Word dokumentumban eddig is írtam, hogy hány filmet láttam adott évben, gondoltam tehát, hogy veletek is megosztom ezt a listát. Az újonnan és az újra látott filmek (az értékelésükkel együtt) egyaránt szerepelni fognak a felsorolásban. Ha van a filmről kritika, a címre kattintva el lehet olvasni azt. Az ötletet amúgy aeon flux-tól loptam, akit pedig a geekz ihletett meg.

A Ragadozó 2 óta mindenki a szerette volna a két lényt egy filmben látni. Az álom három éve teljesült az AvP 1-ben. A rajongók legszívesebben okádtak volna (vagy tényleg okádtak is) a filmtől, hogy szentségtörés, meg az univerzum lerombolása, stb. Én is láttam az összes Alien és Predator filmet, kifejezetten tetszettek is, ennek ellenére nem tartottam az AvP1-et a nagy elődök megcsúfolásának. Persze, a sztori szar volt, a színészi játék sem volt túl jó, de végre láthattuk egymással csatázni a két szörnyet, ami azért, valljuk be, elég hatásos volt. Minimális elvárásokkal tehát teljesen élvezhető volt az első film, szóval a folytatásra is hasonló elvárásokkal ültem be.

A történet ott folytatódik, hogy az űrhajó felszáll az első részből ismert Predatorral, akibe ugye belepetéztek, ennek ellenére az anya Alien lekaszabolta (ez azért hatalmas hiba, főleg az Alien 3 függvényében). A kis Predalien gyorsan kikel, aztán 3 perc múlva kurva nagy lesz, és elkezd zabálni, emiatt az űrhajó visszazuhan a Földre, mégpedig egy 5-6 ezer fős amerikai kisváros mellé. Egy ultraerős Predator azonban megtudja ezt, és egyedül gyorsan a helyszínre utazik, hogy eltűntesse az űrhajó és az Alienek nyomát. Az Alienek persze bejutnak a városba, a Predator meg megy utánuk, és elkezdődik a mészárlás.

A sztori tehát most is elég gyenge, de még ez a legkisebb baj, hiszen az Aliens vs. Predator 2. kétségtelenül szar film. Az előzetes elvárások csak azt határozzák meg, hogy a kurva szar és a szimplán rossz közötti skálán hol helyezkedik el. Az elvárásaim tényleg alacsonyak voltak, de a trailer alapján azért azt elvártam volna, hogy egy rahedli ember halálát mutassák, a két szörny kíméletlen csatája mellett. Nem hittem volna, de az előzetesben bemutatott halálokon kívül nem látunk sokkal többet a filmben, az Alien és a Predator harca pedig végig annyira sötét, hogy igazából semmit sem lehet kivenni belőle. Az AvP2-nek csak ezt a két egyszerű dolgot kellett volna maradéktalanul teljesítenie, de sajnos ez nem sikerült, ami azért eléggé elszomorító. Mert ha a rendező Strause testvérek ezt jól megoldják, akkor a néző simán túltehette volna magát a rettenetes történeten, a petéző pókszerű izék borzalmas CGI megjelenítésén, az emberi szereplők kötelező bemutatásán, a fél óra alatt teljesen kifejlődő Alieneken, meg hasonló, idegesítő dolgokon. De hát ennyi sem sikerült.

Ha teljesen B filmként állunk hozzá az AvP2-höz, akkor pozitívumként elmondható, hogy az első 5 perc, amíg a vadászó apuka és kisfia rátalálnak a lezuhant űrhajóra, jó volt, ahogy a film második felében elhangzó pár poén is. Egyébként onnantól kezdve, hogy a csapat összejön a fegyverboltban, sokkal jobb lett a film, még pár meglepő halált is láthatunk. A hétköznapi emberek bemutatása azonban rettenetes volt, a színészi játék nulla, a romantikus szál pedig teljesen érthetetlen. Szerintem a helyszínek is rosszak voltak, a készítők nem tudták eldönteni, hogy akkor most legyen az erdő, mint anno a Predator 1-ben, vagy inkább az Aliens-re hajazó kórház. A helyszínek mellett a hangzás is rossz volt: a robbanások annyira hangosak volta, hogy rezonált az egész terem, ehhez képest a párbeszédek meg nagyon halkak voltak. Mondjuk lehet, hogy csak a mozi hangrendszerét állították be szarul. Amúgy a film szinkronos volt, ami a Halál a Ragadozó ellen 2. bemondásán kívül egyáltalán nem volt zavaró.

Tényleg próbáltam szeretni az AvP2-t, azonban 4/10-nél többet egyszerűen nem tudok adni. Annyi mindent csesztek el, pedig tök jó lehetett volna. Az AvP2 egyetlen erénye, hogy megtekintése után felértékelődik az AvP1, ahol még volt némi izgalom, látványos akció, hangulatos helyszín, Bishop és Spud személyében pedig ismerős színész.

Volt szerencsém ma látni a Casting minden című magyarfilmet. Én szeretem a magyar filmeket. Legalábbis szeretni akarom, de nehéz, nagyon nehéz... Manapság sikk kritizálni a magyar közönségfilmeket, sajnálom, hogy én is ezt fogom tenni most. Általában tényleg igyekszem toleráns lenni, pl. a Csudafilmet is minimum vállalható munkának tartom, a friss Kalandorok pedig már-már a régi idők színvonalát idézi, de most minden pozitív előítéletem elégtelen volt.

A sztorit igen röviden össze lehet foglalni: megasztár félig a színfalak mögülről, fő hangsúllyal Oláh Ibolyán, akinek énektanár kell (Kern), meg önbizalom.

Nem tudom, mi lett volna, ha hagyják Kernnek, hogy maga kivitelezze az ötletét (a terveit túl öregesnek találták, így jöhetett a képbe az überfiatalos Tímár Péter), de ez így egy Csináljuk a fesztivált-ba oltott szánalmas erőlködés lett, hogy minél több friss "sztárt" (csoda, hogy Korda György nem szerepel...) és fiatalos poént, utalást nyomorgassanak az amúgy lassan csordogáló, kedves történetbe (ami nyilván Kerntől származik). Ennek az lett az eredménye, hogy Kern András enerváltan, már-már azt mondanám, néhol kifejezetten rosszul játssza az amúgy hozzá passzoló szerepet (nem akarok bálványt döntögetni, Kern amúgy is az egyik kedvenc színészem - hajlok arra, hogy ez nem elsősorban az ő hibája). Oláh Ibolya nem rossz ahhoz képest, hogy nem színész, számomra a mélypont Puskás "Peti", aki színésznek itt kevés volt, emellett én a hangjáért sem voltam oda (nemigen tudom megindokolni, nem volt hamis, még jellegtelennek sem mondható, de amikor az LGT Szeress nagyon-ját nyávogta, komoly késztetést éreztem a terem elhagyására). Emellett nem tudom, hogy ez a Szente Vajk színész vagy énekes, de hogy semmi hangja nincs, az fix... Oroszlán Szonjáról elég annyi, hogy ugyanazt és ugyanúgy játssza, mint bármely más közönségfilmben, ahol láthattuk, szegény nem tudom, hogy fog kikászálódni ebből a skatulyából...

Színészi teljesítmény tekintetében ketten emelhetők ki pozitív előjellel: jó volt Szacsvay Lászlót látni, főleg hogy nyúlfarknyi szerepeit a lehető legjobban oldotta meg, a valamelyest ülő poénok kisebbik fele tőle származik, a nagyobbik pedig Reviczky Gábortól, aki összvissz max. öt percnyi szerepével egyszerűen mindenkit lemosott a színről. Persze hálás volt a szerep - az egyik énekes apját alakította, aki politikus (Lovasnak hívták - micsoda rejtett utalás, muhaha), és mindent megtesz lánya sikeréért - de ez nem kisebbíti érdemeit, kimagaslott a filmből. Még egy örömteli vonás megjegyezhető: elég kevés az arcunkba nyomott reklám (bár azért az gáz, mikor az összes szereplő egymás után elmondja, hogy mennyire kurvajó az a póluspalasz hotel).

Zene

Ben Afflecket igazából soha nem tudtam hova tenni: egyrészt ott voltak a Kevin Smith filmek, amikben mindig jól játszott, meg persze a Good Will Hunting, aminek a forgatókönyvéért Matt Damonnal közösen Oscart kapott. Ugyanakkor az Armageddon, a Pearl Harbor, és egy csomó romantikus film nyálas szépfiújának a szerepét is eljátszotta, kifejezetten tehetségetelenül, plussz ott volt még a JLo-s történet is. (A mindenképpen érdekes szerepvállalását Matt Damon foglalja össze a legtalállóbban a Jay és Néma Bob visszavág egy jelenetében.) Első rendezésétől tehát nem alaptalanul félt a nagyközönség, így utólag azonban alaptalan volt a feltételezés, miszerint úgy is szar lesz, amit csinál, hiszen a Hideg nyomon egy kitűnő film lett.

A történet röviden annyi, hogy Boston egy szegényebb negyedében eltűnik egy kislány, név szerint Amanda McCready (őrá utal az angol cím is). A sajtó hatalmas figyelmet szentel az ügynek, a család is nagyon meg akarja találni a kislányt, ezért bérelnek fel külön két magánnyomozót, Patrick Kenzeit (Casey Affleck) és Angie Gennarót (Michelle Monaghan), akik mellesleg a magánéletben is egy párost alkotnak. A rendőrfőnök (Morgan Freeman) is különösen szívén viseli a kislány elrablását, ezért a magánnyomozókkal kiegészülve két detektívet (Ed Harris, John Aston) is az ügy mellé rendel. Persze szükség is van erre, mert a megoldás nem annyira egyszerű, mint aminek először látszik.

A Hideg nyomon Dennis Lehane regényének az adaptációja, akinek a Titokzatós folyót is köszönhetjük. A Titokzatos folyóhoz hasonlóan ez a műve is egy elsősorban fehérek által lakott szegénynegyedben játszódik, ahol a családi problémák hátterében a pénzhiány mellett a drog és az alkoholizmus áll. Affleck nagyon eltalálta a helyszínt, hihető karakterekkel töltötte meg azt. Nem hiába mutatja több ízben a lepukkant utcákat és a meggyötört arcokat aláfestés gyanánt Casey narrációjához. Affleck amúgy már bemutatta, hogy ért az ilyen környezethez, hiszen a Good Will Hunting is Boston hasonló negyedében játszódik. A történet elég erős, komoly kérdéseket vet fel, a krimi szál mellett pedig az egyéni történetek is előkerülnek. A Titokzatos folyóban is az volt az igazán jó, hogy a Kevin Bacon alakította detektív azon a környéken nyomoz, ahol felnőtt, így (bár már nem tartozik oda teljesen) ismer mindenkit. Patrick Kenzei is hasonló karakter, ő is a környéken él, a becenevükön ismeri a helyi arcokat, bár egy kicsit már kilóg közülük.

Mindenképpen dicséretes, hogy Ben Affleck maga helyett öccsére osztotta a főszerepet, szerencsére Casey szinte végig hiteles tud maradni. A színészek közül még a kislány anyját alakító Amy Ryant lehet kiemelni, aki nagyon meggyőzően játsza szerepét. Ed Harris és Morgan Freeman a rend őreiként szintén jók, de ez szerintem tőlük el is várható. Egyedül Michelle Monaghan válik észrevétlenné, egyetlen nagyobb jelenete sincs a film alatt, pedig legalább egy órát szerepel. Ez azért mindenképpen hiba Afflecktől, hiszen ha már ennyi ideig látható a vásznon Angie Gennaro karaktere (akinek a történet szempontjából gyakorlatilag semmi szerepe nincsen), legalább egy-két jelenetet erejéig nagyobb hangsúlyt is kaphatott volna. Ez John Astonra, a másik detektívre is igaz.

Amúgy nem volt különösebb gond a színészvezetésben, Affleck összességében jól oldotta meg a feladatot. Azért pár jelenetben érződik, hogy nem profi rendező: a film közepénél a fordulópontot nem tudja jól átvezetni, ismét az utcát és az embereket mutatja, Kenzei alámondásával, ami a film elejéhez és végéhez illik, ide azonban nem. Emellett néhol hihetetlenné válik, hogy a cingár Kenzei mindenkit ismer, és bármelyik nehézfiút le tudja nyomni. De igazából ez a legkevesebb.

Mindent egybevetve a Hideg nyomon alulmarad a Titokzatos folyóval szemben, de dicséretére legyen mondva, csak egy kicsivel. Egy 8/10 mindenképpen kijár neki. Remélhetőleg Afflecket láthatjuk még egy hasonlóan színvonalas film rendezői székében.