjjünk, másrészt a film lezárása sablonos, erőltetetten nagyszabású próbál lenni, és ezek a túlzások a zárlatot önmaga paródiájába fordítják.

Pozitívumok

Azon kívül, hogy Kernt végre, ki tudja mióta először, drámai filmszerepben is láthatjuk, egy szóban össze lehet foglalni azt, hogy miért élvezhető mégis a film, ez pedig a hangulat. A zene, a képi világ, a smink, a díszlet tényleg remekül hozza a film noir stíluselemeit, és lehetővé teszi, hogy időnként elfelejtkezzünk arról, mennyi sebből is vérzik a koncepció. Nem kérdés, ha valami, akkor a tényleg színvonalas képi világ mentheti meg a Halálkeringőt a süllyesztőtől: hiába zajlik egy lakásban a teljes film, ez egy csöppet sem teszi (azaz inkább nem ez teszi) a cselekményt unalmassá vagy vontatottá, és ezért kifejezetten szomorú, hogy nem tudtak többet kihozni a forgatókönyvből.

Ítélet: 6/10

Érzem én, hogy talán túlságosan is felpontoztam, de még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy érdemes megnézni a filmet, a képi világ és a hangulat megteremtése tényleg működik, és ha nem várunk többet, mint egy rosszabb békategóriás krimitől, akkor nagyot nem is kell csalódnunk.
 

Itt az újabb hatosfogat, lehet bólogatni vagy vitatkozni!

Közellenségek (Public Enemies)

Michael Mann a romantikus gengszterszimbólumról készített érdektelen filmet, amit követően semmivel sem leszünk okosabbak. Ugyan mindenből kapunk egy kis ízelítőt (szerelmi szál, a főszereplő motívációi, a nyomozóval való párharca), de a legjobb pillanatokat is elnyomja a házivideó-jellegű kézikamera, ami talán reálisabban mutatja az eseményeket, de sajnos élvezhetetlen. Ahogy nagyjából a film is. Igen nagy csalódás, 4/10.

Harry Potter és a félvér herceg

Szórakoztató, de semmi emlékezeteset nem nyújtó Potter epizód. Valamivel jobb, mint az ötödik rész, de meg sem közelíti a második-harmadik színvonalát. 6/10

Becstelen brigantyk (Inglourious Basterds)

Once upon a time in the Nazi occupied France. Aki ezek után a hitelességet és a komolyságot kéri számon, gondolkozzon el egy kicsit. A Brigantyk ugyanis az év egyik legjobb filmje, az utóbbi idők legeltaláltabb karakterével, a nyelvzseni Hans Landával. Sokszor izgalmas és feszült, ám még többször humoros második világháborús alkotás Tarantinótól. Szinte tökéletes, 9/10.

Gamer

Számtalan filmből összeollózott alkotás, ami szórakoztatóan indul, de folyamatosan válik egyre rosszabbá, hogy végül az év legnevetségesebb befejezésébe torkolljon. A Sims ötlet tetszett, de az utolsó fél óra annyira pocsék volt, hogy 3/10-nél nem adhatok többet.

2012

Meglepően élvezetes katasztrófafilm, amiben ismét a hétköznapi emberek szemén keresztül látjuk a világvégét. A legnagyobb pirospont az eltalált karakterekért jár (különösen a ruszki csávó), és meglepő módon a rengeteg szereplő sorsát a nézők is megismerhetik. A forgatókönyv persze pár oldalas, és az összeomló épületek is fárasztóvá válnak egy idő után, de összességében tisztességes blockbuster, messze jobb a Knowingnál. 6/10

Zombieland

Jó ötleteket felvonultató, ám igencsak túlértékelt film egy meglepő cameóval és Woody Harrelson jutalomjátékával. 80 percnyi kikapcsolásra alkalmas, újranézésre már nem annyira. 7/10, mert jó hangulatban kapott el a film.

Mindjárt itt az év vége, és ugyan az elmúlt félévben nem koptattam agyon a klaviatúrát, de azért mégiscsak illendőnek tartom, hogy legalább pár szóban megemlékezzek a magyar mozikban idén bemutatott filmekről (illetve néhány DVD megjelenésről is).

Milk

Életrajzi film az első hivatalosan is homoszexuális politikusról, Harvey Milkről. Rémesen középszerű, unalomig ismert fordulatokban bővelkedő Oscar-esélyes film, Sean Penn jó, de egy percig sem kiemelkedő alakításával. Még szerencse, hogy csak ő kapott szobrocskát, a film nem. 5/10

Tesó-tusa (Step Brothers)

Iszonyat vártam Will Ferrell és John C. Reilly újabb közös ökörködését, de sajnos hatalmasat kellett csalódnom. A vicces alapszituációt követően kizárólag fárasztó poénok jönnek, amiken nem nagyon tudtam nevetni. Lehet, ha más hangulatban nézem meg jobban tetszett volna a film, de ezt már soha nem fogjuk megtudni. 3/10

Dolgok állása (State of Play)

Oknyomozó újságírós történet korrupt vállalatokról és tulajdonosaikról. Russell Crowe igazán testhezálló szerepben tündököl, kutatása kellően izgalmas és fordulatos, egyedül a befejezés üt kisebbet, mint kellene. Az idei év talán legkellemesebb meglepetése, erős 8/10.

Képlet (Knowing)

Nicolas Cage ismét egy pocsék filmben, de ez már nem is olyan meglepő. Bődületes marhaságokkal teletűzdelt katasztrófafilm cgi tűzzel, amit lehetetlen nem észrevenni. Az év egyik legrosszabb filmje, a világ legrosszabb apukájával, 2/10.

Másnaposok (Hangover)

A legtúlértékeltebb film, amiről mindenki ódákat zeng, pedig humor terén semmi kiemelkedőt nem teljesít.. Kellemes délutáni filmezésnek tökéletes, de kb. ennyi. 6/10

Brüno

Borat undorítóbb változata, aki minden szempontból súrolja a jóízlés határát. Az emberi hülyeséget kifigurázó részekért (pl. talkshow, gyerekszínész-válogatás) nagy piros, a szükségtelen perverzitásért nagy fekete pont jár a Sasha Baron Cohennek. Szórakoztató film, de messze nem egy Borat. 6/10

 Kristina Norman - Monolith

A linken (sajnos nem beágyazható) negyedórás rövidfilm tekinthető meg - egy észt és orosz szülőkkel rendelkező rendezőnő alkotása, a 2007-es észtországi zavargásról szól (amelynek oka a szovjet háborús emlékmű áthelyezése volt, ennek a jelentős számú orosz kisebbség nem örült túlságosan - a saját blogomon bővebben értekezem a témáról). 

A filmet az is érdekessé teszi, hogy nem szokványos dokumentumfilm, sok fikciós elem van benne, rengeteg utalás a  Űrodüsszeia 2001-re, nagyon kreatív az egész, érdemes belepillantani.

Kötelező országprezentációra sikerült összedobnom az alábbi kis videót, amit két részletben tudtam csak feltölteni az indára. Van pár elírás benne meg belső poén, de azért így is érthető a dolog. A tovább után megtekinthető mindkettő!