Új év, új filmes napló. Tavaly majdnem 200, egészen pontosan 194 filmet sikerült megtekintenem, idén megpróbálom mindezt túlszárnyalni.

Január:

Először:

• Ki nevel a végén? (Anger Management) - 7/10
• C.R.A.Z.Y. - 8/10 
• Kis Vuk - 0/10
• Benjamin Button különös élete (The Curious Case of Benjamin Button) - 8/10
• Gran Torino - 6/10
• Slumdog Millionaire - 9/10
• Taken - 8/10
• Magánbeszélgetés (The Conversation) - 9/10
• Zack and Miri Make a Porn - 4/10
• A köd (The Mist) - 8/10
• Felkavar a szél (The Wind that Shakes The Barley) - 8/10
• Frost/Nixon - 8/10
• Étkezde (Diner) - 7/10

Újra:

• Született július 4-én (Born on The Fourth of July) - 8/10
• Számkivetett (Cast Away) - 9/10
• Slumdog Millionaire - 9/10
• Roger nyúl a pácban (Who Framed Roger Rabbit?) - 10/10

Február:

Először:

• Huligánok (Green Street Hooligans) - 7/10
• Vicky Cristina Barcelona - 4/10
• Psycho - 10/10
• Harmadik típusú találkozások (Close Encounters of the Third Kind) - 8/10
• RocknRolla - 6/10
• Videodrome - 9/10
• The Wrestler - 9/10

Újra:

• Manhattan - 10/10
• A dolog (The Thing) - 10/10
• Napfény (Sunshine) - 8/10
• A szomszéd nője mindig zöldebb (Grumpy Old Men) - 7/10
• Sekély sírhant (Shallow Grave) - 9/10
• Még zöldebb a szomszéd nője (Grumpier Old Men) - 5/10
• Kiképzés (Training Day) - 7/10

Március:

Először:

• Watchmen - 6/10
• Futballfaktor (Football Factory) - 6/10
• Johnny, a jóarcú (Johnny Handsome) - 6/10
• 451 Fahrenheit - 8/10
• A hosszútávfutó magányossága (The Loneliness of the Long Distance Runner) - 9/10
• A nagy balhé (The Sting) - 10/10
• Zabriskie Point - 9/10
• 16 utca - 6/10
• Imagine: John Lennon - 9/10
• Biciklitolvajok (Ladri di biciclette) - 10/10
• Mások élete (Das Leben Der Anderen) - 9/10
• Faun labirintusa (El laberinto del fauno) - 9/10

Újra:

• Tökös tekés (Kingpin) - 8/10
• Pókerarcok (Rounders) - 8/10
• Derült égből Polly (Along Came Polly) - 7/10
• Holtak hajnala (Dawn of The Dead) - 7/10

Április:

Először:

• A texasi láncfűrészes (The Texas Chainsaw Massacre) - 5/10
• Délidő (High Noon) - 10/10
• Chaplin - 8/10
• Az igenember (Yes Man) - 7/10
• Nagyvárosi fények (City Lights) - 10/10
• Valami Amerika 2 - 5/10
• Sztálingrád (Stalingrad) - 8/10
• Az utolsó mozielőadás (The Last Picture Show) - 8/10
• Spirit: a sikító város - 1/10
• A dicsőség zászlaja (Flags of Our Fathers) - 5/10
• Az utolsó belövés (Gridlock'd) - 7/10
• X-Men kezdetek: Farkas (X-Men Origins: Wolverine) - 6/10

Újra:

• A halál keresztútján (Miller's Crossing) - 10/10
• Kelly hősei (Kelly's Heroes) - 9/10

Május:

Először:

• A nagyon nagy ő (Shallow Hal) - 5/10
• Eper és vér (The Strawberry Statement) - 8/10
• Az álom tudománya (The Science of Sleep) - 8/10
• Star Trek - 7/10
• Valkűr (Valkyrie) - 7/10
• Angyalok és démonok (Angels and Demons) - 6/10
• Milliók (Millions) - 1/10 nem bírtam végignézni, a kisgyerek teljesen kiborított
• A hős (Hero) - 8/10
• Magnólia (Magnolia) - 8/10
• A kötél (Rope) - 9/10
• A mélység titka (The Abyss) - 8/10

Újra:

• X-Men 3: Az ellenállás vége (X-Men: The Last Stand) - 7/10
• X-Men - 8/10
• X-Men 2 - 9/10
• Levelek Ivo Dzsimáról (Letters from Iwo Jima) - 8/10
• Szakasz (Platoon) - 9/10
• Terminátor (Terminator) - 9/10
• Terminátor 3 (T3) - 6/10

Június:

Először:

• Terminátor: Megváltás (Terminator: Salvation) - 4/10
• Szellemkutya (Ghost Dog) - 7/10
• A mágus (The Illusionist) - 6/10
• Nick and Norah's Infinite Playlist - 8/10
• Két tűz között (True Lies) - 9/10
• Állj mellém! (Stand by Me) - 10/10
• Pop, csajok satöbbi (High Fidelity) - 9/10
• Transformers: A bukottak bosszúja - 5/10
• Rockhajó (The Boat That Rocked) - 8/10
• Szextúra (Sex Drive) - 5/10
• A nagy vonatrablás (The Great Train Robbery) - 8/10

Újra:

• Terminátor 2: Az ítélet napja - 10/10
• Menekülő ember (The Running Man) - 9/10

A kötelező év végi összegzésben a Magyarországon 2008-ban bemutatott filmekből szemezgetek (kb. 60-ból). Nem meglepő hát, hogy a Top 10-ben számos 2007-es film szerepel, hiszen azokat mi jó esetben is csak január-február tájékán tudtuk megtekinteni. Az elmúlt év filmes termése kifejezetten színvonalas volt, legalább 5-6 emlékezetes alkotással lettünk gazdagabbak. Nézzük hát 2008 legjeit!

A 10 legjobb film:

10. Hideg nyomon

Ben Affleck első rendezése a Titokzatos folyó írójának regénye alapján. Elgondolkodtató téma, eltalált helyszín és atmoszféra, kitűnő alakítások. Ben, még ilyet!

9. In Bruges

Zseniális párbeszédek, kitűnő színészgárda, törpék és a Colin Farrell szájából hallható fucking Bruge. Az idei év egyik legtöbbször idézett filmje.

8. Trópusi vihar

Ben Stiller paródiája Hollywoodról és a háborús filmekről. A kamu előzeteseket, a fekete Downey Jr-t és a felismerhetetlen Tom Cruise táncát jó ideig nem fogjuk elfelejteni.

7. A sötét lovag

Elsőre hatalmas élmény volt, másodszorra már nem annyira: a történetvezetés érthetetlenül kusza, az üzenet iszonyat szájbarágós, a képregényre és a korábbi filmekre jellemző Batman hangulat hiányzik, Harvey Dent átváltozása problematikus, az egyik legérdekesebb ellenfél, Kétarc kiírása érthetetlen. Mégis kapunk egy Jokert, számtalan lélegzetállító akciót, izgalmas jelenetet. A sötét lovag, ha Oscar-ra nem is, az MTV popcorn díjára biztosan számíthat (méghozzá joggal).

6. Az ajánlat

2008 a westernek éve volt, hiszen a Yumába tartó börtönvonat és a Jesse James meggyilkolása mellett az ausztrál vadnyugattal is megismerkedhettünk. A három film közül történetének, környezetének és karaktereinek köszönhetően Az ajánlat emelkedett nálam a legmagasabbra.

5.Eastern Promises

Valószínű, hogy csak egyszeri nézés alkalmával ütött ekkorát David Cronenberg filmje, de ez az ütés szinte felért egy KO-val. Mortensen szaunás bunyója pedig az év egyik legnagyszerűbb jelenete.

4. A zóna

A zóna történetét már nem egyszer elmesélték el nekünk, mégis a legújabb változatot is örömmel fogadjuk. Megrázó kép az emberi viselkedésről, nem csoda, hogy a film után leginkább csak üldögélni volt kedvem.

3. Charlie Wilson háborúja

Ami két éve a Köszönjük, hogy rágyújtott volt, az idén a Charlie Wilson háborúja. Lehet, hogy jó passzban voltam, mikor láttam (na de mindkétszer?), de kicseszett jól szórakoztam Tom Hanks és Philip Seymour Hoffman ámokfutásán.

2. Vérző olaj

Két hatalomért bármire képes férfi párharca a század eleji Amerika olajmezőin. Daniel Day-Lewis élete egyik legjobb alakításában.

1. Nem vénnek való vidék

Részemről 2008 egyetlen tízpontosa. Feszes, izgalmas, elgondolkodtató. Néhány jeleneten még harmadszorra is rendesen leizzadtam.

Legjobb magyar film: Kalandorok (nem sokat láttam idén, de ez kifejezetten tetszett)

Legrosszabb film: Kis Vuk (belenéztem, nem kellett volna)

Legrosszabb film a Kis Vuk után: Szex és New York (a sorozathoz semmi köze, a négy ribanc vinnyogása fizikai fájdalmat okozott)

Legnagyobb csalódás: Max Payne, Righteous Kill (mindkettő előzetese sokkal többet ígért)
Legtúlértékeltebb film: Wall-E (jó volt, de messze nem ennyire)

A nyár egyik nagy slágere, amit most sikerült pótolnom, és egyáltalán nem bántam meg, hogy így tettem. Mert olyan nagy szavak hallatán, mint hogy már láttam 2-szer, 5-ször, 8-szor, 14-szer, az ember joggal kapja fel a fejét. A nyári premiert kerültem, elsősorban az ABBA ezerszer hallott, megunhatatlannak egy pillanatig sem mondható számai miatt. Meglepő módon a Mamma Mia! alatt egyáltalán nem zavart a zene (na jó, a végén azért telítődtem rendesen a svéd csodacsapattal), hiszen a nagyszerű színészgárda, a történet bárgyúságával egyetemben feledtetni tudta velem ezt. A sztori röviden annyi, hogy a kis Sophie épp az esküvőjére készül, ahova meghívja anyja három korábbi szeretőjét, akik közül az egyik az édesapja. Ennyi. A színházban játszott habkönnyű komédiák összes védjegye megtalálható a szintén színpadról adaptált filmben: expozíció, bonyodalom, félreértések, kavaró szereplők, tetőpont és befejezés gyanánt a kötelező nagy parti.

Most, hogy a zenét a és a cselekményt is lehordtam, nézzük, hogy mégis mitől jó film a Mamma Mia! Először is, mert egy pillanatig sem lehet komolyan venni a filmet, azonban paródiába hajló jellege ellenére sem válik röhejessé. Van néhány jól időzített poén, amit a nagyszerű színészgárda tökéletesen mond fel (kétszer szinte fetrengtem a nevetéstől). Az ismert arcok viccesek, éneklésük többször megmosolyogtató (főleg Pierce Brosnan-é), a karakterükből kihozzák a maximumot. Egyszer tehát kellemes szórakozás volt a Mamma Mia!, bár az ABBA ugyanolyan dalainak köszönhetően jó ideig biztosan nem fogom újranézni. A 7/10-et megérdemli.

A karácsonyi időzítés kicsit késett, de remélem, ezt meg tudjátok érteni. Cserében itt az utolsó öt, aminek a megtekintése mindenki számára erősen ajánlott (újranézése is)!

5. Hetedik (Se7en, 1995) – r: David Fincher; fsz: Brad Pitt, Morgan Freeman, Gwynett Paltrow, Kevin Spacey

Okok: Bibliai utalásokkal teletűzdelt alkotás a modern világ mocskáról, amikor az állandó eső sem tudja elmosni a név nélküli nagyváros szennyét. A Hetedik bemutatása után megkerülhetetlen mérföldkővé vált a thriller műfaján belül, nem csoda, hogy azóta is mindenki utánozza.

Jelenet: A film végén, először süt ki a nap, és először látjuk a városon kívüli vörösen izzó, pokolszerű, kietlen tájat.

4. A keresztapa 2. (The Godfather Prt II, 1974) – r: Francis Ford Coppola; fsz: Al Pacino, Diane Keaton, John Cazale, Robert Duvall, Lee Starsberg, Robert De Niro

Okok: Amikor a folytatás jobb az első résznél. Coppola merész elképzelésében két filmet látunk egyszerre: az ifjú Vito Corleone felemelkedését (De Niro felejthetetlen játékával) és fia, Michael lejtmenetét, amikor szembesül a ténnyel, hogy még ő sem tudja egybetartani a családot.

Jelenet: Kay bevallja az abortuszt Michael-nek, aki a trilógia során először veszíti el teljesen a fejét.

3. Brian élete (Life of Brian, 1979) – r: Terry Jones; fsz: Graham Chapman, John Cleese, Eric Idel, Michael Palin, Terry Jones, Terry Gilliam

Okok: Az angol humor mindig is közel állt a szívemhez, amit, úgy vélem, a Monty Python tagjai művelték a legnagyszerűbben. Második egész estés filmjükben a krisztusi időkbe kalauzolnak el bennünket, ahol megismerkedhetünk az ifjú zsidó Brian mindennapjaival.

Jelenet: A megszámlálhatatlanul sok poén felidézéséhez egy egész kocsmában töltött este is kevés lenne. Ha mindenképpen választani szeretnék, akkor a befejezés mellett voksolnék: a keresztre feszített emberek az Always Look on the Bright side of Life-ot éneklik; azt hiszem ebben teljességgel benne van, hogy mit is képvisel a Monty Python.

2. Ponyvaregény (Pulp Fiction, 1994) – r: Quentin Tarantino; fsz: John Travolta, Samuel L. Jackson, Uma Thurman, Bruce Willis, Ving Rhames

Okok: Kritika. Tarantino a filmkészítés egyik legnagyobb zsenije és a Ponyvaregény élete műve. Ennyi.

Jelenet: Szintén lehetetlen választani, de a legjobban még most is a Vincent és Jules elleni „gyilkossági kísérleten” röhögök, ahogy ott állnak és egymásra néznek, valami elképesztő.

1. Trainspotting (1996) – r: Danny Boyle; fsz: Ewan McGregor, Ewen Bremner, Jonny lee Miller, Robert Carlyle, Kelly Macdonald

Okok: Nehéz megmondani, miért a Trainspotting lett az első. A legnyomósabb érv, hogy tényleg akárhányszor meg tudom nézni, és nem tudom megunni. A film a kábítószer-fogyasztás köré épül, de igazából a 90-es évek ifjúsága, világról, az értékekről alkotott véleménye, az önmeghatározás játssza a főszerepet. Emellett számtalan popkulturális utalást, ötletes jelenetet, illetve minden idők egyik legjobb soundtrack-jét kapjuk Danny Boyle-tól és a skót srácoktól.

Jelenet: A film elejei Choose Life szöveg Iggy Pop klasszikusára, a Lust for Life-ra.

2008-at írunk, amikor a két legendás, egykor nagyszerű színész, Al Pacino és Robert De Niro egyaránt élete legrosszabb alakítását nyújtja a Jon Avnet nevéhez köthető borzadályban. Mert az amerikai Uwe Bollként ismert rendező amihez ér, az arany helyett szarrá válik. A történet egy középszerű, max két évadot megélt zsarus sorozat átlagos részéhez talán passzolna, de semmiképp sem egy A sztárokkal teletűzdelt mozifilmhez. Mert miről is van szó? Turk és Rooster, a régivágású nyomozópáros egy sorozatgyilkos után nyomoz, aki minden áldozata mellett egy rövid verset hagy. A jelek egyre inkább arra mutatnak, hogy a tettes a kapitányságról valaki.

Nagyon kemény

A két mondatban tökéletesen összefoglalható sztori unalmas és érdektelen. Oké, efelett valahogy még el is lehetne siklani, ha a főszereplőpáros emlékezeteset alkotna. Persze ez a remény is pillanatok alatt szertefoszlik, amikor úgy a 13. percben nyilvánvalóvá válik, hogy a Turkot alakító De Niro játéka az agresszivitásban és az állandó kötözködésben teljességgel kimerül. Pacino pedig állandóan ilyen szövegeket nyomat, hogy "Turk a legjobb zsaru, akit valaha ismertem", meg "Turk, te vagy a példaképem". Ez utóbbi még viccnek is rossz. Szóval a Szemtől szemben aprólékosan kidolgozott ellentétéből most egy olyan kapcsolatnak lehetünk szemtanúi, ami már-már túl a barátságon kategória. Al Pacino szerepvállalása a szintén Avnet által rendezett és szintén gyenge 88 perc után teljesen érthetetlen. A dologban viszont az a legbosszantóbb, hogy ebbe a közösség elleni merényletnek tekinthető projecktbe sikerült De Nirót is belerángatnia.

Avnet a béna történetből és színészeiből az égvilágon semmit sem tud kihozni. Már az első negyedóra is rémesen unalmas, és a folytatás egy hangyányival sem lesz jobb. Nem tudom megmondani, hogy mi a baj a filmmel, de az egymás mellé rakott jelenetek egyáltalán nem kötik le az ember figyelmét. Mindennek köszönhetően a befejezés, a fantasztikus rejtély már rohadtul nem érdekel senkit (a 88 percben legalább még minimálisan érdekelt a zárás). 50 Cent szereplése pedig végleg a röhej kategóriájába taszajtja a Righteous Kill-t. Szegény Fifty-n az ellenségei és háta mögött a haverjai tuti halálra röhögik magukat.

Mi, nézők azonban csak kínunkban nevethetünk (mint pl. a befejezésnél a mackónadrágban bekocogó De Nirón), mert Pacino és De Niro 2008-ban, ezzel a filmmel elérték az abszolút mélypontot. Az egyedüli remény, ami a rajongóknak maradt, hogy valószínűleg ennél már nem lesz lejjebb. 2/10