Szeptember 13-án, csütörtökön újra műsorra tűzik a magyar mozik a Macskafogó digitálisan felújított 4K változatát. Az 1986-os év legnézettebb magyar filmjéről beszélünk, amely címet októberi premierjének köszönhetően csupán 3 hónap alatt érte el. A Pannónia Stúdió első egész estés rajzfilmje abszolút közönségsiker lett, szövegeit azóta is rendszeresen idézik fiatalok és idősebbek egyaránt.

Mai fejjel kissé meglepő, hogy a korabeli kritikusok mennyire lehúzták a Macskafogót. A Filmvilág kritikusa például az alkotók szemére vetette, hogy a filmből hiányzik az eredetiség, kifigurázás helyett csak másolják a korabeli sikerfilmek stílusát, és különben is, alig lehet megkülönböztetni az egereket és a macskákat egymástól (WTF?). Különösen vicces, hogy a közönségfilm kifejezés a 80-as években egyfajta szitokszó volt, amivel olyan alkotásokat bélyegeztek meg, mint a "világsikeres Csillagok háborúja, a 07-es ügynök különböző mulatságos kalandjai, vagy Superman attrakciói".  A Macskafogó pont a blockbusterekkre jellemző pörgős, látványos és humoros stílusával lopta be magát a közönség szívébe, ami nagyon is értékelte a sci-fi, a krimi, a kém- és maffiafilmek szórakoztató egyvelegét.

Engem gyerekként a változatos helyszíneken kívül egyértelműen az akciók fogtak meg, épp ezért először nehezen is hittem el, hogy magyarok készítették a Macskafogót, mivel akkoriban a Mézga család, Frakk és Pompom látványvilágához és sodró lendületéhez voltam hozzászokva. Az újrabemutatás apropóján eljátszottam a gondolattal, hogy manapság vajon milyen előzetessel reklámoznák a Macskafogót. A modern akciófilm-trailerek stílusát alapul véve elsötétülő képek, gyors vágás, pörgős akciók és természetesen az elmaradhatatlan Braaam zene jellemznék az előzetest. Ha rajtam múlna, a végeredmény valahogy így nézne ki:

Gyakran éri az a kritika a Hollywoodot, hogy híján van az eredeti ötleteknek, és a kockázatmentes haszonszerzés érdekében inkább adaptációkat és folytatásokat ont ki magából. Egy júniusi cikk szerint az amerikai filmesek jelenleg több mint 130 folytatáson és előzményfilmen dolgoznak, amelyek jelentős része épp gyártás alatt áll, vagy már el is készült.

Persze a prequelek és második-harmadik-vagy akár nyolcadik epizódok általában jól bejáratott filmes brandek és univerzumok részei, azonban akad köztük néhány 80-as, 90-es évekbeli kasszasiker folytatása is. Hiszen a nosztalgiahullámot meg kell lovagolni, és az emberek biztosan nagyon  kíváncsiak mi történt egykori kedvencükkel 20 vagy 30 évvel később. Valami ilyesmi játszódhat le a producerek fejében, amikor rábólintanak a Top Gun 2-re, vagy az Ikrek folytatására Hármasikrek címmel.

Az ehhez hasonló hírek miatt döntöttem úgy, hogy összeszedem a 10 legfeleslegesebb folytatást és előzményfilmet, ami az elmúlt 15 évben napvilágot látott.

Fontos leszögezni, hogy a listára nem került fel egyetlen olyan film se, amit csak videón vagy dvd-n mutattak be, illetve amikben a főbb szereplők nem tértek vissza. Így például méltán maradt le a Maszk 2 – A maszk fia című remekmű, vagy bármelyik Amerikai pite spinoff Stifler öccsével. A filmeket nem minőségük szerint rangsoroltam, hiszen akad köztük 1-2 szórakoztató darab, hanem kizárólag azt néztem, mennyire volt értelme pénzt és energiát beleölni az elkészítésükbe.
Vigyázat, nemcsak spoileres, hanem rendkívül szubjektív felsorolás következik!

10. A dolog (2011-es változat)

Kezdjünk a listát rögtön egy prequellel, egészen pontosan az 1982-es Dolog azonos című előzményfilmjével. John Carpenter remekművének elején két zaklatott norvég sarkkutató egy helikopterről lövöldözve próbál megölni egy kutyát. Nem sokkal később a kutatók életüket vesztik, a kutyáról pedig kiderül, hogy valójában egy idegen lény, ami tökéletesen le tudja másolni áldozata külsejét. A 2011-es változat a norvég sarkkutatók történetét meséli el, ahogy rátalálnak az Antarktisz jegébe fagyott űrhajóra és földön kívüli utasára, ami szépen lemészárolja őket. A film szerintem teljesen vállalható, azonban semmi, de semmi érdemi információval nem egészíti ki az eredetit, amiben egyszer már végignézhettük a videófelvételt az űrhajót megtalálásáról, láthattuk a hullákat a lerombolt bázison, és a végkifejlettel is tisztában lehettünk a már említett nyitójelenetnek hála.

9. Másnaposok 2-3.

Ez a helyezés az elmúlt 10 év összes olyan vígjátékának szól, aminek az első része nem várt siker lett, ezért gyorsan ledaráltak egy unalmas és ötlettelen folytatást. Ilyen volt például a Förtelmes főnökök vagy a Rossz szomszédság második része, de a felesleges jelző igazi mintapéldája a Másnaposok két folytatása. A két epizód remekül mutatja meg, mit is jelent a 22-es csapdája egy egyszeri vígjáték esetében. A második rész egy az egyben másolta az első cselekményét: ezúttal is legénybúcsúra mennek a srácok, és ezúttal is próbálják másnaposan kideríteni, mi történt velük előző este. A harmadik epizód szakít a hagyományokkal, és a másnapos farkasfalka helyett csak poénmentes erőlködést láthatunk a vásznon, bizonyítva ezzel, hogy sem a járt út, sem pedig a járatlan nem válik be egy Másnaposok kaliberű vígjátéknál.

8. A függetlenség napja – Feltámadás

A 90-es évek egyik legszórakoztatóbb blockbustere sem kerülhette el a folytatást, bár az első rész lezárása nem igazán indokolta ezt. Az eredeti szereplőgárdának Will Smith elvesztésén túl a Földre visszatérő földönkívüliekkel is meg kell bírkóznia, amiben nincs sok köszönet: a Feltámadás nem csak az első rész cselekményét újrázza, hanem annak ikonikus jeleneteit is egy az egyben koppintja. A végeredmény egy könnyen felejthető katyvasz lett, ami képtelen felnőni az elődhöz.

7. Zoolander 2.

A modellvilágot és annak meghatározó szereplőit kifigurázó, a cameozást a csúcsra járató 2001-es Zoolander folytatására 15 évet kellett várni. A színész-főszereplő Ben Stiller megpróbálta az egyszer már bevált receptet alkalmazni, ám nem volt olyan eredeti történet a tarsolyában, ami indokolta volna a folytatást. És hiába az elmúlt évek egyik legnagyszerűbb marketingkampánya, a Zoolander 2 nem tudotta fárasztó és öncélú poénkodásnál többet felmutatni.

6. Tőzsdecápák – A pénz nem alszik

Gordon Gekko, a 80-as évek Wall Streeti farkasa 2010-ben, egy meglehetősen emlékezetes belépővel tért vissza a vászonra. A Tőzsdecápák második felvonása ismét a kapzsiság körül forog, amit még családi dráma is tetéz. A folytatással nem is a meglehetősen unalmas történet a legnagyobb probléma, hanem az, hogy az egykor nagyszerű Oliver Stone kizárólag azért porolta le egyik legjobb filmjét, hogy az ingatlanpiac összeomlásáról és az azt követő pénzügyi válságról elmondhassa demagóg véleményét.

5. Alien Covenant

Ridley Scott a Prometheus-szal újabb fejezetet nyitott az Alien univerzumban. Ezt követte a tavalyi Covenant, ami egyszerre akar folytatás és előzmény lenni, miközben a 79-es Alien sztoriját másolja, valamint rombolja le az összes szabályszerűségét az univerzumnak. A címe alapján tehát előzményfilm, annak viszont teljesen értelmetlen, hiszen az Alien filmek varázsát pont az adta, hogy nem tudtuk, honnan is származnak az idegenek. Folytatásnak is nehezen tekinthető, mivel a Prometheus hősnőjét, Elizabeth Shawt azonnal kiírják a történetből, egyedül a furulyázó David jelenti a kapcsot a két film között. Így az Alien Covenent nem több egy mítoszromboló hibridnél az ismeretlen bolygóra szkafander nélkül lépő űrhajósaival a főszerepben.

4. Terminátor 3-4-5.

A Terminátor 2 nem csak minden idők egyik legnagyszerűbb akciófilmje, hanem filmtörténet talán legjobb folytatása is egyben. A Skynet idő előtti megsemmisítésével lezártnak tekinthettük a történetet, ám 2003-ban mégis elkészült a folytatás az akkor 55 éves Schwarzeneggerrel a főszerepben. Bár a Gépek lázadása véleményem szerint vállalható film lett, létét a pénzszerzésen kívül nem sok minden indokolta. A Terminátor - Megváltás próbált új színt vinni a franchise-ba inkább kevesebb sikerrel. A sorozatot végül a Genezis döngölte a földbe kritikai és anyagi értelemben egyaránt. Nem csoda, hogy az épp készülő 6. rész zárójelbe teszi az elmúlt 3 epizódot, hogy remélhetőleg méltó lezárást adjon a Terminátor trilógiának.

3. Macskafogó 2 – A Sátán macskája

Ha felesleges folytatásról van szó, nekünk, magyaroknak sem kell a szomszédba mennünk. 10 évvel ezelőtt két klasszikus magyar rajzfilm is megkapta a maga második részét. Mivel a Kis Vuk még arra sem érdemes, hogy filmként kezeljük, a lista harmadik helyére a Macskafogó 2 került. Bár bizakodásra adott okot, hogy az eredeti alkotók dolgoztak gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilmjének a folytatásán, a végeredmény mégis csalódáskeltő lett. Ugyan a nosztalgia és a gyönyörű animáció miatt nehéz utálni a Sátán macskáját, a gyenge forgatókönyvet és a történetbe csakazértis beleerőltetett visszatérő karaktereket látva nem teljesen érthető, hogy miért is volt szükség erre a folytatásra.

2. Solo - egy Star Wars történet

Ha létezik olyan történet, amire még talán a legelvakultabb rajongók sem voltak igazán kíváncsiak, az Han Solo háttérsztorija. Én imádtam, ahogy a klasszikus trilógiában elejtett félmondatokon alapuló misztikum körbelengte a galaxis legjobb pilótáját. És bár gyerekként sokszor elgondolkoztam rajta, hogy milyen lehetett a Kessel-futam, vagy hogyan is került az Ezeréves Sólyom Hanhoz, soha egyetlen pillanatig sem vágytam arra, hogy filmen lássam viszont ezeket a történeteket. Már akkor éreztem, hogy Han karakteréhez csak hozzáad a ködösítés. Mindenesetre a Solo film a sokat fikázott címszereplővel együtt is nézhető, bár szívfacsaró látni, hogy a legendás sztorik mennyire kiábrándítóan mutatnak a vásznon.

1. T2 Trainspotting

Amikor először meghallottam, hogy 18 éves énem kedvenc filmjét folytatják, egyből az jutott eszembe, hogy erre most komolyan mi szükség van? Tudom, hogy Pornó címmel a kultregényt is folytatta Irvine Welsh, mégis egyáltalán nem éreztem fontosnak, hogy a filmvásznon is megmutassák, mi a helyzet Rentonnal, Spuddal vagy Baggbie-vel 20 évvel később. Ahogy a T2-ben Sick boy is kifejti, Renton csak a nosztalgia miatt tér vissza szülővárosába, hogy a saját fiatalságában turistáskodjon. Ez igaz a folytatásra is: az első film ikonikus jelenetei és monológjai jelennek meg újra és újra, néha teljesen indokolatlanul. Amúgy összességében a film rendben van, ezúttal is fontos kérdéseket jár körbe Danny Boyle rendező, ám hogy ehhez miért kellett a Trainspotting szereplőit előrángatni, még mindig rejtély számomra.

Idén töltötte be a 78. életévét Tom és Jerry. A legendás páros 1940-ben debütált a Puss Gets the Boot című 9 perces rajzfilmben, akkor még Jasper és Jinx néven. Az eredeti alkotók, William Hanna és Joseph Barbera felügyelete alatt 1958-ig összesen 114 epizód készült el.

Pillanatkép a Cápa 159 napig tartó forgatásából. A fehér cápa modellje, amely több mint 1 tonnát nyomott, nem bírta az Atlanti-óceánt: a mozgásért felelős mechanika folyamatosan bedöglött, ezért Spielberg csak pillanatokra mutatta a félelmetes ragadozót. A cápa első egész alakos megjelenésére a film 81. percéig kellett várni.

Pelé lógatja a lábát az MTK stadion gyepén a Menekülés a győzelembe forgatási szünetében. A Sylvester Stallone, Michael Cain és a brazil labdarúgó nevével fémjelzett filmet Magyarországon forgatták 1980-ban. A második világháborús hadifoglyok és a német katonák focimeccsének felvételén több mint 5 ezer, többségében huszonéves statiszta vett részt. Az alkalmi melóért a szervezők már reggel, a stadionba való belépéskor fizettek. Ezt a balgaságot használta ki több száz (ha nem ezer) fiatal, akik a nap folyamán többször lemásztak a tribünről, hogy az újabb belépéskor megint felmarkolják a napidíjukat. Miután megunták a ki-be járkálást, és Pelé ollózó góljának az 50. felvételét, többségük egyszerűen lelépett.

Gyerekek lovagolnak CGI nélküli dínókon a Jurassic Worldben.

E.T. halloween-jelmezben. Vagyis hát Allen Daviau operatőr és kamerája, ahogy a szellemnek öltözött E.T. szemszögéből készít felvételt.

Eric Stoltz Marty McFly-ként a Vissza a jövőbe című klasszikusban. A szerepet eredetileg Michael J. Foxnak szánták, aki más elfoglaltsága miatt nem tudta elfogadni az ajánlatot. Így a stáb a második kiszemelt Eric Stoltz-cal kezdte meg a munkát. Pár héttel a forgatás után Robert Zemeckis rendező számára egyértelművé vált, hogy Stoltz nem alkalmas a szerepre, ezért elintézte, hogy Fox alakítsa Marty McFly-t. Azonban a teljes újraforgatás ellenére sem tudták véglegesen eltüntetni Stoltz-ot a filmből, akinek pár képkocka erejéig látszik elmosódott arca, mikor épp behúz egyet Biffnek.

Ben Burtt alapanyagot gyűjt Chewbacca hangjához. A Star Wars és Indiana Jones filmeken túl a kiváló hangmérnök nevéhez fűződik a filmtörténet leghíresebb sikolya, azaz a Wilhelm Scream felfedezése és meghonosítása is. Az ikonikus hangeffektet 1951 óta több mint 400 filmben, sorozatban és videójátékban használták.

Colossus a Deadpool 1-ben CGI után és előtt. Érdekes, hogy a háttér is mennyire más lett a filmben.

A Diploma előtt egyik legismertebb jelenete, mikor Mrs. Robinson el akarja csábítani Bent (Dustin Hoffman alakításában). Érdekesség, hogy a mára ikonikussá vált láb közötti beállítást Mike Nichols rendező a 5 Against The House című filmből kölcsönözte, amelyben Kim Novak lábát csodálhattuk meg.

Jack Nicholson és színésztársai szórakoznak a Száll a kakukk fészkére forgatási szüneteiben. A filmet egy működő elmegyógyintézetben vették fel, a statiszták között több valódi beteg is volt, a napi forgatást követően pedig a színészek ugyanabban a ruhában maradtak, hogy végül a kórtermi ágyakban hajtsák álomra a fejüket.

Több mint 4 milliárd rajongójával messze a labdarúgás a legnépszerűbb sport a világon. Nagyjából ennyien néztek bele a négy évvel ezelőtti vébé meccseibe, közülük pedig mintegy 700 millióan szurkolták végig a német-argentín döntőt. Az irdatlan létszámú követőbázis ellenére meglepően kevés játékfilm készült a témában, legalábbis olyan, ami nagyobb közönségsikert ért volna el. Pedig látványban és hangulatban, ahogy az alábbi videó is mutatja, kifejezetten jól mutat a foci a vásznon.

Úgy tűnik tehát, a játék iránti szeretet kizárólag a sportpályáig és a tévéközvetítésig terjed. Persze a közönségfilmek hiánya elsősorban az amerikai piac érdektelenségével magyarázható, hiszen nekik ott van az NFL és a baseball is. Nem csoda, hogy mindkét sport az európai focinál jóval gyakrabban jelenik meg a filmvásznon. A soccer nekik túl "nőies sport", és valóban, ha az amerikai focis filmeket vesszük alapul, akkor legtöbbször nem az erős amerikai férfiak, hanem gyerekek rúgják a bőrt, miközben a főszereplő férfi edzi a csapatot. Mint például Rodney Dangerfield a Katicák, avagy hajrá csajokban, Will Ferrell a Papák a partvonalonban, vagy Gerald Buttler a Kispályás szerelemben.

Az amerikaiak csak akkor foglalkoznak a labdarúgással, ha a film valójában a hazafiasságról szól (Menekülés a győzelembe, A foci hőskora), vagy egy egyszerű ember sikertörténetéről (Pelé életrajzi filmje és a Gól trilógia).

A labdarúgás Latin-Amerika mellett Európában a legnépszerűbb, így érthető, hogy a két földrész minden országának megvannak a saját focis filmjei. Nekünk, magyaroknak például ott van a Csodacsatár, a Két félidő a pokolban, a Régi idők focija, a 6:3, vagy újabban a Brazilok. Azonban ezek közül csak egy-egy alkotás válik ismertté világszerte: ilyen a német A berni csoda, a francia Csodacsapat, vagy a mexikói Passzolj, tesó. A nemzetközi porondon üde színfolt még a teljesen elmebeteg hongkongi Shaolin Soccer.

Az Egyesült Államokban tehát nincs kereslet a focis filmekre. Nem úgy Nagy-Britanniában, ahol pár évente bemutatnak egy-egy emlékezetesebb alkotást. A futballról szóló angol filmekben az a jó, hogy változatosan nyúlnak a sport egy-egy aspektusához. Ha csak az elmúlt 20 évet veszem, készült már film elvakult rajongókról (Fever Pitch Nick Hornby könyve alapján), huligánokról (Huligánok és Futball faktor), női focicsapatról (Csavard be, mint Beckham), rabokról (Gépállat SC) és természetesen igaz történetekről is (United, Az átkozott Leeds United). 

Bár elég sok filmet felsoroltam, mégis személy szerint egyáltalán nem érzem, hogy a labdarúgás különösebben érdekes téma lenne a játékfilmeseknek. Nem úgy a dokufilmesek számára, akik előszeretettel dolgozzák fel az focis sztorikat, legyen szó akár egyetlen labdarúgóról (Puskás Hungary, Zidane - egy XXI. századi portré, vagy a Kusturica-féle Maradona film, de még Zlatan és Cristiano Ronaldo is megkapta a saját dokumentumfilmjét), illetve igaz történetről (Kicking It, The Game of Their Lifes, The Two Escobars, The Class of '92).

Az elmúlt 10 év finoman fogalmazva sem nevezhető a mainstream vígjáték aranykorának. A Judd Apatow nevével fémjelzett rögtönzésre építő komédiák és állandó szereplőik (Seth Rogen, Danny McBride, Jonah Hill, Paul Rudd, James Franco) 15 éve még igazi vérfrissítésnek számítottak, azonban mára önismétlővé és unalmasssá váltak. A nevetésre kihezett amerikai közönség ugyan felkap egy-egy eredetibb ötletre épülő vígjátékot (pl. Másnaposok, Förtelmes főnökök) – amik általában 1-2 éven belül megkapják a maguk rémes folytatását – ám a minőségi humort jó ideje az animációs filmekben kell keresni.

Merthogy az ötletes beállítások és a kreatív vágás mára abszolút hiánycikk lett a műfajon belül. Pedig már a némafilmekben is gyakran csak akkor ült egy poén, ha a kamera megfelelő szögből mutatta a történéseket. Épp ezért nagy öröm, ha végre kijön egy olyan film, amely nemcsak összeszedett történetet és szórakoztató karaktereket mutat fel, hanem a mozgókép adta lehetőségeket kihasználva vizuálisan is hozzáad az élményhez.

Max és Annie (Jason Bateman, Rachel McAdams) élete a versengés körül forog: legyen szó társas- vagy videójátékról, bármilyen kvízről, ők mindig nyerni akarnak. Függőségüknek hódolva minden péntek este áthívják barátaikat magukhoz egy kis esti társasozásra (innen a Game Night cím), amit általában meg is nyernek. Egyik alkalommal Max mindenben sikeres bátyja is csatlakozik a csapathoz, aki különleges játékra invitálja a többieket: a társaság egyik tagját el fogják rabolni, a többieknek pedig különböző fejtörők megoldásával kell az illetőt megtalálniuk. A leggyorsabb páros a dicsőség mellett egy 76-os tűzpiros Corvette-tel is gazdagabb lesz. Az emberrablás persze nem egészen úgy alakul, ahogy azt eltervezték, valamint Max bátyjáról is kiderül egy s más. 

Vitathatatlan, hogy az Éjszakai játék különlegességét a meglepően összetett történet adja: a cselekmény fordulatos, a szereplők szervesen illeszkednek történésekbe, a karakterek együtt és külön-külön is jól működnek. Nincs semmiféle erőltetett helyzetkomikum vagy túljátszott improvizáció, ellenben jól elhelyezett popkulturális utalásokban (Játsz/ma, Ponyvaregény) bővelkedik a film. Még jellemfejlődés és mondanivaló is felfedezhető, ami tényleg luxusszámba megy egy mai vígjátéknál. Ezt fejeli meg a kreatív vágás és kamerahasználat. 

Azért ne számítsunk túl sok eredetiségre, de az Edgar Wright-féle gyors vágások például kifejezetten jól állnak a filmnek. Ahogy az alacsony költségvetésből kihozott autós üldözés is a remek operatőri munkának köszönhetően ver mérföldeket egy-egy blockbuster hasonszőrű akcióira. No, meg persze ott van Gery, a creepy szomszéd, aki szintén az okos fényképezésnek hála válik a film legemlékezetesebb szereplőjévé.

Az Éjszakai játék nem lesz a 2010-es évek ikonikus vígjátéka, hiszen a felsorolt erényei ellenére alapvetően biztonsági játék jellemzi a filmet. Ennek ékes példája Jason Bateman castingolása, aki vagy 15 évvel idősebb az általa eljátszott karakternél. Mindezzel együtt kifejezetten szórakoztató alkotásról van, amiről remélhetőleg más filmesek is példát vesznek a jövőben.